Nemcsak a világpolitikában, de a tőkepiacok szempontjából is meghatározó momentuma volt a múlt hétnek Irak bombázása. A nyugati tőzsdék jellemzően emelkedéssel fogadták a katonai akciót, különösen az olajipari részvények árfolyama erősödött. A jelentősebb kitermelési tevékenységet is folytató vállalatok papírjainak drágulásában szerepet játszott az a várakozás, hogy a bombázás nyomán növekedni fognak az olajárak. A BÉT-en a korábbi árszinten forogtak a részvények; a legtöbb árfolyam szinte hajszálpontosan megegyezett az egy héttel korábbi értékkel. A Mol és az OTP enyhe erősödése is inkább csak a pénteki kereskedés végén mutatkozó kisebb hossznak köszönhető.
A blue chipek közül a Mol, OTP és a Démász, míg a kisebbek közül a Brau és a NABI részvényeit ajánlja vételre Szalai Tamás, a Concorde Értékpapír Rt. elemzője. A magasabb likviditással rendelkező papírokat ugyanis továbbra is jobban kedveli a piac, a Mol, az OTP és a Démász esetében pedig a vállalati eredmények is jócskán okot adnak az optimizmusra. A Mol a továbbra is olcsó olajárakból profitálhat, valamint a gázárképlet megváltoztatása is kedvező lehet számára. Az OTP-nél a magas sajáttőke-arányos nyereséget kell kiemelni a pozitívumok közül. A bankpapír árazása – ha az egy részvényre jutó eszközérték alapján kalkulálunk – már eléri a nyugat-európai szintet, ám a már említett jövedelmezőségi mutató meghaladja a nyugati átlagot, valamint a dollárban számolt kétszámjegyű EPS-növekedés is igen csábító.
A Brau kifejezetten olcsónak számít, hiszen a jövő évi egy részvényre jutó cash flow háromszorosán forog a papír. Fogyasztási cikkeket gyártó vállalatok esetében ez a mutató jellemzően 5-6-os értéket szokott mutatni, vagyis egyértelmű a Brau alulárazottsága. Negatívumként a kis likviditás említhető. A NABI papírja biztonságos, magas növekedést, 20 százalékos dollárban mért EPS-emelkedést nyújt. A várható eredménnyel számolt P/E-érték mindössze 7-et mutat, ami az előbbiek fényében kifejezetten kedvezőnek mondható. A vállalat alacsony fedezeti szintje (a nettó fedezet a jövő évben 2,5 százalékon alakulhat) mindenképpen a kockázatok közé sorolandó, hiszen a beszállításban adódó esetleges kisebb fennakadások komoly hatást gyakorolhatnak az eredményre. A műanyag-karosszériás busz tervének sikeressége hosszabb távon is biztosíthatja a vállalat magas növekedési ütemét, ezt azonban – véli Szalai Tamás – nem tükrözi a részvény árfolyama.
A Concorde képviselője eladásra a Zalakerámia és a Graboplast részvényeit ajánlja. Az előbbi esetében a többi elemzőhöz viszonyítva is pesszimistábban ítéli meg a vállalat ez évi eredménykilátását (az adózott eredményre a más elemzők által prognosztizált 1,5 milliárd forinttal ellentétben 1 milliárd forint alatti profitot tart valószínűnek, jövőre pedig az eredmény nominális stagnálására vagy csökkenésre számít.) A vállalat jövedelmezőségére horvátországi érdekeltségén, az Inkeren keresztül mindenképpen kedvezőtlenül hat a kuna túlértékeltsége. További negatív tényező a román gazdasági növekedés lelassulása, illetve az idei évre várható negatívba fordulása, ami az ottani építőipar zsugorodásával jár együtt (ez romániai leányvállalata, a Cesarom miatt érinti a Zalakerámiát). A Graboplastnál – a korábban említett negatív tényezőkön kívül – a nyugat-európai stratégia sikerességét illető szkepticizmus áll az (elsősorban rövid távú) eladási javaslat mögött. Az egyszeri tételektől eltekintve, a megkérdezett szakember nem számít az idén veszteséges működésre, ám jövőre a mostani szint alatti eredményt prognosztizál.
A múlt hét keddjén vezették be az Elmű és az Émász papírjait a BÉT B kategóriájába. A felfüggesztéssel záruló első nap után (Figyelő, 1998/51. szám) szerdán az Elmű kurzusa a hétfői tőzsdén kívüli 17,5 ezer forint után a 18 ezer forintot is meghaladta, míg az Émász-papírok jellemzően a hétfői 9,5 ezer forinton cseréltek gazdát. A hét többi napján az árfolyamok kisebb lemorzsolódásának lehettek tanúi a befektetők az Elmű esetében; ismét 17,5 ezer forint körül keresték a papírt, míg az Émász 8,6 ezerig esett vissza.
A Procent Befektetési Rt. a szektorról most elkészült elemzésében a Dédászt, az Édászt és az Elműt felhalmozásra érdemesnek találja (az angol accumulate szónak megfelelő kifejezés a vásárlásnál gyengébb, ám a tartásnál esősebb ajánlást jelent), míg a másik 3 áramszolgáltatót a jelenlegi árszinten tartásra ajánlja. Az áramszolgáltatók mindegyike igen jelentős eredményjavulással büszkélkedhet ebben az évben (lásd táblázatunkat), azonban az idén csak az Elmű érheti el a 8 százalékos korrigált sajáttőke-arányos adózás előtti eredményt.
A későbbi profitnövekedésekben fontos lehet, hogy miként változik a fogyasztási struktúrában a háztartási és az ipari fogyasztók aránya – hívja fel a figyelmet Légrádi Zoltán, a Procent elemzője. A háztartások felé felszámított díjak esetében ugyanis jelentősebb emelésre lehet számítani a jövőben. Ezt támasztja alá a múlt héten bejelentett, január elsejével életbe lépő villamosenergiaáremelés is (az ipari fogyasztók tarifái 5,4, a lakosságiak viszont 9,1 százalékkal mennek feljebb, míg a nagykereskedelmi ár 6,7 százalékkal nő). Jelenleg Magyarországon a háztartási áramdíj megközelítőleg 150 százaléka az iparinak, míg ez az érték a nyugat-európai államokban 200-250 százalék körül alakul. A magas háztartási részaránnyal rendelkező szolgáltatók jelenleg is nagyobb árrést tudnak elérni. Az értékesített energiára jutó bruttó eredmény szempontjából a legmagasabb értéket a Démász esetében kapjuk: az közel háromszorosa a legrosszabbnak számító Émász adatának. Érdemes számba venni a cégek szolgáltatási területének növekedési potenciálját is; e szerint a legdinamikusabban fejlődő régiókat az Édász és az Elmű látja el, s a sort az Émász zárja.
A működési tételek után a pénzügyieket tekintve, a korábbi nyereséges éveknek köszönhetően a Démász és az Édász már most is igen kedvező cash flow pozíciókkal rendelkezik, míg a másik 4 áramszolgáltatónak még mindig jelentős a hitelállománya, negatív a pénzügyi eredménye. A legtöbb áramszolgáltatónál igen magas osztalékfizetési rátákra lehet számítani; ez növelheti a papírok népszerűségét. A Démász árazását Légrádi Zoltán reálisnak tartja, míg Szalai Tamás vételre ajánlja a papírt.
