TÚL A PRIVATIZÁCIÓN. A fájdalmas és óriási áldozatokkal járó magánosítás eredményeképpen olyan átlátható szerkezetek jöttek létre, amelyek működésében sokkal inkább hasonlítanak a fejlett gazdaságok vállalkozásaira, mint a korábbi szocialista nagyvállalatokra, amelyek a régióban még mindig túlsúlyban vannak. Ez a megállapítás egyaránt igaz a cégek anyagi helyzetére, a technológiára, a menedzsment felkészültségére és a tulajdonosi szerkezetre.
FOGADÓKÉSZSÉG A RÉGIÓBAN.
A térségben most értek a nemzet-gazdaságok a privatizáció azon szakaszába, amikor külföldi tőke valóban szerephez juthat és a megvásárolt vállalkozásokat saját elképzelései alapján, akár jelentős leépítésekkel átalakítsák. A TVK például 1997 októberében vette meg a sepsiszentgyörgyi Plasticót, a tőkeemelés után – 1998 májusában – a teljes vezetőséget lecserélte. Amennyiben erre nem lett volna lehetőség, úgy Várhegyi Miklós elnök-vezérigazgató szerint nem jöhetett volna létre az üzlet.
A NEMZETKÖZI MULTIK KIVÁRNAK. A privatizáció persze nemcsak a magyar társaságok érdeklődését keltette fel, hanem azokét a valódi multikét is, amelyek a világ minden országában számba veszik a befektetési lehetőségeket. Ezek lényegesen erősebb pozícióból indulnak egy tenderen, de – véli a Bankár elemzője – most nem jelentenek legyőzhetetlen konkurenciát. Az orosz válság következtében a térség egyértelműen vesztett vonzerejéből, a működőtőke-bevonásért folyó világméretű versenyben ma hátránnyal indulnak a régió vállalkozásai, amit az is mutat, hogy nem egy esetben konkurens nélkül indulnak magyar cégek. Mint a BorsodChem, amely két alkalommal is pályázott, s mindkétszer átérezhette a “hosszútávfutó magányosságát”. Teljes sikerről azonban ennek ellenére sem tud még Kovács F. László elnök-vezérigazgató beszámolni. A Split melletti Adria Vinil esetében a horvát privatizációs szervezet pozitív döntése ellenére sem kerültek vételi pozícióba a kazincbarcikaiak, mert a helyi önkormányzat megvétózta a döntést. “Ez nemzetközi viszonylatban példátlannak számít” – kommentálja csalódottan a kialakult helyzetet Kovács F. László, aki ráadásul a romániai Chimcomplex megszerzését sem kezelheti még befejezett tényként. Pedig megkezdődtek a tárgyalások a romániai privatizátorokkal. Azért nem optimista, mert szerinte még kérdéses, hogy a román közigazgatás képes-e kezelni egy eladósodott céget, a pénzügyi átstrukturálásban megfelelő szerepet tud-e játszani az állam. “Magyarországon a kilencvenes évek elején az állam belátta, hogy a privatizáció komoly áldozatokkal jár, csak reménykedhetünk, hogy szomszédaink mára szintén eljutottak ehhez a felismeréshez” – foglalja össze a regionális terjeszkedés nehézségeit a BC elnök vezérigazgatója.
RÉGI ÉS SZERTEÁGAZÓ KAPCSOLATOK. “Nem lehetnek illúzióink, a szóban forgó magyar cégek európai viszonylatban közepes nagyságúnak számítanak, így az általuk kiszemelt társaságok sem lehetnek igazán jelentős méretűek” – rögzíti a Bankár szakértője. Ez viszont egyben előny is, mivel olyan vállalkozások is szóba jöhetnek, amelyek értékeivel ők tisztában vannak, ám a nemzetközi konkurencia figyelmét elkerülik. Az elemző szerint ez történt az Adria Vinil esetében is, a horvát gyár egyetlen külföldi megrendelője a BC volt – a múlt év decemberéig beszállítói szerződés is volt a két cég között -, így más érdeklődésére nem is nagyon számíthattak a splitiek. Éppen ezért az elemző úgy véli, hogy a BC nem tett le egészen a projektről, a beszállítói szerződés meg nem hosszabbítását a nyomásgyakorlás eszközének tartja. Minthogy azonban az elutasítás oka az volt, hogy a helyi önkormányzat távlati terveiben nem szerepel az ipari tevékenység a tengerparton, hivatalosan le kellett tenni a tervről. A háttérben persze minden lehetséges…
