Nem juttatták az idén hatalmas extra hozamhoz a befektetési alapok a tulajdonosaikat – a december 9-re számolt 12 hónapos bruttó hozamok alapján a 44-ből, amely már egy éve is működött, csak 4 nyílt végű alap mutatója haladja meg a 20 százalékot (lásd a táblázatot). Ám az idei értékpapír-piaci események után a befektetők minden bizonnyal jóval toleránsabbak a korábbiaknál ugyan sokkal szerényebb, de legalább érezhetően infláció feletti hozamokkal szemben. Ezt a „minimális programot” egyébként a kötvényalapok majd mindegyike hozta, hiszen – a Profit Prímát kivéve – éves teljesítményük meghaladja a 15 százalékot, miközben a november/november havi infláció 11,2 százalék volt. Az a sok befektetőben élő várakozás azonban, hogy az alapok zöme – kezelőik szakértelménél és tapasztalatánál fogva – „meg tudja verni a piacot”, ezúttal sem igazolódott. A 18 kötvény jellegű alap közül csak 3 múlta felül az államkötvények alakulását mutató MAX-indexet, illetve 5 a diszkontkincstárjegy-hozamot jelző DWIX-indexet. Ellentétben egyes irracionális befektetői várakozással, lassan axiómának bizonyul az is, hogy a nagy részvénypiaci esések idején a részvényeket is vásárló alapok mindegyike veszteséget könyvel el, amelynek csak a mértéke kérdéses. December 9-ig egy év alatt egyébként a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) hivatalos indexének, a BUX-nak az értéke 22 százalékkal csökkent; ehhez képest kifejezetten jónak nevezhető a vegyes, illetve részvényalapok legjobbjainak 14-15 százalékos hozama (lásd a táblázatot a 14. oldalon). A másik végletet a 10 százalék feletti veszteséget produkálók jelentik, és közülük is kilóg (lefelé) a nettó eszközértékének egyharmadát elveszítő Profit alap.
A befektetési jegyek vásárlói az idei eredmények után jól láthatóan kitartanak e megtakarítási forma mellett. Bár a szeptember-októberi krach idején masszívan csökkent ezen alapok együttes nettó eszközértéke (részben a tőzsdei áresés, részben azonban a befektetési jegyek visszaváltása következtében), a múlt hónapban már újra nőtt a mutató. A nyílt végű alapok november végi állománya 294 milliárd forint volt – ez az év eleji érték mintegy 125 százaléka, miközben tavaly még megháromszorozódott (!) a befektetési jegyekben lévő vagyon.
Jövőre – a feltörekvő piacokat jellemző erős befektetői bizonytalanság pozitív hozadékaként – minden valószínűség szerint még inkább érdemes lesz megtakarítani, köszönhetően a magas reálhozamoknak. Forgó Ferenc, a nyíltvégű befektetési alapok piacán 40 százalék feletti részesedésű Budapest Alapkezelő vezérigazgatója 5-8 százalék közötti reálhozamra számít, és úgy gondolja: a befektetési alapok jelenlegi 7-8 százalékos súlya a megtakarításokon belül jelentősen nőni fog. Gombás Gábor, a hamarosan 5 új alappal rajtoló Univerzum Befektetési Alapkezelő ügyvezetője középtávon 15-18 százalékos arányt tart elképzelhetőnek. A szakemberek egyébként az ez évinél egybehangzóan jobb teljesítményt várnak a tőzsdétől – ami nem meglepő -, de továbbra is hektikus piacra számítanak.
