Gazdaság

RABOBANK HUNGÁRIA – Nyeretlen kétéves

Szinte napra pontosan két évvel ezelőtt adta áldását a bankfelügyelet ahhoz, hogy a holland Rabobank magyarországi leányvállalata megkezdje kereskedelmi banki tevékenységét. Jóllehet, az anyacég odahaza olyan széles ügyfélkörrel rendelkező hitelintézetnek számít, mint nálunk az OTP Bank, a Rabobank Hungária inkább a vállalati és a befektetési arculatot választotta.

Anyacége globális stratégiájának megfelelően a Rabobank Hungária is egy piaci rést céloz meg Magyarországon. Ezt úgy kell érteni, hogy bár magánszemélyeknek is nyújt szolgáltatásokat, határozottan tartózkodik a széles körű lakossági banktevékenységben való részvételtől. Már csak azért is – magyarázta lapunknak Simonyi Tamás, a Rabobank Hungária vezérigazgatója -, mert a lakossági üzletág igen tőkeigényes, intenzív számítástechnikai fejlesztést igényel, s az ennek megtérülését hosszabb távon biztosító, legalább 15 százalékos honi piaci részesedés elérését egy későn érkező bank már nem tűzheti ki célul.

Bár az utrechti székhelyű anyabank az átlagosnál kockázatosabbnak gondolt ágazatban, az élelmiszer-gazdaságban tevékenykedik, s minősítését mindenfajta állami, tartományi vagy városi garancia nélkül élvezi, a jelentős minősítő ügynökségek (a Moody’s, a Standard&Poor’s és az IBCA) immár tizenhatodik éve a legelőkelőbb, AAA kategóriába sorolják. E háttérrel fordul nagymértékben itteni leányvállalata is az élelmiszer-gazdaság felé, emellett nagy hangsúlyt fektetve befektetési szolgáltatásaira is. Célja, hogy a hitelállomány legalább 50-60 százaléka az élelmiszer-feldolgozást (és csak kivételes esetben az agrárgazdaságot) finanszírozza. További 10-20 százalékkal a telekommunikációs, illetve az energetikai szektor, mintegy 10 százalékkal pedig az egészség megóvásával kapcsolatos ágazatok rendelkezésére kíván állni. A fennmaradó hányadot – a pragmatikus holland szemléletnek megfelelően, a megtérülés és a kockázat egyensúlyának szem előtt tartásával – néhány, a tulajdonos által megtiltott ágazat kivételével adott esetben bárhová ki tudja helyezni. Hitelezési filozófiájuk szellemében ígéretes, erős cash flow-val rendelkező cégeket keresnek, vagyis lehetőleg nem fedezeteket finanszíroznak.

Noha a Rabobank Hungária két éve, 1996 novemberében kapta meg a bankfelügyeleti jóváhagyást, indulása csak 1997 közepére, a devizahatósági engedély megszerzését követő hónapokra tehető. Azóta a bank több mint 10 milliárd forint értékű ügyfélállományra és 30 milliárd forintot közelítő mérlegfőösszegre tett szert. Simonyi Tamás szerint a Rabobank nyugati mércével mérve is éles versenypiacra lépett; ezzel magyarázza, hogy – a tavalyi indulást figyelembe véve – reálisan már csak azt tűzheti ki célul, hogy 3 év alatt érjen el nyereséget. Mi több, az első év 306 millió forintos veszteségét még kedvezőnek is tartja a vezérigazgató, mondván: a mögött 12 hónapos költséggel szemben mindössze 5 hónapos szerény tevékenységi bevétel áll. A veszteség leszorításában amúgy nagy szerepet játszott, hogy a bank a Rába tavalyi privatizációjához számos szolgáltatást nyújtott, amelyek révén jól “keresett”. Mindazonáltal a vezetőség úgy számol, hogy az idei – immár a Rába-tranzakcióból származó rendkívüli bevétel nélküli – évet sem zárják rosszabbul; jövőre a veszteséget megfelezik, a harmadik teljes üzleti év, 2000 végére pedig már megszülethetnek az első pozitív számok.

A Rabobank igen jól el van látva tőkével; az e tekintetben mérvadónak tekinthető tőkemegfelelési mutatója szeptember végén 37 százalék körül alakult, szemben a törvény által megkövetelt 8 százalékkal. E különbség egyúttal jelzi a banki tevékenységben rejlő lehetőségeket: a 2,8 milliárd forintos jegyzett tőke még az ügyfélállomány megkétszereződése esetén is elegendő lesz, különösen úgy, hogy azt 2 milliárd forintnyi, a tulajdonos által nyújtott alárendelt kölcsön egészíti ki, amelynek eddig mindössze a felét hívták le.

A tőkemegfelelési mutató meglepően magas szintje általában az induló hitelintézetek sajátja (nem véletlen, hogy a Rabobank Hungáriáé 1997 végén meghaladta a 108 százalékot). Egy általános jogosítványú kereskedelmi banknál legfeljebb 15-18 százalékos úgynevezett súlyozott eszközkockázati arány (a korrigált szavatolótőke és a korrigált súlyozott eszközök kockázati céltartalékkal csökkentett értékének a hányadosa) számít optimálisnak; ennél magasabb mutató már általában valamiféle specialitást sejtet a hitelintézet tevékenységét illetően. Egy befektetési bank esetében például egyáltalán nem ritka a 100 százalékot meghaladó érték.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik