Mi kell ahhoz, hogy egy független iroda a nagyok elől halászhasson el milliárdos ügyletekhez kapcsolódó jogi megbízásokat?
– A legnehezebb a semmiből felépíteni az iroda nevét, meggyőzni a nagy ügyfeleket arról, hogy érdemes ránk bízni jelentős ügyeket. Egy hálózathoz nem kapcsolódó magyar irodának a sorsát az dönti el, képes-e referenciákat produkálni. Egy külföldi nem ismeri a helyi ügyvédeket, s nem szívesen választ számára ismeretlen irodát. A Nagy és Trócsányi számára az öt gázszolgáltató privatizációjában, illetve a kereskedelmi rádiók frekvenciáinak koncesszióba adásában játszott szerep hozott hírnevet. Olyan nagy tranzakciók kapcsán szerepeltünk a sajtóban – és ami a leglényegesebb: a külföldi üzleti lapokban is -, amelyek botrányoktól mentesek voltak. Ez bizonyult a kritikus pontnak: annyi ügyfelünk volt és akkora ügyeink, hogy már nem kellett megmagyarázni, miért minket bízzanak meg.
Be lehet-e törni a piacra olyan irodának, amely valamely részterületre specializálódik, s ebben igyekszik jobb szolgáltatást nyújtani a nagyok képviseleteinél?
– Teljes specializálódás a nagyobb irodák között itt aligha lesz, ám a magyaroknak jó lehetőséget kínál, ha egyes területeken kiemelkednek a sorból. Amióta például mi végigcsináltuk a rádiós pályázatokat, azóta jönnek hozzánk ilyen feladatokkal. Speciális ügyekben könnyebb megszerezni az ügyfeleket a külföldi hálózatok elől, ha az irodának azon a területen már van hírneve. Nálunk például ilyennek számít a versenyjog; itt a kilencvenes években egy friss joganyagról volt szó, és ebben olyan ügyeket vállaltunk, amelyek hozták maguk után az újabb megbízókat.
A magyar versenyfelügyeleti eljárásokban fehér hollónak számítanak azok, amelyek komoly bírsággal érnek véget. Miért éri meg ilyen ügyekben drága irodákkal dolgoztatni?
– Ma már a legkisebb ilyen ügyet is nagyon komolyan veszik a külföldi cégek. Többnyire nem az az összeg jelentős számukra, amelyet bírságként kiszab a Versenyhivatal; ennél jóval nagyobb kárt okozhat hírnevükben a nyilvánosságra került elmarasztalás. Ráadásul a láncreakcióval is számolniuk kell: egy-egy ilyen ügy külföldön is visszhangot kaphat, és kihatással lehet ottani helyzetükre is.
A rések, az új jogterületek megtalálása hozhat-e sikereket a kisebb irodáknak is? Lehet-e azzal piacot szerezni, ha valaki előre készül a várható keresletre?
– A jogban nehéz és kockázatos elébemenni az üzletnek. Hiába tesz ugyanis erőfeszítéseket egy iroda arra, hogy valamely területbe beleássa magát, attól még nem lesz ügyfele. Ez a szakma egy kicsit olyan, mint a sebészi: elméletben lehet valaki kiváló, ám az ügyfél ahhoz fordul, aki már sikeresen operált is. A specializálódásban a véletleneknek, a megbízásoknak is szerepük van. A konkrét ügyek vezetnek el a szakosodáshoz.
Lehetőséget nyújt-e egy magyar iroda számára az, hogy az itteni jogalkalmazási dzsungelben hatékonyabban tud működni, mint esetleg egy külföldi jogi képviselő? Könnyebben bíznak-e meg egy végeláthatatlan perfolyammal egy kevésbé ismert irodát?
– Jót tesz a hírnévnek, ha valaki ügyfele érdekében eljárva erőt tud mutatni egy-egy hosszú jogvitában. Hozzáteszem: a perek elhúzódása nem helyi sajátosság. A polgári jogi eljárásokra egész Európában jellemző ez a tendencia. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy jól állunk, csak akikhez viszonyítani szoktak minket, azok sem állnak jobban. Ráadásul nálunk erre részben felmentést adhat az, hogy folyamatosan változó jogi környezetben nehezebb a jogalkalmazás, mint ott, ahol egy-egy ítélet mögött évtizedes gyakorlat áll. Önmagában tehát azért, mert valakinek itteni bíróság előtt kell pereskednie, még nem választ automatikusan magyar ügyvédi irodát. A perek elhúzása, illetve az az ellen való hatékony védekezés ugyanis messze nem kíván sajátosan helyi jogi szaktudást.
A hosszú perek ellen mind gyakoribb védekezés a választott bíróságok hatáskörének kikötése.
– A komoly tranzakciók zöménél ma már jogvita esetére a választott bírók hatáskörét kötik ki. Egy ilyen kontraktus azonban a legritkább esetben torkollik bíróság előtti jogvitába. Ez egyrészt abból következik, hogy annyira részletes, mindenre kiterjedő szerződéseket kötnek a felek, amelyek már eleve megelőznek jó néhány vitalehetőséget. Másrészt pedig a cégek vezetői inkább ésszerű kompromisszumot kötnek, minthogy belevágjanak egy bizonytalan kimenetelű pereskedésbe. Az amerikai repülőgépgyártók és légitársaságok között például sok a nézeteltérés, ám azt mondják rájuk: közöttük negyven éve nem fejeződött be ítélettel jogvita.
A nagyobbra nőtt magyar irodák – így a Nagy és Trócsányi – megóvhatják-e hosszabb távon a függetlenségüket, vagy előbb-utóbb beolvadnak egy hálózatba?
– A teljes függetlenség megőrzése nem lesz könnyű, hiszen ezzel automatikusan romlik majd a piaci pozíció. A nagy hálózatok ugyanis a gazdasági jogi területen az eddiginél is jobban magukhoz vonják majd a jelentősebb ügyfeleket, és ezt a tendenciát az uniós csatlakozás csak felerősíti. A mi irodánk most megpróbál egy olyan konstrukcióban működni, amelyben élvezi a hálózathoz tartozás előnyeit, de távol tartja a hátrányait. Különböző mélységű kapcsolatokat a Nagy és Trócsányi már megalakulása óta fenntartott külföldi irodákkal. Ezek közül a Coudert Brothers bizonyult a legszorosabbnak. Ezt a kötődést 1997 májusában egy együttműködési megállapodással fűztük szorosabbra. Az irodánk egyfelől kényelmes helyzetben van, hiszen több külföldi hálózat is „jó étvággyal megenné”, másfelől viszont nem szeretnénk feladni a döntési önállóságunkat. Most még korai lenne megelőlegezni a folytatást.
Bogdán Tibor 41 éves, a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1982-ben. Ezt követően – Pécsett maradva – az MTA Regionális Kutatások Központjában tudományos kutatóként tevékenykedett 1985-ig. Ekkor került az Igazságügyi Minisztériumba, ahol előbb a törvényelőkészítő főosztály főelőadója, majd 1988-89-ben az alkotmányelőkészítő kodifikációs titkárság főosztályvezető-helyettese lett. A tárcánál 1989-ben miniszterhelyettessé nevezték ki, 1990-től 1993-ig pedig közigazgatási államtitkárként dolgozott. Ebből a székből távozva kezdte meg ügyvédi pályáját: a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodához került, amelyet ma partnerként vezet.
