Legkésőbb december első hetének végéig kellett volna kiírni az eredeti elképzelések szerint az 1800-as DCS-tendert. Ez nem történt meg, holott a tanácsadói konzorcium már hónapokkal ezelőtt megfogalmazta a szöveget, és előkészítette az úgynevezett prebid konferenciát, amelyen kirajzolódhatott volna az érdeklődőknek a pályázatról, illetve a kiíróknak a lehetőséges ajánlattevőkről alkotott képe is. Lapunk információi szerint ezúttal újra a politika állította le a folyamatot. A végső döntésnek “odafent” – egyesek szerint “legfölül” – kell megszületnie. A szocialista-liberális kormányzat is legalább egy évig ült az ügyön, mindenféle eredmény nélkül. Az újabb, polgári időhúzás azonban már azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ha egyszer végre kiírják a tendert, a jelentkezők száma erősen megfogyatkozik. Mert például a szomszédos Szlovákia elszipkázza a potenciális befektetőket, és amennyiben tényleg előbbre, 2001-re hozzák a távközlési piac teljes liberalizációját, a nyertesnek nem lesz ideje a felkészülésre. Mindebből az következik, hogy az állami bevétel csekélyke lesz, a mobiltarifák meg változatlanok maradnak.
Az ügy szempontjából nem lényegtelen, hogy nemrégiben nálunk járt az európai DCS-szolgáltatás egyik éllovasának tekintett Orange Plc. nevű angol cég igazgatósági tagja, Colin Tucker, s elkísérte őt Richard J. Callahan, aki nem csupán a nevét viselő konzorcium elnök-vezérigazgatója, hanem a US West elismert mentora. A két szakember becslése szerint Magyarországon a következő évtized közepére 4 millió fölött lesz a mobiltelefon-előfizetők száma. Optimizmusukat több tényezőre építik. Egyrészt nagyon bíznak a magyar gazdaság fejlődésében, ezért bizonyosak abban, hogy a következő 5-10 évben behozzuk a lemaradást és utolérjük a fejlett országok színvonalát: akkor pedig nálunk is minden második embernek lesz mobiltelefonja. Másrészt, hisznek az elemzők előrejelzésében, miszerint egy évtizeden belül a telefonhívások 90 százaléka mobilon zajlik majd le. Már most is sok a családtagok, munkahelyek közötti mobilbeszélgetés; az üzleti kommunikációs híváslehetőségek köre bővül; s egyre több hitelintézet nyújt kizárólag a marokkészülékeken igénybe vehető szolgáltatásokat. A szakemberek érvei közül a legmeggyőzőbbnek az tűnik, hogy Finnországban már nagyobb éves várható bevételről adtak jelentést a mobiltelefonos társaságok, mint a vezetékesek.
A Westel ügyeit alaposan ismerő Richard J. Callahan mindemellett meghatározónak tartja, hogy a magyar műszaki és menedzsergárda technika- és technológia-átvételi képessége szerinte az egyik legjobb a világon. Colin Tucker, aki a nyolcvanas évek második felében a nyugat-európai GSM 900-as rendszer kiépítésén dolgozott, abban látja az ország különlegességét, hogy piacának kicsinysége ellenére viszonylag sok a sűrűn lakott települése. Márpedig ez a két adottság kiváló terepet kínál az új DCS-technika meghonosítására, elterjesztésére. Az Egyesült Királyságban közel 1,7 millió előfizetővel rendelkező DCS-szolgáltatóról, az Orange-ról érdemes tudni, hogy 1994-es megjelenésük óta gyakorlatilag folyamatosan csökkennek a mobiltelefonálás tarifái. A “narancsos” hívások 20 százalékkal olcsóbbak, mint a legnagyobb vezetékes szolgáltató British Telecom díjai, de jóval kevesebbet kérnek a többi mobiltársaságnál is. A DCS-technika megjelenése nálunk is hasonló hatást gyakorolhatna az árakra és a szolgáltatókra.
A hongkongi bejegyzésű, és 89 százalékban a Hutchinson Telecom tulajdonában lévő brit cég egyébként már Franciaországban, Németországban, Belgiumban, Svájcban és Ausztriában is engedélyt kapott a DCS-szolgáltatásra. Közép- és Kelet-Európában legutóbb Szlovákiában aspirált erre a lehetőségre. A kontinensen kívül Sri Lankán, Ghanában és Indiában van jelen ezzel a minőségi javulást hozó szolgáltatással a cég.
Mivel a brit és az amerikai cégvezető nem ismeri – mert még nem ismerheti – a Magyarországon kiírandó DCS-tender feltételeit, nemigen tud konkrétumot mondani a lehetséges és szükséges beruházások nagyságáról. Mindenesetre a kilencvenes években átalakuló magyar életmódot vizsgálgatva megállapították, hogy viszonylag gyorsan megtérülhetnek a vezeték nélküli távközlés nagyösszegű befektetései. A DCS-tender szabályozásán persze nagyon sok múlik (lásd fenti írásunkat). Erre Európában három modell ismeretes; idehaza valószínűleg vegyes megoldást próbálnak ki – ezt diktálná az ésszerűség.