A jövő évtől egyébként módosulnak a befektetési jegyekre vonatkozó adójogszabályok. Limitálják az adóhitel összegét, és ezen belül diszkriminálják a portfoliójukban magas arányban állampapírt tartó alapokat (lásd külön írásunkat). Ám ezek a változások – mint Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) elnöke, egyben az Europool Rt. vezérigazgatója elmondta – egyes befektetők félelmével szemben természetesen nem lesznek visszamenőleges hatályúak. A gyakorlatban ez azt jelenti: ha valaki jövőre nem változtatja portfolióját, akkor átlagos befektetési állománya ettől nem fog módosulni, függetlenül attól, hogy az alap portfolióján belül mekkora az állampapírok részesedése. Így ha valaki rövid időn belül hozzá akar nyúlni befektetési jegyeihez, az jobban jár, ha még az idén „pakol át”. Ha ugyanis jövőre teszi ezt, új befektetései esetén csak a növekmény 20 százalékára vehet igénybe adóhitelt, míg eladott befektetései esetén annak 30 százalékát (a korábban igénybe vett adóhitelt) kell visszafizetnie. Egy szélsőséges példát véve: ha valaki, akinek 1998-ban 1 millió forint volt az átlagos befektetési állománya, és jövőre egy olyan alapba teszi át az összes pénzét, amely csak állampapírokba fektet, akkor 300 ezer forintot kell visszafizessen, és ezzel szemben csak az átlagos állomány 35 százalékát (350 ezer forint) veheti figyelembe az adóhitel kiszámításánál, illetve ennek 20 százalékát (70 ezer forint) igényelheti vissza. Így összességében 235 ezer forintot bukik, annak ellenére, hogy a befektetési jegyekben lévő pénze nem változik.
Az adójogszabályok változása a szakemberek szerint ma már nem bír nagy jelentőséggel. Gombás Gábor is úgy véli, ennek gyakorlatilag elhanyagolható a hatása, hiszen az adóhitelből adódó extra hozam az idén már csak 4,5 százalékos volt: ez csökken jövőre 3, illetve az állampapíralapoknál nagyjából 1 százalékra. A befektetési alapok indulása idején, (1992 és 1995 között) az ilyen befektetésekre vonatkozó adókedvezmény 3 év után véglegessé vált (akkor a befektetett összeg legfeljebb 40-44 százalékával lehetett csökkenteni az adóalapot, annak 30 százalékáig), így az akkori 30 százalékos kamatkörnyezetben csak ebből 16-17 százalékos extra hozam adódott. Az adószabályok változása Fatér Gyula szerint elsősorban azért problematikus, mert a befektetők nehezen tudják majd nyomon követni év közben, hogy mennyi az átlagos befektetési állományuk. Nem beszélve arról, hogy a tőkeszámla-vezetőknek ez jókora pluszmunkát jelent. Emiatt nyilvánvalóan emelkedik majd a tőkeszámla-vezetési díj, költségtöbbletet okozva a befektetőknek is.
A befektetési jegyekben lévő vagyon ma Magyarországon nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony, a GDP alig 3,5 százalékára rúg, miközben az uniós átlag 20 százalék körüli, az Egyesült Államokban pedig 46 százalékos ez a ráta. A gyors növekedés azonban nálunk is biztosra vehető – nemcsak az alacsony bázis miatt, hanem azért is, mert ez a rugalmas forma kifejezetten előnyös azoknak, akik a pénzügyeikkel nem akarnak saját maguk foglalkozni. Akik például középtávon bíznak a részvénypiaci fellendülésben, de sem idejük, sem ismeretük nincs a tőzsdézéshez, csak alapokba, vagy nyugdíjpénztárba fektethetik tőkéjüket. A részvénypiacon egyébként a „csináld magad mozgalom” kifejezetten drága mulatság (lásd külön írásunkat), így a kisbefektetőknek már csak ezért is érdemes más módszert választaniuk.
Ha valaki a befektetési jegyeknek szavaz bizalmat, ma már 70 nyílt végű (bármikor visszaváltható, illetve megvásárolható jegyet kibocsátó) alap közül válogathat. Elsősorban azt kell eldöntenie, hogy milyen típusú alapokba, s milyen arányban akar fektetni. A paletta ma már meglehetősen széles: a kötvény-, a pénzpiaci, a vegyes és a részvényalapok mellett ebben az évben hódítottak teret a külföldi papírokba fektető, továbbá az úgynevezett fedezeti alapok. Ez utóbbiak jellemzően csak akkor tartanak részvényeket, ha azok vásárlását határidős BUX- vagy részvényeladással lefedezik. A külföldi papírokat vásárlók lassú, de tagadhatatlan térnyerése pedig egy cseppet sem meglepő. Egy átlagos honi befektetőt ugyanis Magyarországhoz köti a munkája, itt van a lakása, ingatlana, így a kockázatcsökkentés szempontjából nagyon is fontolóra kell vegye, hogy legalább tőkéje egy része ne függjön az országkockázattól. Az alapkezelők egy része külföldre fektető alapjai esetében nyugati cégre bízza a portfolio alakítását (Budapest Alapkezelő, Europool), de például a CA itthonról akarja „legyőzni” a piacot.
