Több vonatkozásban is szóba került mostanában az Állami Számvevőszék neve. A hivatkozások persze egy tőről fakadnak, nevezetesen a számvevők ellenőrzéseiről, legyenek azok múltbeliek, avagy még csak tervezettek.
Az előző kategóriába tartozik az öt évvel ezelőtt egyházi tulajdonba került tanítóképző főiskolák vizsgálata, amelyek az ÁSZ szerint különbözőképpen viselik a gazdálkodás terheit. Az Esztergomi Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola pénzügyi egyensúlya például (az óvatlan gazdálkodás miatt) jelentősen megromlott 1997-ben. Ezzel szemben a zsámbéki intézmény erőteljesen visszafogta kiadásait, s így – állami segítséggel – ugyan megúszta az elmúlt évet, ám az idén (visszapótlási kötelezettsége miatt) kínos dilemma elé került: vagy nem tud elszámolni a pályázati összegekkel, vagy nem lesz képes teljes mértékben fedezni működési kiadásait. A debreceni főiskola ezzel szemben mind tavaly, mind az idén kiegyensúlyozott gazdálkodást folytatott, amiért meg is kapta “méltó büntetését”: a kultusztárca által a finanszírozási problémák áthidalására kiutalt összegből az átállásra kevésbé felkészült két intézmény részesedett nagyobb arányban. E döntés egyértelműen hátrányos helyzetbe hozta a hatékonyabb gazdálkodást folytató (református) intézményt és elveiben sem felelt meg a normativitás követelményének.
Ami pedig az ÁSZ jövőbeni tevékenységét illeti, Járai Zsigmond pénzügyminiszter két héttel ezelőtti bejelentése óta mindenki azt firtatja, vajon mikor kerülhet sor a Postabank számvevőszéki kivesézésére. Erős azonban a gyanú – s ezt Kovács Árpád elnök reagálása sem látszik eloszlatni -, hogy már csak valamikor jövőre, a rendes ütemterv részeként.
Meglehet, addigra viszont újabb teher rakódik a számvevők vállára. Az ÁSZ-ról szóló törvényt olyan értelemben kívánják módosíttatni, hogy a számvevők az MNB-t is górcső alá vehessék. Az MNB hattagú felügyelőbizottságába négy főt ugyanis már most is a parlamenti pártok delegálnak, a másik két tagot pedig a pénzügyminiszter bízza meg. Nem csoda, ha a módosító javaslat mögött a kezdeményezők hovatartozása (kisgazdák) miatt egyesek szakmai indokok helyett inkább politikaiakat vélnek felfedezni.
