Nem rázta meg túlságosan a világot a legutóbbi braizíliai valutaleértékelés. Sokan arra a következtetésre jutottak, hogy mindezzel lezárult a nemzetközi pénzügyi válság. Egyetért ezzel a véleménnyel?
Úgy gondolom, Brazília problémái előre láthatóak voltak a piac valamennyi szereplője számára. Mivel ezek az események senkit sem értek felkészületlenül, nem is okoztak a korábbihoz hasonló sokkot. Nem fenyeget a délkelet-ázsiaihoz hasonló járvány sem, mert már nincs olyan sok eddig érintetlen ország a veszélyzónában. Így szemlélve a dolgokat, a szóban forgó válsághullám valóban lecsengőben van. Véleményem szerint azonban mindez nem jelenti azt, hogy az utóbbi idők zavarai során felszínre került problémákra valóban sikerült megoldást találni. A történet még nem ért véget. Sőt, szerintem minden eddiginél sürgetőbbé vált a nemzetközi pénz- ügyi rendszer rendellenességeinek korrigálása.
Decemberben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetésével 41 milliárd dolláros stabilizációs csomagot dolgoztak ki Brazília számára. Valóban segíthet ez az országon? S egyáltalán, miként kapcsolódik mindez a nemzetközi pénzügyi rendszer egészének megreformálásáról szóló számos javaslathoz?
Az IMF feltehetően azzal érvel, hogy a hitelcsomaggal mindenképpen időt nyert a válság megoldásához. Ez az állítás önmagában meg is állja a helyét. Ám ezzel el is jutottunk a Valutaalapétól gyökeresen eltérő álláspontom lényegéhez, miszerint az IMF immár maga is a rendellenességek részévé vált, megoldást tehát nem tud szolgáltatni. Küldetése éppen a pénzügyi rendszer jelenlegi állapotban való fenntartására irányul; a bajba jutott országokat mindenáron arra igyekszik rászorítani, hogy azok eleget tegyenek külső fizetési kötelezettségeiknek. Ennek jegyében következetesen magas kamatszintet ír elő az érintettek számára, amiből azután egyenesen következik a gazdasági recesszió. Brazília esetében sem történt ez másképp, márpedig a dél-amerikai állam számára nem ez jelentette volna a kiutat. Miként lehet az egész kialakult rendszeren változtatni? Az általam javasolt kúra két lépésből áll. Egyrészt az IMF-nek be kellene “keményítenie” azokkal a hitelező államokkal szemben, amelyek nem kellő körültekintéssel helyezik ki a pénzeket. A hitelezői morál jelenlegi állapotában nem csupán az adós országokkal szemben kell szigorú feltételeket szabni, de a kölcsönnyújtókkal szemben is. Másrészt a Valutaalapot olyan helyzetbe kell hozni, hogy a helyes gazdaságpolitikát folytató államok csak utolsó menedékként forduljanak hozzá hitelért. Igaz, ehhez most nincs elegendő forrása, a jövő mégis ebbe az irányba mutat: az IMF-nek valamiféle globális jegybankká kell átalakulnia. Most azonban éppen ellenkező felfogás érvényesül, a Valutaalap kutyaszorítóba került, egyre többen támadják, ahelyett, hogy a jelenleginél nagyobb befolyással kívánnák felruházni. Egyre fenyegetőbb tehát annak veszélye, hogy a világ olyan nemzetközi intézmény nélkül marad, amely képes lenne megóvni a pénzpiacokat az utóbbi időben tapasztalt túlreagálásoktól.
Miként kerülhetne mégis sor az Ön által felvázolt új intézmény felállítására?
Úgy vélem, először el kell jutni odáig, hogy maguk a kormányok is belássák a változtatás szükségességét – s ez éppúgy érvényes a donor-országokra, mint azokra, amelyek a kölcsönökre rászorulnak. Mindenképpen olyan “építményre” van ugyanis szükség, amelyet a világgazdaság centrumában, illetve perifériáján található államok egyaránt magukénak vallanak. A vezető országokban máris egyre érzékelhetőbb a felismerés, miszerint valami nagyon nincs rendben a nemzetközi pénzügyi rendszerben, s a korrekciót nem szabad halogatni. Szerintem még bankárkörökben is sokan eljutottak idáig, s már inkább amiatt aggódnak, hogy a “nagyjavítás” ne sértse túlságosan az érdekeiket. Meglepő módon legkevésbé azon államok – Brazília, Dél-Korea, Thaiföld és hasonlók – érdeklődnek a globális pénzügyi reform iránt, amelyek annak legnagyobb haszonélvezői lennének. Ezek nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni az IMF-et, a végsőkig kitartanak amellett, hogy ők a Valutaalap lojális és megbízható partnerei.
Az Ön eddigi megnyilatkozásaiból arra lehet következtetni, hogy nem ért egyet azzal a tudományos megközelítéssel – s egyben önigazolással -, miszerint a tőzsdei spekulánsok hosszú távon éppen a kívánatos egyensúly felé “lökdösik” a piacot. Gyakorlati lépéseit márpedig éppen ezzel az elmélettel nyilváníttathatná társadalmilag hasznosnak. Ha erre nem tart igényt, akkor miként ideologizálja meg a saját tetteit?
A tőzsdei műveletek során kétségkívül a profitszerzés vezérel, ezeket tehát egyáltalán nem kívánom a közjóért való cselekedetként beállítani. Amikor ez a célom, akkor könyvet írok. Külön lényként kezelem önmagamban a piaci verseny szereplőjét, illetve a piaci szabályok alakításában részt vevő tényezőt. Ez utóbbi területen azért állok elő javaslatokkal, sőt esetenként közvetlen szerepet vállalok a szabályok megváltoztatásában, mert azt vallom, hogy a pénzpiacokat a jelenleginél szorosabb ellenőrzés alá kell vonni. Muszáj határt szabni a hitelek igénybevételének, mert az eddigi gyakorlat jelentős instabilitási tényezőnek bizonyult. Szeretnék egyébként arra is emlékeztetni, hogy minderre már jó ideje felhívtam a figyelmet. Újabban a fedezeti alapokkal (hedge funds) kapcsolatos számos félreértés is árnyalja a képet. Ezek az intézmények egyrészt valóban alkalmasak bizonyos “disznóságok” elfedésére, másrészt mivel a piac működésében játszott szerepük igen titokzatos a köz számára, hamar kikiáltják azokat minden baj okozójának. (Ezt a címkét egyébként személyesen én is megkaptam.) Álláspontom szerint a fedezeti alapokat éppen úgy szabályok közé kellene szorítani, mint a piac összes többi résztvevőjét, még akkor is, ha ez az általánosnál nehezebb a szóban forgó intézmények – off-shore jellegükből adódó – területenkívülisége miatt. A nemzeti hatóságok szorosabb együttműködése azonban e téren is lehetővé tenné a hatékonyabb fellépést.
Kíváncsiak lennénk arra, milyen érzés ennyire “démonizált” személyként létezni…
Engem ez nem zavar különösebben. Egyetlen módon igyekszem fellépni a megbélyegzés ellen: eszméimet nyíltan hirdetem, s próbálom másokkal is megértetni a piacok működését. Egyébként pedig szerencsére az eddigi megégettetéseimen nem voltam jelen, azok csak jelképesek voltak.
