Ha megengedte volna a Gazdasági Versenyhivatal a Matávnak a 24 ezer fővonalat üzemeltető Jásztel részvényeinek megvásárlását, azzal szerintem – és a helyi koncessziósok többsége szerint – a magyar telekommunikációs iparág járt volna pórul.
A távközlés privatizációját az Antall-kormány határozta el 1993-ban. Az országban működő 54 primer körzetből 18-ban helyi koncessziós társaságok nyerték meg a pályázatokat, és a szolgáltatás átvétele után megpróbáltak érvényesülni egy olyan piacon, ahol a vezetékes telefonpiac 80, a mobilpiac 66 és az adatátvitel 90 százalékát továbbra is a Matáv uralta. Rövid három év alatt létrehoztak 800 ezer új digitális vonalat az ország legkevésbé fejlesztett területein.
A gerinchálózatot igénylő távolsági és nemzetközi forgalom csak a domináns szolgáltatón keresztül bonyolítható le, jóval magasabb tranzitdíjakkal és tarifákkal, mint 17 nyugat-európai ország átlaga. A Matáv ezzel az eltorzult piaccal, és az évről évre 50 százalékkal duzzadó extraprofitjával nincs megelégedve, ezért kettős irányban szövi további terveit. Egyrészt az anyagi csőd felé tereli a helyi szolgáltatókat a magas tranzitdíjjal, másrészt megpróbálja felvásárolni azokat, akár irreálisan magas áron is, hogy bebiztosítsa magának jövőbeni piaci hegemóniáját.
Uniós csatlakozásunk küszöbén milyen üzenetet keltett volna Kelet-Európában és a nemzetközi távközlési piacokon a GVH hozzájárulása a domináns szolgáltató további erősödéséhez? Magyarország az élen járt a régióban a távközlés privatizációja terén, a kormányzat vélhetően továbbra is a versenyhelyzet erősítésére törekszik – márpedig ez nem egyeztethető össze a domináns szolgáltató további terjeszkedésével.
(Külkapcsolati igazgató, Monor Telefon Társaság)
