Kézirathibára hivatkozva módosították az 1800 megahertzes frekvenciára kiírt DCS mobiltelefon-tender szövegét. Ez azért különös, mert ha jól meggondoljuk, azt már legalább egy éve csiszolgatják, finomítják a szakértők. Ráadásul nem holmi elírást igyekeztek korrigálni a szöveg szerkesztői, a módosítás egyértelműen érdemi. A várva várt új, harmadik piaci szereplőnek ugyanis adnak még egy fél év haladékot a versenyre való felkészülésre. Csak az a furcsa, hogy ebbéli szép szándékukat kissé megkésve ismerték fel.
Közbevetőleg talán érdemes elmondani, hogy a DCS-technológia azért született, mert a GSM-mel már nem lehet kiemelkedő minőségű szolgáltatást nyújtani a sűrűn lakott területeken, a betonfalak mögötti helyiségekben. A DCS-rendszer kiépítése nem igényel túl sok időt. A még ismeretlen új piaci szereplőnek azonban – hogy a Westellel és a Pannonnal kellőképpen felvehesse a versenyt – lehetővé teszik a GSM-rendszer kiépítését is, hiszen megfelelő jövedelemre csak azzal együtt lehet szert tenni. A tenderszöveg módosítása a GSM-hálózat kiépítéséhez adott még egy kis időt a majdan koncesszióhoz jutó mobiltársaságnak. A hibajavítás konkrétan arról szól, hogy a piacon már bent lévő két GSM-cégnek 2003. november 4-e helyett 2004. június 30-ig kell belföldi roaming-szolgáltatást nyújtania az újonnan belépőnek, ezzel biztosítva számára a honi átjárhatóságot a 900-as és az 1800-as frekvenciasávok között. Tehát – természetesen fizetség fejében – a Westel és a Pannon köteles lesz felkínálni hálózatát a jövevénynek, hogy az használhassa a konkurensekét, amíg a sajátja országossá nem válik.
Mindezek tudatában kizárható a véletlen lehetősége, vagyis hogy hanyagságból, a szöveg figyelmetlen átolvasása miatt maradt a hiba a tenderben. Annál is inkább, mert annak megszületését a hírközlési tárca és a mobiltársaságok közti hosszas és heves vita, s a legapróbb részletekbe hatoló egyeztetési folyamat előzte meg. Ráadásul az eredetileg kiadott dátum nagyon jól ismert a szakmában, mégpedig a távközlési piac teljes liberalizációjának határnapjaként. A korrekció során megjelölt időpont pedig azt jelenti, hogy a piacra lépő új cégnek kerek öt éve lesz a versenyre való teljes felkészülésre, beleértve a saját 900-as hálózat kialakítását is.
Nem túl merész tehát a feltételezés: a pályázat február 25-i és a helyesbítés március 5-i megjelenése közötti időben történt valami. Csak találgatni lehet, hogy milyen jellegű lehetett a külső hatás, nyomás. Jöhetett a szakmai szabályozó szervezettől – a Hírközlési Főfelügyelettől -, de az általános ellenőrző szerepet betöltő Gazdasági Versenyhivataltól is. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy valamelyik potenciális pályázó “kotnyeleskedett”. Még idejében, hiszen nincs késő, a tenderfüzetet megvásárló érdeklődők csak március 19-én találkoznak egymással és a pályázat kiírójával az úgynevezett pre-bid konferencián, ahol van mód az ajánlati feltételek módosítására.
Az elkövetett kis baki tulajdonképpen szót sem érdemelne, ha nem látnánk, mennyire “nyomulnak” a piacon a mobilszolgáltatók: szinte ingyen tukmálják készülékeiket a fogyasztókra, sorra vezetik be kedvezményeiket, így csökkentve tarifáikat. Már-már megható ez a fogyasztó kegyeiért folyó küzdelem. Az egymás alá kínáló GSM-társaságok azonban nem jótékonysági intézmények: szívósan készülnek a versenyre azzal, hogy rohamléptekben növelik előfizetőik körét és piaci részesedésüket. Készültek már felmérések arról, hogy melyik fogyasztói csoportot lehet a legeredményesebben elcsábítani. Komolyabb felkészültség nélkül sem nehéz rájönni: a fiatalok és az üzletemberek jelentik e szempontból a legaktívabb társadalmi réteget. A fiatalokat – s ezt nem feltétlenül kell a szemükre vetni – elsősorban a csecsebecsék, a külsőségek csábítják. Az üzletembereknél azonban a megbízhatóság, a minőség, az ár, no meg a nyújtott szolgáltatások sokfélesége, kézzelfogható haszna a fő szempont.
Egy újonnan piacra lépő szolgáltató – a szükséges beruházások horribilis költségei miatt – kezdetben biztosan nem képes felvértezni magát ezzel a vonzerővel. Ahhoz, hogy a már évek óta szolgáltató konkurensekkel felvegye a harcot, igen sokat kell fordítania marketingre és arculatépítésre. S miután az új mobiltársaság megjelenésével remélhetőleg valódi verseny lesz a piacon, a harmadik szereplő bízvást megérdemli, hogy fél évvel meghosszabbodjon a védettsége. Éljen tehát a tenderbaki!
