Szolgáltatásai között a Magyar Idegeniforgalmi Web Oldalon (http://www. imiwo.hu) található 2227 szálláshely közül 521 tünteti föl a lovaglást. Elvben tehát van kínálat. A baj csak az, hogy részleteket már igen nehéz megtudni. Ha van a közelben lovarda, akkor a szállodák és a panziók felveszik a kínálatukba a lovaglást is, de garanciát csak a legritkább esetben tudnak adni az ottani szolgáltatás minőségére. Vagyis a turista nincs könnyű helyzetben, ha meg akarja találni a számára legmegfelelőbb helyet.
Gondban vannak a lovardák is, mert kevés a vendég: a Phare-program támogatásával készített 1997-es felmérés szerint a létesítmények kihasználtsága mindössze 20-25 százalékos volt. Ez a tanulmány más hiányosságokra is ráirányította a figyelmet. A több mint 400 lovas létesítmény közül 350-ben foglalkoznak idegenforgalommal is, de közülük csak 45 felel meg az európai követelményeknek.
Az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) az említett tanulmány megtárgyalása után döntött tavaly a lovasturizmus fejlesztéséről, amelyhez 800 millió forintot is elkülönített. Ezt követően alakult meg a szolgáltatókat összefogó Magyar Lovas Turisztikai Szövetség (MLTSZ), amely első és legfontosabb feladataként felméri és lovas szakmai szempontok szerint minősíti az országban található lovardákat. A munka júniusra készül el.
” A Phare-tanulmány adatai becslésen alapulnak, pontos számokat csak a konkrét felmérés után tudunk majd ” – mondta Mausz Gotthárd, az MLTSZ elnöke. Akkor lehet majd tisztán látni, hányan dolgoznak az ágazatban, hány vendéget s milyen körülmények között tudnak fogadni, milyen befektetésekre, fejlesztésekre van szükség. Az adatok birtokában készülhet el az a számítógépes program is, amelynek segítségével a turisták is tájékozódhatnak, s amelyben a szállodák öt csillagjának mintájára az MLTSZ patkókkal minősíti a lovardákat, és ezért felelősséget is vállal. Katalógus egyébként – ugyancsak Phare-támogatással – már most készül, s bár ebben még nem lehetnek benne a felmérés adatai, a szövetség legalább arra ügyel, hogy csak a valóban létező vállalkozások vétessenek nyilvántartásba. Pillanatnyilag tehát az érdeklődők akkor tehetnek szert a legtöbb információra, ha közvetlenül az MLTSZ-hez fordulnak.
Az elnök úgy látja, a felmérés során derült ki az is, milyen nagy szükség volt a szövetségre, ugyanis az a lovarda, ahová a munka során eljutottak, rendszerint be is lép hozzájuk. Már ma is csaknem száz tagjuk van, s a létszám a feltérképezés befejeztéig várhatóan háromszáz körülire nő, sőt talán még többre is, hisz szinte naponta jönnek létre új vállalkozások.
Rengeteg a tennivaló marketingterületen, mert a lovasturisztikai lehetőségeket sem belföldön, sem külföldön nem ismerik. Lovas pavilon először az idei Utazás kiállítá-son látható, ahol a kisebb vállalkozások az MLTSZ standján mutatkoznak be. Az OIB és a gazdasági tárca támogatásával megjelennek majd külföldi kiállításokon is. Az oktatás szintén rendkívül fontos, hisz az eddig felmért kilencven istálló közül csak tízben dolgozik szakképzett lovas. A szövetség közreműködésével a Vendéglátóipari Főiskola eddig négy vidéki városban szervezett egyhetes lovasturisztikai tanfolyamot Phare-támogatással – méghozzá komoly érdeklődés mellett, mert az érintettek szeretnék elsajátítani a szükséges tudnivalókat. A Gazdasági Minisztérium pedig a tervek szerint olyan pályázatot is kiír majd, amely lovasoktatók, túravezetők képzését segíti.
Az éppen változtatás alatt lévő pályázati rendszerben eddig kamattámogatást lehetett kapni infrastruktúra fejlesztésére, s vissza nem térítendő támogatást lovas útvonalhálózat kialakításához és kiállításon való részvételhez. Mausz Gotthárd szerint a pályázati rendszer alapjában jó volt, ám hiányosságának tartották, hogy infrastrukturális fejlesztésre nem nyújtott vissza nem térítendő támogatást. “Egy fedeles lovarda, amelyre szükség van a szezon meghosszabbításához, 15-20 millió forintba kerül. Ekkora hitel kamatterhe pedig mintegy 10 millió forint. Ezt a banknak fizeti ki az állam, míg a tőkehiányban szenvedő vállalkozásoknak nagyobb segítséget jelentene, ha vissza nem térítendő támogatásként kapnának akár kisebb összeget, s ezzel végső soron az állam is jobban járna” – mutatott rá Mausz Gotthárd, hozzátéve, hogy éppen az elmondottak miatt eddig csak tízen pályáztak támogatásra. Ezek közül – tudtuk meg a Magyar Turizmus Rt.-nél – öt kapott támogatást. Kamattámogatásra 5,3 millió forintot, vissza nem térítendőként 11,7 millió forintot ítéltek oda az első, és eddig egyetlen fordulóban, február elején.
Az MLTSZ elnöke szerint az államnak sokkal nagyobb részt kellene vállalnia a lovasturizmus fejlesztéséből. A síparadicsommá kiépített Ausztriát hozta fel példának, ahol az ötvenes évektől állami támogatással minden iskolást megtanítanak síelni. Évente 200 ezer gyereket visznek el a hegyekbe; önmagában ez ott jelentéktelennek számító – 500 millió schillingnyi – forgalmat hozott, de ami sokkal fontosabb, megteremtette a fejlődés alapját. Az infrastruktúra fejlesztéséhez pedig az államtól és a regionális alapokból egyaránt lehet támogatást kapni. Most 2 millióan síelnek Ausztriában, több mint 5 millió külföldit fogadnak, s 16 milliárd dolláros bevételre tesznek szert a turizmusból. Fejlődött a sísport, az alpesi síelésben az osztrákok számítanak világelsőnek, ami az osztrák síipart is segítette a világelsővé válásban. Hasonló állami támogatásra lenne szüksége a magyar lovasturizmusnak is, hogy most, amikor a lovaglás világszerte reneszánszát éli, Magyarország ki tudja használni történelmi és földrajzi lehetőségeit, s a világpiacon vezető helyre tehessen szert e speciális idegenforgalmi terméktípus értékesítésében.
