“Azzal a határozott szándékkal kezdtem dolgozni 1995 márciusában, hogy a jegybank valamennyi külföldi érdekeltségét el kell adni, lévén, hogy azok nem egyeztethetők össze az MNB tevékenységével, profiljával. Úgy tűnt, a legegyszerűbb az ausztriai Central Kredit- und Wechselbank (CW) eladása lesz. Utólag azonban ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be. Amikor 1996-tól elkezdtük előkészíteni a bank értékesítését, folyamatosan derült fény arra, hogy a CW akkori állapotában nem eladható. Több menetben, folyamatosan tártuk fel a helyzetét, például azt, hogy rossz kihelyezéseinek, veszteségeinek túlnyomó részét 1992 és 1996 között halmozta fel. Ebben több tényező játszott szerepet. Mindenekelőtt az, hogy a bank belső működési rendje, szabályozása semmilyen szempontból nem felel meg a szolid bankműködéssel szemben támasztott követelményeknek.
Mindezek ismeretében a CW érintett vezetőit természetesen már menesztettük. Ezzel kapcsolatban az a felelősségrevonás, amelyre a jogi keretek lehetőséget adnak, meg fog történni. Szintén szerepet játszott, hogy ez a bank is – ahogyan a magyarországi hitelintézetek a kilencvenes évek első felében – Közép- és Kelet-Európára, azon belül Magyarországra, illetve a régió többi átalakuló államára koncentrálta tevékenységét, ezek gazdasága pedig objektív okoknál fogva súlyosan visszaesett, elkerülhetetlenül megrázva a CW stabilitását is. Ugyancsak hozzájárult a bank romló eredményeihez, hogy még a kilencvenes éveket megelőzően, de azt követően is olyan üzletekkel és ügyfelekkel tartott kapcsolatot, amelyeknek nincs igazán közük a klasszikus banki tevékenységhez. Végül, de nem utolsósorban az 1997-98-ban Oroszországban és Ukrajnában bekövetkezett pénzügyi válság is tovább rontotta a bank helyzetét.
Mindezek együttesen okozták azt, hogy a bankkal kapcsolatban kénytelen volt az MNB olyan döntéseket hozni, amelyek minden szempontból rendkívül fájdalmasak. Már kénytelenek voltunk néhány ügyféllel szemben büntető feljelentést tenni, s ami a legsúlyosabb – hiszen az MNB egyszerűen nem hagyhatja magára ezt a bankot -, a CW veszteségeit finanszírozni. Bár e pillanatban pontos mértéket nem lehet mondani, a veszteség nagyságrendje összességében hasonló ahhoz az 50-70 milliárd forinthoz, amekkorát a miniszterelnök említett. Az ehhez szükséges fedezet felét 1997-ben képeztük meg, a másik felét pedig az idén.”
