ARCTALANUL

A magyar műtárgypiac nagyságához képest túlságosan sok az ott forgó spekulációs tőke – véli Pátzay Vilma, aki hosszú évekig irányította a BÁV monopolhelyzetét elsőként megtámadó Műgyűjtők Galériáját. Jelenleg tanácsadóként figyeli a piac eseményeit, és mint mondja, a legnagyobb baj, hogy – még mielőtt igazán konszolidálódott volna – arctalanná vált a hazai műkereskedelem. A szereplőknek Magyarországon is végig kellene járni azokat a lépcsőket, amelyeket a nyugati szakmabeliek is megjártak, s amelynek eredményeként ott kialakultak a tiszta profilok. Így New Yorkban gyakorlatilag három nagy árverezőház kielégíti az igényeket oly módon, hogy kizárólag újraelosztó szerepet töltenek be, szigorúan tematikus rendezvényekkel, amelyeken főleg galériák vásárolnak saját profiluknak megfelelően. A gyűjtők ez utóbbiaknál jelennek csak meg, bízva a kereskedő ízlésében és üzleti korrektségében. Nálunk összemosódik a galéria és az árverezőház tevékenysége. Ami pedig az áruválasztékot illeti, a kereskedők – néhány kivételtől eltekintve – nem is törekednek valamilyen jelleg kialakítására, pusztán a rövid távú üzleti érdek alapján töltik fel raktáraikat. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a vásárlói oldalon túlsúlyba kerültek azok, akik a műtárgypiacon is „tőzsdéznek”, azaz nem törekednek egy a polgári értelemben vett gyűjtemény megőrzésére, hanem úgy forgatják az itt megszerzett értékeiket, akár a részvényeket. Ez teljesen kiszolgáltatottá teszi a piacot és az árakat az úgynevezett forró pénzeknek, a rövid távú befektetői gondolkodásnak.