Jogosan hihette annak idején az RWE Energie AG, hogy két legyet ütött egy csapásra, amikor 1995 végén 74 millió dollárért megvásárolta a Mátrai Erőmű Rt. részvényeinek 49 százalékát. A szerződés aláírását ugyanis egy szigorúan titkos, 1995. december 7-i keltezésű megállapodás előzte meg a német cég és az ÁPV Rt. (mint „a kormány képviselője”) között. Abban Suchman Tamás akkori privatizációs miniszter, illetve az ÁPV Rt. elnöke és vezérigazgatója – Szokai Imre és Kocsis István – mint „eladók” vállalták, hogy minden szükséges kormányzati és hatósági engedély megszerzését támogatják ahhoz, hogy az RWE Bükkábrányban legalább két erőművi blokkot építsen 2005-ig. (A megállapodásban ugyan kapacitások nem szerepelnek, egy iratból azonban kiderül: először két 500 megawattos blokkról készült tervezet, de szó esett kétszer 300 megawattról is.) Az eladó megígérte: legalább olyan áramvásárlási szerződés megkötését éri el az új egységekre, amilyet a Paksi Atomerőmű élvezett 1995 végén. Garantálták egyben a bányászati és vízkiemelési jogokat, valamint azt, hogy a környezetvédelmi előírások nem lesznek szigorúbbak az Európai Unióban alkalmazottaknál. E kötelezettségvállalás fejében a német vállalat 26 millió dollárt utalt át az állami szervezet kasszájába.
A történet ez év tavaszán kezdett aktuálissá válni, amikor a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. véglegesítette az erőművek – köztük a bükkábrányi – létesítésére szóló kapacitástenderét. A korábban kidolgozott feltételek módosításával viszont olyannyira lecsökkentették a megpályáztatott nagyobb blokkok összkapacitását (800 plusz-mínusz 200 megawattra), ami nyilvánvalóvá tette: az RWE nehezen nyerhet. A német cég ennek láttán már április elején megkereste Fazakas Szabolcs akkori ipari minisztert.
A titkos alkura azonban csak ez év augusztusában derült fény. Az ominózus szerződés jogszerűségének megállapítására akkor létrehozott parlamenti albizottság 18 pontban foglalta össze kifogásait. Lázár Mózes, az albizottság elnökének állítása szerint nem igaz viszont az a sajtóban megjelent hír, hogy érvénytelennek minősítették volna a különmegállapodást. A kifogásolt pontok közt szerepel, hogy bár az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának 1996-os megállapítása érvénytelennek tekinti a különszerződést, ez senkit sem érdekelt a vagyonkezelőnél. Az albizottság további kérdéseket is feltesz. Például azt, hogy ki jogosította fel az aláírókat a megállapodásra, s az alku miért nem szerepel a Mátrai Erőmű Rt. – egy nappal későbbre datált – privatizációs megállapodásában.
Az ügyben megszólalt Suchman Tamás is. Ő azzal indokolta a „műsoron kívüli” egyezséget, hogy az 4 ezer bányász, valamint a tervbe vett beruházás 60 százalékát kitevő magyar beszállítók érdekeit szolgálta. Az egykori miniszter részletesebben is kifejtheti álláspontját az albizottság előtt a hétfőn induló meghallgatásokon – Szokai Imrével és Kocsis Istvánnal egyetemben.
Amennyiben az RWE – ahogyan azzal korábban fenyegetőzött – valóban bírósághoz fordul, a tét jóval nagyobb az eredeti 26 millió dollárnál. A németek ugyanis 100 millió dollárnyi veszteségről és 1100 fő elbocsátásáról beszélnek, ha nem valósul meg a projekt. A döntést egyébiránt a privatizációs játékszabályok megsértéseként értékeli az RWE, amely – a honi energetika egyik legnagyobb külföldi résztvevőjeként – egymilliárd márkát fektetett be eddig Magyarországon.
