Brüsszelbe az év közepéig összesen 270 írásos hozzászólás érkezett a Zöld Könyvhöz az uniós tagállamok kormányaitól, nemzeti szabályozó szervezeteitől, szolgáltatóitól, gyártóitól, fogyasztóitól, felhasználóitól, sőt néhány szakszervezeti tömörüléstől is. Sajnálattal kell megállapítani, hogy míg a tagjelölt országok közül például a csehek fontosnak tartották közölni ebbéli nézeteiket, a magyar érdekeltek hallgatásba burkolóztak. Holott a bizottság internetes web-oldalán is módjuk lett volna ezt megtenni.
A távközlés határait feszegető digitalizálási hullám érezhetően lázban tartja a szakértőket és a laikusokat is. A vitaanyagokból azonban nemcsak az derül ki, hogy a jövőben egységesülő három területnek még közös elnevezést sem találtak; sokak fejében arról sem alakult ki tiszta kép, mit is jelent ez az átalakulás valójában.
Abban mindenki egyetértett, hogy a konvergencia sokkal inkább tekinthető evolúciós, mint forradalmi változások folyamatának. Alapvető különbség van az egyes szektorok, piacok, szereplők és a befogadó társadalmak fejlettségében, mentalitásában, amit például az elektronikus kereskedelem elterjedésének eltérései is jeleznek. A konvergencia gátja lehet – vélik sokan -, hogy bizonytalanok még a szabályozási kérdések; a tartalmi ügyek megítélésében nincs egység, másként védik az uniós államokban az érintett területeken a fogyasztók, gyártók, szolgáltatók érdekeit, eltérő az árszabályozás, a frekvencia-gazdálkodás. Többen felhívták a brüsszeliek figyelmét arra, hogy a jövőben mindenképpen felül kellene kerekedni a „technofóbián”, amely az egyre újabb felhasználó-barátnak mondott megoldásokon, szolgáltatásokon túl nem tud egységes rendszerben gondolkodni. El kellene kerülni – az uniós szellemben fogant – új fiskális határokat, mint például az információkra és szolgáltatásokra vonatkozó vadonatúj adók vagy egyéb, hasonló „ínyencségek” bevezetését. Egyensúlyra lenne szükség az általános versenyszabályok és az egyes szektorokra jellemző egyedi szabályozási technikák között is.
A legtöbben a közcélú hálózatok összekapcsolási díjának meghatározásához szóltak hozzá. (A téma ismerős: idehaza a Matáv és a helyi szolgáltatók összeköttetésének elszámolási módját próbálják rendezni az arra illetékesek – egyelőre nem sok sikerrel.) Az árakat illetően a legtöbben a helyi hívások viszonylagos drágaságára figyelmeztetnek. Sokan vélekednek úgy, hogy a konvergencia kialakulásának – különösen az Internetszolgáltatások elterjedését korlátozó – gátja lehet a túlságosan magas helyi tarifa. Műszakilag nem tűnik bonyolultnak a frekvenciák elosztásának kérdése, ám az unión belül is akadnak e téren nézeteltérések, diszkriminációs törekvések és ebből adódó kockázatok. Ugyanakkor a standardok kérdésében teljes az érintettek egyetértése abban, hogy azoknak az ipar érdekeinek megfelelően, piacvezérelten kell kialakulniuk. Az előfizetők érdekvédelme nem tartozott a vitatott kérdések közé, ám a megoldási lehetőségekben még sincs egyetértés.
A szakértők sürgetik, mihamarabbi egyezségre ösztönzik a vitatkozókat. Szerintük ugyanis 2010 körül a mobilkészülékkel telefonálók száma eléri a vezetékes előfizetőkét (lásd a grafikont), a hálózatba kapcsolt PC-k aránya pedig a mai 10 százalék alattiról néhány éven belül legalább 25 százalékra nő, a természetes módon kialakuló konvergencia hatására.
