Valamennyi érdekelt deklarálta a napokban, hogy hajlandó jelentős lépéseket tenni az Ikarus csődjének elkerülése érdekében. Elsőként a hitelezők konzorciumának képviselője, Zdeborsky György közölte, hogy a bankok türelme fogy el legutoljára. Ezt a CIB Bank elnök-vezérigazgatója azzal a nagyon is logikus érveléssel támasztotta alá: ha a termelés elakad, vagy leáll, a hitelezőknek is egyre kisebb az esélye, hogy pénzükhöz jussanak. Márpedig nem kis összegről van szó: az öttagú bankkonzorcium az Ikarus 53,9 százalékos részvénycsomagját megvásárló MT-Liz Kft.-nek összesen 16 millió dollárt kölcsönzött ez év áprilisában.
Beszállítóinak a buszgyártó – a Népszabadság december 12-i számában megjelentekkel ellentétben – nem 12 milliárd, hanem “csupán” 4,5 milliárd forinttal tartozik. Ebből egymilliárd forint éppen azt a Rábát illetné, amellyel perben állnak az Ikarus tulajdonosai (Figyelő, 1998/45. és 50. szám). A 150-200 cégből álló beszállítói kör – amelyben az évi néhány millió forintos forgalmú kisebb vállalkozások vannak többségben – a napokban válságstábot hívott életre. Ez a testület hajlandó érdemi tárgyalásokat folytatni a bajba került gyártó képviselőivel, feltéve, hogy utóbbiak vállalnak bizonyos feltételeket. Ezekről a beszállítók képviselője még nem kívánt nyilatkozni, de jelezte, hogy a lapzártánkat követő rendkívüli közgyűlésen alaposan megvizsgálják a kialakult helyzetet, majd meghozzák a szükséges döntéseket.
A beszállítók reálisnak tartanák például a részletfizetést is. S mivel tudják, hogy Oroszországban és a FÁK-térség többi államában optimális esetben évi 100 ezer új buszra lenne szükség, még akkor is bíznak a jövőben, ha tudják: ennek az igénynek csak a töredéke érkezhet konkrét megrendelésként az Ikarushoz. Arra a kérdésre, hogy mi lenne, ha a jövőben a gyártás egy részét inkább külföldre telepítenék – mint azt Széles Gábor, az Ikarus elnöke felvázolta -, a beszállítók képviselője nyugodtan reagált. Szerinte ugyanis nekik gyakorlatilag mindegy, milyen megoldással, csak legyen fizetőképes kereslet és megrendelés.
Lényegét tekintve ugyancsak pozitívan nyilatkozott Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója a székesfehérvári buszgyár dolgozóinak kétórás figyelmeztető sztrájkja után. Mint közölte: amennyiben elkerülhetetlenek az elbocsátások, hajlandó lenne tárgyalni az Ikarus ezzel járó, összesen 5,6 milliárd forintos állami fizetési kötelezettségének elengedéséről. (A tavaszi privatizációs szerződés értelmében az MT-Liz 3 éves foglalkoztatási kötelezettséget vállalt.)
Merőben új fejleménynek mondható, hogy Széles Gábor a minap bejelentette: az orosz tulajdonos – az Atex – és az MT-Liz egyaránt lemondana részvényeinek feléről. Ez azt jelenti, hogy – elsősorban az amerikai befektetési alapok közreműködésére számítva – összesen csaknem 43 százalékos részvénycsomagot dobnának piacra, illetve kínálnának fel a hitelezőknek. Nyilvánvaló azonban, hogy a részvénycsere legfeljebb a bankokat boldogíthatja; a beszállítókat csupán a készpénz elégítheti ki, mivel az utóbbiak érdekeltsége jóval rövidebb távú, mint a hitelintézeteké. (Ám ha úgy adódik, a beszállítók a részvényszerzésről sem mondanak le.) Mindenesetre érdekes, hogy az orosz tulajdonosok egyáltalán belemennének ebbe a megoldásba, hiszen hosszú évekig hallani sem akartak efféléről.
