Aranyfürtű most zavarban van; nem tudja, hogy a gazdaság túlfűtött avagy túlhűtött, netán éppen a megfelelő hőmérsékleten működik – írta a londoni Economist. Számos közgazdász ugyanakkor a túlfűtöttség egyértelmű jelei közé sorolja, hogy a növekedési ütem az év elején az inflációgerjesztés nélkül tartósan elfogadható tempó kétszerese volt: éves szinten 4,8 százalékos. (A második negyedév végéig aztán 3,5 százalékra mérséklődött a tempó.)
Az előzőhöz hasonló jelzés a rendkívül alacsony munkanélküliségi mutató is. Az erős belföldi kereslet vezérelte növekedés látványos hatást gyakorolt a foglalkoztatásra. Áprilisban és májusban a munkanélküliségi ráta 4,3 százalékra süllyedt – Richard Nixon elnökségének ideje óta, 28 éve nem volt ilyen alacsony. Ez a fejlemény viszont azonnal éreztette hatását a bérkiáramlás felgyorsulásában. Áprilisban az átlagos órabérek az egy évvel korábbihoz képest 4,4 százalékkal, a második negyedév végén 4,2 százalékkal voltak magasabbak; ilyen nagy emelkedést egy évtizede nem regisztráltak.
A Fed monetáris politikáért felelős testületének, az úgynevezett nyíltpiaci bizottságnak ugyan több tagja aggodalmát fejezte ki az amerikai gazdaság tartós erőssége miatt, és jelezte, hogy örülne a kamatlábak emelésének. Jogosan vetődik fel a kérdés, miért nem került sor akkor kamatemelésre. A Financial Times szerint az alapvető magyarázat az, hogy a Fed többségi véleménye szerint a következő félévben kamatszigorítás nélkül is lassulni fog a gazdaság. Nyilvánvaló, hogy az ázsiai hatás nagyobb terhet jelent az amerikai növekedésre – a kereskedelmi deficit már az első negyedévben 2,2 százalékpontot vett fel a GDP növekedéséből.
A következő hónapokban a készletek gyors feltöltődése miatt a termelés is lassulhat. A lassuló termelés rendszerint a készletek felélését váltja ki, ami tovább fékezi a GDP bővülését.
Az amerikai konjunktúra középtávú alakulásáról figyelemre méltó számításokat tartalmaz Wynne Godley amerikai közgazdásznak a Financial Times által ismertetett tanulmánya. Godley szerint az ázsiai válság tompító hatása csak hosszú idő múlva fog teljesen kibontakozni. Az átlagamerikai eddig még nem sokat vett észre ebből, mivel a keresletnek nagy lökést adott a hitelbővülés. (A nettó hitelállomány a szabadon elkölthető jövedelem 11 százalékára emelkedett.) A reáljövedelmekre jótékonyan hatott az importárak csökkenése is: ezek az 1997-es átlaghoz képest 4,5 százalékkal voltak alacsonyabbak 1998 első negyedében.
Godley középtávú prognózist készített, amelynek az egyik fontos kiindulópontja az volt, hogy viszonylag rövid időn belül megtorpan a lakossági hitelek expanziója. A második feltevés szerint – részben az erős dollár következtében – tovább csökken az amerikai exporttal szembeni nettó kereslet. Mindezek alapján a kutató szerint a következő négy esztendőben az amerikai gazdaság éves átlagos növekedési üteme nem éri majd el az 1 százalékot, sőt még ennél is lassúbb lehet. Ilyen lassú tempó mellett ismét problémává válhat a munkanélküliség emelkedése.
Ezek a számítások voltaképpen azonos irányba mutatnak a Fed valamivel visszafogottabb prognózisával, s alátámasztják a jegybank óvatosságát a kamatemeléssel kapcsolatban. E körültekintést indokolják persze a nemzetközi gazdasági háttérből eredő megfontolások is. A monetáris politika következő lépéseinek meghatározásakor a Fed nem tekinthet el attól, hogy akciója mekkora idegességet válthatna ki a világ pénzpiacain.
A harmadik óvatossági szempont az infláció újbóli megélénkülése – ez azonban egyelőre csak a várakozások szintjén érvényesül, a tényszámok nem erre utalnak. A márciussal zárult tizenkét hónapban a fogyasztói árak alig 1,5 százalékkal emelkedtek, a második negyed végén pedig 1,7 százalék volt a megfelelő ráta. A nagykereskedelmi árak az elmúlt másfél évben folyamatosan csökkentek.
Ezek a számok nem jeleznek inflációs nyomást. A bérek emelkedése és az árak stagnálása mellett gyorsan nőttek a vállalati nyereségek, ami arra utal, hogy komolyan csökkent a munkaerő reálköltsége. Az elmúlt két évben a termelő ágazatokban az egységnyi munkaerőköltség évente több mint 1 százalékkal csökkent. Ezt a termelékenység erős növekedése magyarázza. Az ipari termelésben foglalkoztatottak egy órányi produktuma 1996-ban és 1997-ben 4,5 százalékkal nőtt, ami több mint duplája az előző évek ütemének.
A végeredményt ma még nem láthatjuk. Az amerikai Goldilock- economy jövőjéről még sokáig tart majd a vita. Egyelőre úgy tűnik, a túlfűtöttséget az Ázsia-szindróma és a belföldi kereslet csökkenése „természetes módon” hűtheti. Jelenleg a Fed 1998 egészére 3,0-3,3 százalékosra lassuló GDP-növekedést vár, s az ütem 1999-ben – immár az Economist prognózisa szerint – 2,3 százalékra mérséklődik. Amíg nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ez a hűtés elégtelennek bizonyul, csak valamilyen külső sokkhatás kényszerítheti radikális pályamódosításra az amerikai gazdaságpolitikát.
