Becslések szerint a Magyar Nemzeti Banknál regisztrált bevételeknél valójában négyszer nagyobb összeget hagynak nálunk a turisták, a különbözetet a feketegazdaság fölözi le. Mindez részben a magas elvonások következménye. Az Országos Idegenforgalmi Munkaadók Szövetsége (OIMSZ) által készített, az OIB által jóváhagyott komplex ágazati értékelés egyebek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a vállalkozókat általában sújtó elvonásokon túl a turisztikai vállalkozásokra további terhek hárulnak. Ilyen az idegenforgalmi adó, amelynek ugyan a vendég az alanya, ezt azonban a szállásadó számítja fel, s ő is fizeti be a helyi önkormányzatnak. A magyar adórendszerben nincs más olyan tevékenység, amelyet az iparűzési adó mellett másik helyi adó is terhelne, ezért az OIMSZ kezdeményezi, hogy az idegenforgalmi adót le lehessen vonni az iparűzési adóból – mondta el a Figyelőnek Horvátth Ákos, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskola docense, a szakértői tanulmány témavezetője. A költségvetés az idegenforgalmi adó minden forintja után 2 forintot juttat az önkormányzatoknak, amelyek azonban a pénzt nem idegenforgalmi céllal használják fel. Ezért a szakma elkülönített alap létrehozását szorgalmazza.
A magánszállásadókat próbálja a legalitás felé terelni az a rendelet, amely 1997-től lehetővé teszi, hogy aki regisztráltatja magát a jegyzőnél, az átalányadót fizethessen. Csakhogy az adó ugyanakkora Budapesten és a Balatonon mint másutt, s nem teszi lehetővé, hogy csak a szezonra, időarányosan fizessék meg. A szálláshelyipar kisvállalkozásai számára kedvezőtlen, hogy – amíg árbevételük el nem éri a 2 millió forintot – az áfát nem igényelhetik vissza, csak levonhatják a befizetendő összegből. Az adófizetési szabály nem életszerű, mert egy panziót az év elején kell felújítani, a bevételek pedig csak a szezonban nőnek meg.
A reprezentációs kiadások korlátozása forgalomkiesést okozott a vendéglátásban. Az OIMSZ el szeretné érni, hogy a vendéglátók által kiállított számla ellenértéke ne számítson be a megengedett keretbe. Ez nem okozna adókiesést, mert amekkora összeget a szolgáltatást igénybevevő cég költségként elszámol, az a vendéglátónál növelné az árbevételt, s így közvetve az adóalapot. A vendéglátók számára kedvezőtlen a borravaló áfa-kötelessé tétele is. Ez akkor fordul elő, amikor a közületi megrendelő azt kéri, hogy a borravalót írják a számlához, annak összegére ugyanis fel kell számítani az áfát. Kedvezőtlen, hogy a szerzői jogdíj összege nem megállapodás kérdése, hanem azt rendeletben vetik ki. Az utazásszervezők költségeit növeli, hogy nincs lehetőségük deviza-folyószámla nyitására. A hozzájuk befolyt devizát át kell váltaniuk forintra, majd ha külföldi fizetőeszközre van szükségük, azt magasabb áron meg kell vásárolniuk.
Az OIMSZ sürgeti a különböző források, támogatások, pénzügyi alapok szétforgácsoltságának megszüntetését is. Bár a GM-hez tartozó Turisztikai Célelőirányzat mellett más források is rendelkezésre állnak (a Környezetvédelmi, vidékfejlesztési, pénzügyi tárcáknál, a Phare-programban), ezek felhasználása nincs koordinálva. A kis- és közepes vállalkozások részére gyakorlatilag nincs forgóeszközhitel és az EU-támogatások sem jutnak el ehhez a réteghez. A pályázati anyagok és hitelkérelmek elkészítése óriási összegekbe kerül és a bankok által igényelt többszörös fedezet hiányában e kérelmek esélytelenek. Mint Somogyi Zoltán helyettes államtitkár elmondta, az OIMSZ megállapításait is figyelembe veszik a kis- és közepes vállalkozásokról most készülő átfogó koncepció, s a turisztikai vállalkozásokkal foglalkozó külön elemzés elkészítésekor. A munka eredménye legelőször az 1999-es vagy a 2000-es költségvetésben ölthet testet.
