Forradalom, amely rövid időn belül gyökeresen megváltoztatja a pénzügyi szolgáltatások megszokott üzletmenetét, mivel a fogyasztók korlátok nélkül hozzáférhetnek az információkhoz. Az emberek önállóan, közbenső láncszemek, ügynökök nélkül vethetik össze a világ minden tájáról Interneten útrabocsátott ajánlatokat, s immár tökéletessé finomított üzleti stratégiájuk birtokában képesek lesznek dönteni, személyre szabott üzletet kötni. A kapcsolatok rövidre záródnak, miközben a piac szereplőinek száma rohamosan bővül, a szolgáltatások színvonala lényegesen javul és az árak átláthatóságának következtében soha nem látott hatalomhoz jutnak a fogyasztók.
A számítógépes világháló előnyeit ecsetelő fenti megállapításokat az a londoni szakértőkből álló csoport tette nemrégiben, amely az Internet és a pénzügyi szolgáltatások közös jövőjét kutatja. Konkrét példákkal azonban ma még inkább csak az amerikaiak szolgálnak, akik a kissé fanyalgó európai megközelítés szerint három dolgot imádnak: a tőzsdét, a csúcstechnológiát megvalósító vállalatokat és az Internetet. Így természetes, hogy az internetes tőzsdézés sikertörténete is a tengerentúlon kezdődött. A Forrester Research adatai szerint az elmúlt év végén 3 millió amerikai rendelkezett elektronikus tőkeszámlával, illetve vette igénybe a webet tőzsdei üzletelésre. Az intézmény kutatói úgy vélik, öt éven belül legkevesebb 14 millióan élnek majd e lehetőséggel.
Még ennél is előrébb tartanak a hagyományos bankszolgáltatókat felváltó virtuális hitelintézetek. Az Online Banking Report szerint ma már 200 oldalon kínálják a portékát a tengerentúlon a hagyományos formában is működő, vagy csak az Interneten szolgáltató bankok. Az utóbbi típusból is mintegy tucatnyit tartanak nyilván; ilyen például Houstonban a Compubank, vagy Atlantában az Internet Bank. Kutatók szerint rövid időn belül megsokszorozódik a virtuális szolgáltatók száma, s 2001-re már 22 millió amerikai fogja bankügyleteit a világhálón intézni.
A meggyőzés folyamata azonban még az Egyesült Államokban is lassú. Az egyik úttörő intézmény, a San Franciscó-i Wells Fargo 1995 óta ajánlja internetes szolgáltatásait. A hitelintézet 5,8 millió számlát vezet, ám eddig mindössze 300 ezer internetes ügyfélre tett szert. Ez persze nem jelenti azt, hogy a hagyományos pénzügyi vállalkozásoknak nincs mitől tartaniuk. A web ugyanis csak felfedezésre vár, és mihelyst ez megtörténik, s előnyei közismertté válnak, már valóban reszkethetnek a brókerek. Annál nyomósabb érv nem kell a meggyőzéshez, mint az, hogy az Internet jóvoltából egy-egy tranzakció jóval kevesebbe kerül a hagyományosnál. Az amerikai értékpapírpiac egyik legtekintélyesebb szereplője, a Charles Schwab tanácsadó és brókercég ugyanazért a szolgáltatásért, amelyért telefonos kapcsolat esetén 55 dollárt kér, az internetes kliensnek 29,95 dollárt számláz.
A befektetési bankok szerepvesztése már szintén nem vízió, hanem nagyon is közeli eshetőség. Amerikában 1996-ban megjelent a weben az első társaság – egy New York-i serfőzde -, amely saját részvényeit kínálta fel. Azóta több hasonló tranzakcióra is sor került a világhálón, és megmozdultak a brókercégek is. Egy Los Angeles-i befektetési tanácsadó IPOnet nevű vállalkozása kifejezetten efféle kibocsátáshoz ad tanácsokat. Ügyfele, a Netter Digital Entertainment ily módon megvalósítandó emissziója a közelmúltban kapta meg az amerikai tőzsdefelügyeleti hatóság (SEC) hozzájárulását. A Salomon Smith Barney a napokban indítja útjára új szolgáltatását, a World Tradert; az interaktív rendszer jóvoltából a társaság ügyfelei egymás között közvetlenül bonyolíthatnak le részvény- és devizaügyleteket. A cég tervei szerint hamarosan mód nyílik a rendszeren belül határidős üzletekre is. A Salomon alelnöke, Kevin Bourne az ügyfelek számának gyors megsokszorozódását prognosztizálja, ám ezzel együtt úgy véli: a hagyományos piacnak – szabályozó és referenciaszerepe révén – továbbra is van létjogosultsága. Mások szerint a részvénypiaci tevékenység teljes egészében áttevődik majd az Internetre, amelyen így megvalósulhat a minden korláttól mentes globális, nonstop üzletelés.
