Egy iroda képét ma elsősorban az informatikai eszközök határozzák meg. Ezek a munkavégzést hivatottak segíteni, ám nem ritkán annak gátjává is válnak, mert a dolgozók stresszhelyzeteit ezen eszközök is okozhatják. Másfelől, a munkahely technikai ellátottsága korántsem arányos a hatékonyságával.
Az iroda berendezésekor meghatározó a személyes tér kialakítása, melyen belül a munkavégzés szubjektív feltételeinek kell hangsúlyt kapniuk. E térben ki-ki a maga maximális kényelmét kívánja elérni. A berendezkedés együtt jár a hierarchikus különbségek hangsúlyozásával, a csoporttudat megteremtésére irányuló szándékkal és a versenyhelyzet kialakításával. A térfelosztás jól láthatóan leképezi a munkavégzők kapcsolatrendszerét, így a főnök-beosztott viszonyt is. A személyes téren belül különösen fontosak a hozzáférhetőség és a kompatibilitás szempontjai. Nyilván nem elhanyagolható a hatékonyság szempontjából, ha egy balkezes személyt ültetnek egy kimondottan jobbkezesek számára kialakított helyre. Korántsem ilyen egyértelmű a közös használatban lévő eszközök elhelyezése, melyeknek elvileg mindenki számára megfelelő elérhetőségűeknek kellene lenniük. A legjobban felszerelt irodákban is megfigyelhető azonban a „harc” a közös eszközök birtoklásáért vagy az elsőbbség jogáért.
A tér beépítésének lényeges szempontja a megvilágítás, a klíma és a zajszint okozta megterhelés maximális kiküszöbölése. A sötét zug ugyanúgy taszítja „lakóját” mint az elektronikus zajok legtipikusabb kiváltóinak – a szerver, a klímaberendezés, a fax – közvetlen közelsége. Mindez hozzájárulhat a munkavégzés monotonná válásához, amelynek legkiélezettebb példája, amikor bizonyos helyzetekben egyes csoportok vagy személyek nem képesek mások munkáját ellátni, illetve egymás keze alá dolgozni.
Peter M. Senge szervezetpszichológus kimutatta, hogy a verseny és az együttműködés nem hozható közös nevezőre. A munkavégzők kiépített védelmi pozícióból versenyeznek egymással, ahogy ezt a közösen használt eszközöknél is tapasztalhatjuk. Egy ilyen kommunikációs védőbástyára lehet példa az a megfigyelés, miszerint ugyanazon irodában ülők inkább tartották a kapcsolatot e-mailen, minthogy szóba elegyedtek volna egymással a folyosón. Egy másik kísérlet szerint egy vállalat egyik részlege hajlandó volt csupán azért vállalni tagjainak bércsökkentését, mert tudtukra adták, hogy a másik részleg bérezése nem fogja meghaladni az övékét.
Nem újdonság, hogy a számítógépes szoftverek a hétköznapitól idegen gondolkodásmódot kényszerítenek felhasználóikra. Ez azonban nem jelent akkora problémát, mint az, amit adott esetben a program megszokottól eltérő „viselkedése” okoz az embernek. A hibásan működő gép által felfokozott indulatokat a dolgozók egymás között vezetik le – hiszen elmúltak már azok az idők, amikor a készülékeket büntetlenül lehetett ütögetni, rugdosni.
Egy iroda képét természetszerűleg a bútorok is befolyásolják. Bármennyire is a célszerűség elvét követik e berendezési tárgyak, jellegükben és minőségükben komoly eltérések lehetnek. Az egyes gyártókat sokkal jobban megkülönbözteti egymástól a bútor minősége, mint formája. Az utóbbi meghatározza a használhatóságát és a rajta végzett munka hatékonyságát, a minőség azonban a dolgozók hierarchiáját és a vállalat eleganciáját kívánja kifejezni. Egy cégnek adnia kell arra, hogy milyen körülmények között tartja alkalmazottait, fogadja klienseit.
A munka- és szervezetpszichológia terén feltárt lélektani anomáliák ma még kevéssé határozzák meg a hazai vállalkozások kiépítését, illetve átszervezését. Az esetek többségében alkalom sem nyílik arra, hogy a vállalat a dolgozói számára a legmegfelelőbb körülményeket alakítsa ki, ráadásul ezen általában csupán a magas színvonalú technikai ellátottságot értik. Emiatt érthetőek azoknak a fenntartásai, akik messze elkerülik az irodát, vagy úgy viszonyulnak hozzá, mint szükséges rosszhoz.
