Megfékezheti a munkahelyteremtés amúgy sem túl nagy lendületét Németországban az IG Metall acél-, gép- és autóipari szakszervezeti tömörülés Baden-Württenbergben megkötött bérmegállapodása. Ennek eredményeként az érdekképviselet által lefedett szakmákban dolgozók bére éves szinten mintegy 4 százalékkal emelkedik a tartományban. Elemzők szerint ha más régiókban kevésbé lesznek is nagyvonalúak a munkaadók, e paktum mindenképpen precedensül szolgál, és következményeképp az éves átlagos bérnövekedés minimum 0,3 százalékkal meg fogja haladni a kívánatos szintet az egész országban (Figyelő, 1999/7. szám).
A Deutsche Bank elemzője, Hans-Jürgen Meltzer 3 százalékos átlagbér-növekedést prognosztizál 1999-re, amelyet 1 százalék alatti infláció mellett indokolatlannak tart. Oskar Lafontaine pénzügyminiszter szerint a bérszínvonal emelkedése révén bővülő hazai kereslet pótolhatja az exporthanyatlás okozta veszteségeket. A szakszervezetek érthető módon pozitívan értékelik a megállapodást, mondván: a munkaadók ezzel többéves lemaradást pótoltak. Ez utóbbiak azonban a munkaerőköltségek lefaragása érdekében tett kétéves erőfeszítéseik semmivé válását emlegetik; számításaik szerint az idén 1,3-1,5 százalékkal fog emelkedni a munkaerő ára, szemben a tavalyi 1,3 százalékos csökkenéssel. Németországban e költség ma 11 százalékkal magasabb a versenytársakénál; igaz, 1995-ben e “felár” még 21,8 százalék volt.
A Handelsblatt pirruszi győzelemként értékeli a bérmegállapodást, hozzátéve: a munkanélküliekre, akiknek esélyei ezzel tovább romlottak, nyilvánvalóan egyik fél sem gondolt.
