Újabb nagy osztrák kiskereskedelmi lánc esik áldozatul a Billa után az európai fúziós hullámnak, ha a versenyfelügyelet is áldását adja az üzletre. Bár korábban már a Metróval is házasodási hírét keltették, a Julius Meinl végül inkább a Penny Marketjéről ismert Rewe csoportot választotta. Az Ausztriában nagy felzúdulást kiváltó tranzakcióban a Julius Meinl AG 288 ausztriai üzletét, 41 úgynevezett Pam-Pam boltját és 14 diszkontját adta el a német konkurensnek.
Amíg azonban az anyaországban bedobta a törülközőt a csoport, addig a Julius Meinl International AG továbbra is fejleszti az elmúlt évtizedben kiépített magyarországi, lengyelországi, csehországi és szlovéniai hálózatait. A cég Ausztriában ezentúl az élelmiszeriparra (Julius Meinl Industrie), a banki tevékenységre (Meinl Bank) és az ingatlanügyekre (Julius Meinl Immobilien) koncentrál majd. Egyúttal a kontinens keleti felén is szélesíti profilját: az Agnelli- és a Wallenberg-családdal közösen konzorciumot hozott létre, amely már megvásárolt két ukrajnai serfőzdét, egy romániai csokoládégyárat és egy oroszországi csomagolóüzemet.
A Csemege-Julius Meinl Rt.-nél egyelőre nem tudnak közelgő termelőüzem-vásárlásról, azt azonban hangsúlyozták, hogy az ausztriai bolteladás nem érinti az rt. tulajdoni viszonyait és gazdálkodását. Nálunk a cég elsődleges célja a hálózatfejlesztés és a forgalmi részesedés növelése. Ez utóbbival már most sem áll rosszul, hiszen nettó árbevételét tekintve csak a konkurenciával szemben folyamatosan teret vesztő Áfész-hálózat és a valódi kiskereskedőnek nem tekinthető Metro Holding Hungary előzi meg (Figyelő, 1997/51. szám). Hálózatfejlesztésre azonban ennek ellenére szüksége van a cégnek, mert a versenytársaknak (Plus Kft., Spar Magyarország Kft., Tesco-Global Rt.) arányaiban több korszerű, illetve jobban profilírozott boltja van, ráadásul valamennyien intenzíven terjeszkednek. Így ha a társaság meg akarja őrizni a beszerzési volumenekből fakadó előnyét, akkor lankadatlanul növekednie kell.
A Julius Meinl – amely már a II. világháború előtt is boltokat és élelmiszer-ipari cégeket működtetett nálunk – elsőként jött be a magyar piacra a külföldi élelmiszer-kereskedelmi cégek közül; már a rendszerváltást megelőzően jelen volt a Csemege-üzletekben az úgynevezett Meinl-sarkok révén. A budapesti Rákóczi úti élelmiszer-áruház – az „Éjjel-nappali” – üzemeltetésére vállalkozó Csemege-Julius Meinl Kft.-t 1989-ben alapították. (A kft. időközben 100 százalékos Meinl-tulajdonba került, s idén májusban meg is vásárolta a boltot.) A nagy áttörést a Csemege-Julius Meinl Rt. 1991-es megalapítása hozta. Ennek 27 százalékban a Julius Meinl International, 73 százalékban pedig az Állami Vagyonügynökség volt a tulajdonosa. Az osztrákok azonban még abban az évben – alaptőke-emelés révén – 51 százalékosra növelték a részesedésüket, s a dolgozók is 10 százaléknyi részvény birtokába jutottak. E cég jogelődje a Csemege Kereskedelmi Vállalat volt, vagyis a társaság nagyszámú, jó helyen lévő, ám a megcélzott szupermarket-követelményeket nem kielégítő boltot üzemeltetett. A régi hálózat átalakítása gyakorlatilag máig tart. Az üzletek egy részétől fokozatosan megváltak, a megtartásra érdemesítetteket pedig felújították vagy éppen Jééé-diszkonttá alakították. Az elmúlt években – a fogyasztói igényekre reagálva – inkább a diszkonthálózat kiépítésébe invesztáltak, mintsem a szupermarketekbe. Mindvégig jellemző volt a cégre a vállalatfelvásárlási hajlandóság: 1995-ben a Nyugat Kereskedelmi Rt.