Január eleje óta az Európai Unió (EU) egységes valutát használó 11 országában az ipari munkaerő átlagos költsége annyira eltérő, hogy szinte biztos: számos termelő és szolgáltató újra fogja gondolni, hol üzemelteti a céget és mennyit fizet dolgozóinak.
Tavaly az ipari termelésben az átlagos munkaerőköltség egy órára vetítve Németországban csaknem 29 euró volt, míg Portugáliában a 8 eurót sem érte el (lásd a grafikont). Az ír mutató ez utóbbinak durván a kétszerese volt, de csak kétharmada a hollandiainak. Az euró belépésével a korábbinál sokkal egyszerűbb az összehasonlítás, és gond nélkül meg lehet ítélni az egyes európai országok, illetve térségek potenciális jövedelmezőségét.
Mivel a jövőben a vállalkozóknak a kockázat számításakor nem kell figyelembe venniük az alacsony bérű országok vonatkozásában az árfolyam-ingadozást, és a szigorú inflációs kritériumok miatt ezen országokban bizonyosan nem következik be a bérszínvonal drámai emelkedése, a magas munkabérű Németországban, Hollandiában és Belgiumban a szakszervezetek igen aggasztónak ítélik a helyzetet.
A tagországokban hosszú évekig tartott az alacsony növekedés és a magas munkanélküliség, amit egyesek az európai valuták konvergenciájához vezető takarékossági intézkedések velejárójának tartanak. Manapság az egységes valuta bevezetése az eltérő bérköltségek okán éppen a legfejlettebb országokban ronthatja az emberek életminőségét.
Az Európai Szakszervezeti Konföderáció brüsszeli kutatóintézetének jelentése szerint az érdekképviseletek attól félnek, hogy ebben a versenyklímában a vállalkozók egymás alá ígérnek a bérvitákban, s akár lefelé mutató bérspirál is kialakulhat. Okkal feltételezhető, hogy a verseny nyomására a vállalatok egyik országból a másikba fognak költözni, attól függően, hogy hol tudnak lejjebb menni a bérekben.
Egy ideig úgy tűnt, hogy a német pénzügyminiszter megérti a szakszervezetek gondját, s hajlandó arra, hogy az EU-n belül az ő álláspontjukat képviselje. Oskar Lafontaine így fogalmazott: “Hiba lenne, ha valamely régió vagy állam gazdasága azzal próbálna meg versenyelőnyt szerezni magának, hogy lejjebb szorítja bérköltségeit. Ezért van szükség a bérpolitika egyeztetésére. A szakszervezeteknek tárgyalniuk kell egymással, s fel kell használniuk azokat az európai intézményeket, amelyekben ők és a munkaadók képviseltetik magukat.”
A politikusok számára ez úgy jelenik meg, hogy országaikban esetleg csökkenni fog a munkahelyek száma, mindamellett, hogy az alacsonyabb bérköltség az európai versenyképesség egésze szempontjából összességében hasznos lehet.
Michel Didier, a Rexecode francia gazdaságkutató intézet igazgatója szerint a munkaerőköltségek eltérése Németországban és Belgiumban indukálhat problémákat. Franciaországnak kisebb kárt okozhat ez a feszültség; Olaszország semleges helyzetben van; míg Spanyolország és Portugália egyértelműen nyertes.
Hans de Vries, a holland fém- és villamosipari dolgozók szakszervezete országos tárgyaló delegációjának tagja, a transznacionális szakszervezeti fellépés európai aktivistája üdvözölte Lafontaine kijelentését, de mindjárt arra is rámutatott, hogy a szakszervezetek országaik balközép politikusaitól eddig “inkább csak együttérzést kaptak, nem pedig igazi támogatást”. Hans De Vries elismeri persze, hogy roppantul nehéz ügy a bérpolitika egyeztetése, már csak azért is, mert ez az egyes országokon belül komoly akadályokba ütközne. Hozzátette azonban, hogy az Európai Fémipari Dolgozók Szövetsége szorgalmazza tagjai körében a minimálszintek meghatározását, és azt, hogy először ez az autó- és a hajógyártásban valósuljon meg.
A megegyezés esélye azokon az országokban a legjobb, ahol már vannak egységes módszerek és megoldások – például Németországban és a Benelux-államokban.
Joachim Kreimer-de Fries szerint – aki a Német Szakszervezeti Szövetségben az európai bérpolitikával foglalkozik – nem lesz egyszerű más szakszervezeteket mozgósítani a bérkérdés ügyében. Nehéz lesz bevonni Spanyolországot és Portugáliát, mivel az ottani szakszervezeteket értelemszerűen kevésbé érdekli a bérek és a termelékenység harmonizációja.