Az alapkezelők közül egyébként ma már jó néhány teljes alapcsaládot kínál a befektetőknek (a Budapest, a CA, a Hunnia mellett januártól a Dunaholding-csoportba tartozó Univerzum is). Kézenfekvőnek tűnhet, hogy valaki egy helyen, egyetlen alapkezelő különböző termékeibe fektessen, de azért sokan e tekintetben is jobbnak tartják a diverzifikálást.
A különböző típusú alapok közötti súlyozás azonban a kevés szakértelemmel bíró befektetők számára nem könnyű feladat, hiszen a magyar modell szerint a befektetési jegyeket döntően a bankfiókokban forgalmazzák. Azok alkalmazottai egyrészt természetesen elsőként saját cégük termékeit (bankbetétek, banki értékpapírok) kínálják, és ha valaki határozottan kitart befektetésijegy-vásárlási szándéka mellett, annak sem tudnak sokszor érdemleges információval szolgálni a különböző instrumentumok közötti különbségekről.
Európában egyébként kétfajta modell létezik. Az egyik a német, ahol a bankokra épül a befektetési jegyek forgalmazása (ez nyert teret nálunk), míg a másik az angolszász, ahol az alapok zömmel független pénzügyi tanácsadó társaságokon keresztül értékesítik termékeiket. A bankok dominanciája itthon minden bizonnyal középtávon is fennmarad, ami természetesen elsősorban a széles fiókhálózattal rendelkező hitelintézetek alapkezelői számára kedvező. A befektetési alapok honi piacának európai összehasonlításban is igen magas koncentrációja nagyrészt ennek köszönhető (a Budapest Bank és az OTP együtt 70 százalék feletti piaci részesedéssel bír), de nem szabad elfeledkezni a korai indulás és az ebből adódó ismertség előnyeiről (Europool, Budapest) sem.
A szakemberek szerint némi változás azért elképzelhető. Szabó László, a Concorde Alapkezelő igazgatója úgy gondolja, az elkövetkező éveket az online (Internet, telefoncenter) terjesztési hálózat térnyerése fogja jellemezni. Mint mondja: ezt az értékesítési fajtát elsősorban a fiatal értelmiségiek használják, akik az idő múlásával egyre jobb vásárlói réteget jelentenek. Elsőként egyébként a Budapest Alapkezelő termékeit lehetett internetes úton adni-venni, de több alapkezelő tervez hasonló lépést. Az Europool alapjainál a szabályzatok ez irányú módosítása már felügyeleti engedélyeztetés alatt van.
Hogy melyik alapnak érdemes bizalmat szavazni, azt persze csak az idő dönti el. Mindenesetre a befektetők dolgát megkönnyíti, hogy papírjaikat bármikor visszaválthatják, és így szabadon vándorolhatnak az intézmények között. A tartósan jóval átlag alatti teljesítményűektől így értelemszerűen a hosszabb távon jól teljesítők felé áramlik majd a pénz. A befektetőknek kapkodniuk azonban semmiképp sem érdemes, hiszen a néhány hónapos, vagy éppen féléves hozamok nem sokat mondanak (ekkor alapvetően csak az determinálja a sorrendet, hogy melyik alapban mekkora a részvények aránya); célszerűbb az éves, vagy épp a kétéves hozamokat alapul venni. A pánikszerű átcsoportosítás szintén kerülendő. Elrettentő példaként az egyik nagy alapkezelő azt a kuncsaftjukat említette, aki az őszi mélyrepülés idején ugyan végig befektetési jegyekben tartotta a pénzét, de így is gigantikus veszteséget kellett elkönyvelnie. A nagy részvényárfolyam-zuhanás után ugyanis részvényalapból kötvényalapba tette megtakarítását, majd – ezek egy jegyre jutó nettó eszközértékének esésétől megijedve – külföldi papírokat vásárló alapba pakolt át, ahol – mivel későn szállt be – a forint novemberi erősödése idején szintén veszteség érte…