-t olvasztotta magába, majd tavaly – adótechnikai okokból – maga olvadt be a Kunság Rt.-be. A Kaposker Rt. is a társaság tulajdonában van, míg tavaly bankpartnerével megszerezte az irányítást az Alfa Rt. fölött is (Figyelő, 1997/47. szám) – ez utóbbival az eddigi legnagyobb élelmiszer-kereskedelmi akvizíciót hajtották végre Magyarországon. A csoport felügyelete alá került boltok ugyan jelentősen növelték a cég beszerzéseit (az Alfa például hozzávetőleg 20 milliárd forinttal), ám a hálózat modernizációjához – a nagy Alfa bevásárlóáruház kivételével – nem járultak hozzá. Ez a franchise-szerződéssel az idén Meinl-cégér alá került boltoktól sem várható. Versenyhátrányt jelenthet az is, hogy az egyre szaporodó hipermarketek frissen toborzott gárdáját könnyebb megtanítani a fogyasztóbarát kereskedésre, mint a régi üzletek átvett személyzetét, amely időnként máig őrzi a szocialista kereskedelemben kialakult beidegződéseket. (Legalábbis ezt látszik igazolni a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség három Meinl-boltban az idén tavasszal végzett vizsgálata, amely egyebek mellett lejárt szavatosságú élelmiszereket és az előírtnál magasabb hőmérsékletre beállított hűtőpultokat talált.) Nem véletlen tehát, hogy a cég nagy súlyt helyez a meglévő hálózat korszerűsítésére, a technikai fejlesztésre, a minőség és a kiszolgálás színvonalának emelésére. Enélkül ugyanis a méretelőnyt apasztja a minőségi hátrány.
A felvásárlások és a Jééé-hálózat további építése mellett új stratégiai irányt jelent a cégnél, hogy a kezdeti látszólagos hezitálás után a „valódi”, nagy alapterületű szupermarketjeinek a bevásárlóközpontokban keres helyet: a magyar piacról kivonuló Super Közért Duna Plazában lévő boltját átvette; a Csepel Plazában már megnyitotta üzletét; a közeljövőben átadandó Mammutban és a Lurdy Házban lekötötte helyét; s tárgyal a West End udvar, a Campona és a MOM beruházóival is.
A Meinl mindazonáltal megőrzi valamennyi bolttípusát: a hagyományos, kis alapterületű üzleteket; a szintén az igényesebb fogyasztóknak szánt 2-4 ezer négyzetméter alapterületű szupermarketeket; az előzőeknél kisebb választékot tartó, de olcsóbban árusító 1-1,5 ezer négyzetméteres Jééé-diszkontokat; s a 2-5 ezer négyzetméteres, viszonteladókat kiszolgáló Jééé C+C raktáráruházakat. A tulajdoni arányát folyamatosan növelő, s a Csemege-Julius Meinlben immár 91 százalékos részesedéssel bíró Julius Meinl International AG e stratégiával az idén 110 milliárd forintra akarja növelni az itteni cég forgalmát. Ezzel ugyan nálunk óriásnak számít, de az európai méretekhez képest a régióban lévő társhálózataival együtt is csak törpének minősíthető. Ezért közép vagy hosszú távon korántsem lenne meglepő a Julius Meinl-csoport részéről egy, a minapi ausztriai lépéséhez hasonló döntés. Úgy tűnik: a cég vezetése bízik abban, hogy kereskedelmi társaságába – például Magyarországon – újabb tőkét invesztálva, megtarthatja annak előnyét a konkurenciával szemben. S ha később el is adja hálózatát, akkor azt igyekszik majd úgy megtenni, hogy beruházásai megtérüljenek.
