Valamikor a múlt év máriciusában hagyta jóvá az OBA igazgatótanácsa a betétregiszter megvalósításának ütemtervét, közel egy esztendőt szánva annak tényleges bevezetésére. A regiszter összeállítását az alap a tagintézmények információira alapozta, azok egy úgynevezett egységes minősítő táblázatos rendszerben, önbevallás alapján tüntették fel az egyes konstrukcióikat, külön kiemelve, hogy közülük melyik számíthat az OBA gyámkodására. Így gyakorlatilag az alaphoz jelenleg tartozó 38 bank, 3 lakástakarékpénztár és 8 hitelszövetkezet egyenként válaszolt a kiküldött nyomtatványokon, míg a több mint 200 takarékszövetkezet közül azok, amelyek az Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alaphoz (OTIVA) tartoznak, közösen nyilatkoztak termékeikről. Ennek legfőbb oka – tudtuk meg Ivanyos Jánosnétól, az OBA illetékes vezető tanácsosától -, hogy az érintett takarékszövetkezetek most január elsejétől egységes, új termékeket vezettek be. Míg azonban az eddigi összesítés a tagszervezetektől önbevallás alapján állt össze, a jövőben – sőt, gyakorlatilag már az elmúlt év októberétől – bármely hitelintézet, lakástakarék-pénztár vagy hitelszövetkezet már csak úgy dobhat piacra új konstrukciót, ha azt a bevezetés előtt egyezteti és ellenőrizteti az alappal.
Az “új módit” valószínűleg könnyen megtanulják az érintettek, hiszen például a HBW Express már tavaly novemberben az OBA jóváhagyásával vezette be legfrissebb termékét. A születő konstrukcióval kapcsolatos anyagot az alap amúgy hozzávetőleg egy héten belül átvizsgálja és véleményezi, így az egyik – egyelőre meg nem nevezett – bank 1998. december 30-án benyújtott anyagát az intézménynél éppen e héten tekintik át.
A betétregiszterhez az ügyfelek egyébként mind az alapnál, mind a tagintézményeknél hozzájuthatnak. Ez utóbbiaknál a listát javasolt mindenki számára hozzáférhetően elhelyezni – például a falra kifüggeszteni -, ugyanúgy, mint a hitelek feltételeit tartalmazó hirdetményeket. Az idén januártól azonban már nem csupán az új konstrukciók bevezetésekor vizsgálódik az alap, hanem az egyes tagintézmények nyilvántartásába is betekinthet.
A korábbi évek kissé bonyolult gyakorlatával szemben a hitelintézeti törvény jóval egyértelműbben határozza meg a betét fogalmát. Ennek nyomán az OBA védettsége alá tartozó konstrukciók köre is sokkal megfoghatóbb: eszerint ide tartozik valamennyi névre szóló betét – megfejelve a kamatokkal -, egymillió forint erejéig.
Jóllehet, a fenti bűvös határ felemeléséről már jó ideje egyre több szó esik, annak gyakorlati megvalósítása csak az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás kézzelfogható közeledtével válik aktuálissá. Mindenesetre az uniós tagállamok betétvédelmi rendszerei jelenleg átlagosan mintegy 20 ezer euró – hozzávetőleg 5 millió forint – értékben határozzák meg a biztosított limitet. Az emelés érdekében az OBA már végzett felméréseket (Figyelő, 1998/ 13. szám), a döntés azonban a kormány kezében van. Klemencsics Márta, a Pénzügyminisztérium (PM) főosztályvezetője kérdésünkre kifejtette, legkésőbb a magyarországi és az unióban hatályos joganyag folyamatos átvilágításának februári fordulójáig – amelyen a szolgáltatások szabad áramlása kerül terítékre – határozni kell arról, hogy a csatlakozás 2002-es elvi időpontjáig emelkedik-e itthon a biztosított összeghatár. Az előkészítés már javában folyik, s vizsgálják azt is, hogy ha az ország pénzügyi vezetése a mielőbbi emelés mellett dönt, azt egyszerre, vagy több lépésben hajtsák-e végre.
