Másfél évszázada működik a MÁV közlekedési hálózata. A nyomvonalak mentén később kezdték kiépíteni a társaság belső távközlési hálózatát. Ez a sokáig csupán telefonálási lehetőséget kínáló, később azonban már egyéb típusú összeköttetést is nyújtó kommunikációs rendszer meglehetősen egyenetlenül fejlődött. Az elkerülhetetlen fejlesztés során felmerült annak a lehetősége, hogy bizonyos elemeiben üzleti célokat is szolgálhat a rendszer. Úgy gondolták, hogy a vasútvonalak mentén húzódó távközlési kábelek – amelyeken nemcsak szöveges információk, hanem a biztosító-berendezések jelei is továbbíthatók – a korszerűsítés után alkalmasak lehetnek közcélú szolgáltatásra is.
A belső gazdaságirányítási, illetve a menetjegyeladási és helyfoglalási rendszer fejlesztése jegyében a sínek menti hálózatot ki is kell bővíteni, s ehhez már optikai kábeleket raknak le. A MÁV 7 ezer kilométeres pályahálózatából első lépésben 3,5 ezer kilométernyi 20 szálas vezetéket helyeznek el. A PanTelhez való csatlakozás meggyorsította ezt a beruházást – a két rendszer és a hálózat 22 milliárd forint értékű -, így az említett első ütem a jövő év végére be is fejeződik. Az új cégbe a MÁV nem készpénzzel szállt be, hanem az optikai kábeleket apportálta, s így szerezte meg a tulajdonjog 25,1 százalékát.
Az említett kábelek terhelhetőségének adatátviteli szempontból nincs felső határa. A 20 optikai szálból a MÁV számára 4 bőségesen fedezi a távközlési és adatátviteli igényeket, a fennmaradó 16 szálon pedig a PanTel épít ki szolgáltatói hálózatot üzleti adatkommunikációra. (A hálózat a távközlési piac megnyitása után alkalmas lesz közcélú távközlési szolgáltatásra is.) Európában megszokott dolog, hogy a vasút melletti kábelhálózatot majd minden esetben “külső” szolgáltatóknak is bérbe adják; ezt tervezi a MÁV is.
Az optikai hálózat kiépítésére kiírt versenytárgyaláson a fővállalkozói jogot a Siemens nyerte el. A cég vállalta, hogy a MÁV e téren már nagy gyakorlatot szerzett szakrészlegeit alvállalkozóként alkalmazza. A MÁV elsőként használta Magyarországon az úgynevezett SDH rendszert, amelyet azonban mára “kinőtt”, ezért most a még korszerűbb SDR-4 szisztémán, illetve annak továbbfejlesztett változatán dolgoznak. Ez az átviteltechnika 120 gigabit/másodperc sebességet tesz lehetővé; ezzel a kontinentális élboly élére vághatna a MÁV. Vagyis a jelenlegi és a tervezett fejlesztésnél nem a lépcsőzetesség, hanem a “nagy ugrás”, a csúcstechnológia bevezetése mellett döntöttek.
Ennek köszönhetően a vállalatnál megvalósulhat az egységes gazdaságirányítási rendszer; a helyfoglalás korszerűsítése nyomán pedig olyan információkhoz juthat a vasút vezetése, amelyből konkrétan kiderülhet például, hogy az utasok honnan hová igyekeznek. További előny, hogy központosítani lehet a vasútvonalak felügyeletét, amivel lehetővé válik a korábbi élőbeszédes utasításos rendszer kiváltása.
A mellékletet Regős Zsuzsa szerkesztette
