Érdemes felidézni a nem intézményesített kétoldalú német érdekegyeztetési és kollektív szerződéskötési (tarifális) rendszert, ahol mind országos, mind pedig területi ágazati és ágazatközi szinten az ellenérdekű érdekvédelmi szervezetek akkor keresik meg egymást tárgyalás végett, ha kollektív szerződéskötés érdekében annak szükségét érzik. Az idevonatkozó jogi rendezés és e kétoldalú érdekegyeztetési rendszer teljesen rugalmas. A bértarifatörvény csak annyit ír elő, hogy ha az egyik fél a másikat megkeresi, az a tárgyalástól nem zárkózhat el, szerződést kötni azonban értelemszerűen nem köteles. Ez az érdekegyeztető-tanácsi és bizottsági struktúrába be nem épített, rugalmas rendszer jól működik. Német részről ezt a nyitott, nem institucionált és reprezentativitási feltételekhez nem kötött kétoldalú érdekegyeztetési rendszert tartják demokratikusnak. Az ez év október 22-25. között a Hans Böckler Stiftung rendezésében megtartott Európai Munkajogi és Munkaügyi Konferencián a majna-frankfurti egyetem professzora, Manfred Weiss vetette fel, hogy mind a Benelux államokban, mind Spanyolországban és Franciaországban a kormányzati oldal a tripartid érdekegyeztetés fórumain igyekszik felülkerekedni a másik két oldalon elhelyezkedő érdekvédelmi szövetségeken, ám a gyakorlatban általában összefogni kényszerül a munkáltatói szövetségekkel, s velük közösen igyekszik letörni a szakszervezeti akaratot.