Egy biztos, a februári fordulóig kormányelőterjesztésnek kell születnie arról, hogy Magyarország jelez-e problémát az előírt 20 ezer eurós biztosítási összeghatár 2002-es teljesítésével kapcsolatban, vagy sem. Amennyiben most vállaljuk a szóban forgó elvárás teljesítését, később már nem illendő azt bármiféle bonyodalomra hivatkozva visszavonni. Arról már nem is beszélve – mutatott rá Hetényi Géza, a Külügyminisztérium integrációs államtitkárságának osztályvezetője -, hogy ha nem vállaljuk a teljesítést, úgy a betétbiztosítási érték felemelésére is halasztást – derogációt – kellene kérni. Márpedig törekedni kell arra, hogy minél kevesebb legyen a késedelmes harmonizáció. (A fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan is felmerültek némiképp hasonló aggályok, mondván: a honi árszínvonal az EU-tagállamok átlagában túl alacsony ahhoz, hogy az ott szokásos összeghatárt tartsuk irányadónak, akár egy reklamáció elfogadhatóságának tekintetében.) Az emelés mellett és az ellene szóló érvek két oldalán található PM és Magyar Nemzeti Bank tehát kénytelen lesz egyeztetni álláspontját.
Ami viszont már eldöntött tény, az az OBA tagintézményei által fizetendő éves díjtételek 1999 elejétől hatályos megváltoztatása. E módosítást elsősorban az OBA 17 milliárd forintot meghaladó vagyona tette lehetővé, amely egyébiránt nemzetközi összehasonlításban is az optimálishoz közelítő fedezettséget jelent. Így az alap január első napjától differenciált díjcsökkentést vezetett be tagjai körében, ám az éves díjfizetési kötelezettség megállapítása továbbra is önbevalláson alapul. Vagyis a hitelintézetek, lakástakarék-pénztárak, takarékszövetkezetek és hitelszövetkezetek maguk állapítják meg konkrét díjfizetési kötelezettségüket. Míg azonban eddig az egyes tagintézetekre jellemző átlagos betétnagyság szolgált a számítás alapjául, mostantól a díjkulcsok az egyes betétek nagyságától függően – betétosztályonként – differenciálódnak. A korábbi rendszer csak két díjkulcsot alkalmazott, amelyek súlyozott átlaga 1,8 ezrelékre rúgott; a mostani, megújított struktúra 1,1 ezrelék körüli összegre csökkenti a kulcs átlagos mértékét. A többféle tagdíj alkalmazása az OBA szakértői szerint jobban tükrözi majd az egyes tagintézményekre jellemző védettség fokát. Eszerint az 1 millió forintig terjedő betétek értékösszege után a befizetés mértéke 1,6 ezrelék, az 1 és 2 millió forint közöttiekre 1,3 ezrelék, míg a 2 és 4 millió forintos sávban mozgókra kerek 1 ezrelék. Az utolsó kategória a 4 millió forintot meghaladó betétekre vonatkozik, ez esetben a befizetendő éves díj az értékösszeg 0,7 ezreléke.
Minden bizonnyal szintén az OBA megnövekedett eszközállománya indokolta azt is, hogy az intézmény még a tavaly nyáron kiírt pályázata alapján saját vagyonkezelőt választott. A kétfordulós pályázaton az eredeti 13 induló közül végül hárman kerültek ki győztesen: az idei év első napjától az OBA portfoliójának sorsát a CA IB Értékpapír Rt., a Postabank Értékpapír Rt. és a Credit Suisse First Boston Rt. veszi kézbe, sorrendben 8, 6, illetve 3 milliárd forint erejéig. A nyertes pályázókkal az alap egyelőre egy évre kötött vagyonkezelési szerződést, amely további két alkalommal meghosszabbítható.
Ma már egyébként – az intézmény igazgatótanácsának múlt év végi határozata alapján – üzemel az OBA betétbiztosítási kártyája is. Ha a jövőben bármely betétes esetében kártalanításra kerülne sor, az érintett az eddig alkalmazott megoldások – bankszámlára utalás, postai átutalás vagy a kifizető bank bevonásával történő készpénzes kifizetés – mellett e plasztiklap segítségével is hozzájuthat forintjaihoz. A kártyás kifizetést választó betétes, az OBA levélben elküldött értesítését követően, kártyája segítségével a számára jóváírt összeget akár a postahivatalok Postamat automatáinál, akár az OTP POS-termináljainál, de akár az OTP bankfiókjaiban is felveheti.
A nagy kérdés az OBA ügyes-bajos dolgait illetően – úgy tűnik – változatlanul az 1 millió forintos összeghatár megemelése marad. Sejthető ugyanis, hogy a limit – mondjuk – 2 millió forintra való emelése nem is annyira az átlagos bankcsődök esetén küldené padlóra a tagintézményeket vagy akár a központi költségvetést. Az érintettek sokkal inkább egy olyan kaliberű nagybank “befuccsolásától” reszkethetnek, mint például a Postabank. Egy ilyen, 200 milliárd forint körüli lakossági betétállománnyal rendelkező hitelintézet magánügyfeleinek kártalanítása ugyanis – az alapba pótlólagosan befizetendő összegek következtében – akár részleges “rokkantságot” is okozhat a bankrendszerben.
