A kormányváltást követő első nemzetközi reakciók óvatosak, illetve szkeptikusak voltak. A német kabinetnek – hangoztatta Klaus Kinkel külügyminiszter – konstruktívan kell támogatnia az orosz reformvonalat, ez a támogatás azonban nem pénzügyi, hanem politikai és pszichológiai jellegű lesz. Friedhelm Ost, a Bundestag gazdasági bizottságának elnöke kifejezetten borúlátó hangot ütött meg, orosz rulettnek minősítve Jelcin lépését. Szerinte az államfő azért húzta meg a vészféket, nehogy maga zuhanjon ki a vonatból. A Guardian című baloldali brit napilap szerint a sajtó buktatta meg Kirijenkót, s tolta ismét előtérbe Csernomirgyint, aki „megértőbb” a sajátos érdekű elitcsoportok iránt. A Daily Telegraph, a legnagyobb brit konzervatív napilap arról írt, hogy Kirijenkót sokan az utóbbi száz év legjobb orosz miniszterelnökének tartották – igaz, egyúttal ő volt ugyanezen időszak politikailag legsúlytalanabb kormányfőinek egyike is. Csernomirgyint pedig azért kellett visszahívni, mert egyedül ő képes a Dumán áterőszakolni a reformokhoz elengedhetetlen törvényeket. A Financial Times úgy tartja: a régi-új miniszterelnök akár még az idén az orosz elnöki székben találhatja magát. A politikus ugyan ellenszenvessé vált a választók körében, ám a legbefolyásosabb ipari és bankkörökből sikerült olyan hatékony klánt maga mögé szerveznie, amely biztos hátteret nyújt számára az elnöki ambíciók érvényesítéséhez.