Az amerikai tőzsdefelügyelet szakértői is úgy látják, a jövő az Interneté, s öt éven belül a börzei megbízások 20 százaléka a hálón teljesül majd.
Míg a nagy amerikai és európai brókercégek és befektetési bankok külföldieknek is lehetőséget teremtenek az Interneten keresztüli értékpapír-kereskedelemre, addig a honpolgárainknak a világhálón legfeljebb az információszerzés lehetősége jut. Egyelőre két alapkezelő és egy brókercég jár nagyon közel ahhoz, hogy jelenlegi honlapját oly mértékben bővítse, hogy azon keresztül értékpapírt adhassanak-vehessenek a befektetők.
A Budapest Alapkezelő olyan rendszert működtet Teleinvest néven, amely az egyes alapok közötti vándorlást teszi lehetővé – mind ez idáig telefonon, szeptember elejétől viszont már a világhálón is. A Hunnia-alapok vagyonával sáfárkodó Europool Alapkezelő szintén szeptembertől tervezi beindítani internetes „befektetésijegy-áruházát”. Míg azonban az előbbi esetben arra nyílik lehetőség, hogy egyik Budapest-alapból a másikba terelje az ügyfél a pénzét, más bankszámlára vagy folyószámlára átutalni tehát nem lehet, addig a Hunnia-alapoknál a menün ez utóbbi is szerepel. Az Europoolban egyébként nemrégiben többségi tulajdonossá vált a terület „éllovasának” számító Inter-Európa Bank (IEB), míg a Budapest Bank inkább konzervatív magatartásúnak számít. (A hitelintézet annyira óvatos, hogy havi hírleveleiben azt tanácsolja ügyfeleinek: lehetőleg ne vásároljanak kártyával az Interneten.)
A brókercégek közül a Dunaholding Brókerház tett szert lépéselőnyre. A rendszert egy tőzsdejátékkal tesztelték, s nem kizárt, hogy a szeptember közepére tervezett „éles indítással” egyidőben újabb játékra kerül sor. Annyi bizonyos, hogy ily módon ez lesz az első olyan hazai befektetési társaság, ahol kötvények, részvények és más tőzsdén, illetve tőzsdén kívüli forgalomban lévő papírok adásvételét internetes kapcsolaton keresztül oldhatnák meg a befektetők. A legtöbb tőzsdetagnak viszont még honlapja sincs, bár a brókercégek többsége – a nagy piaci részesedéssel rendelkező alapkezelőkhöz hasonlóan – az ősszel vagy a jövő év elején szeretné elindítani mindentudó (az anyacéggel, a csoport tagjaival összhangban levő) internetes szolgáltatáscsomagjait. Addig is különféle köztes megoldásokat alkalmaznak: például a befektetési jegyek árfolyamáról e-mailben értesítik az érintetteket.
Magyarországon egyelőre nem lelni sem bankot, sem biztosítót, amely igazán „aktivizálná” magát az Interneten. Honlappal, bemutatkozási felülettel már jó néhányuk rendelkezik – ez nem különösebb kunszt -, szolgáltatásaikat azonban nemigen terelték erre az útra. Mivel ilyen irányú igények még nem szorítják ezen intézményeket, egy ideig mormolhatják aggodalmaikat – az internetes szolgáltatások, illetve a cég világhálón keresztüli hozzáférésének biztonságát firtatva.
Sem ezt, sem pedig az Interneten meginduló banki szolgáltatások más aspektusait nem vizsgálja az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a szolgáltatás megjelenése előtt. Ilyesféle előzetes felmérésre és engedélyezésre nincs előírás, a felmerülő rizikó minimalizálása, a prudens kockázatviselés a banki menedzsment felelőssége. Ha viszont a felügyelet megvizsgál egy intézményt, internetes szolgáltatásait is górcső alá veszi – feltéve, hogy van ilyen -, s megnézi, hogy az megfelel-e a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) vonatkozó bankfelügyeleti előírásainak.
Ezzel szemben ha egy biztosító nyitna az Internet felé, annak az új értékesítési csatornájáról jelentenie kellene az Állami Biztosításfelügyeletnek. Ilyen mindeddig nem történt, a társaságok ezt a lehetőséget a távolabbi jövőnek tartogatják. Az efféle értékesítésnek külföldön is leginkább az utasbiztosítás terén van „hagyománya”, hiszen egyszerű, standard termékek árusíthatóak ily módon. Ezen logika alapján egyébként a világhálós megjelenés éppen a kisebb biztosítóknak kedvezne. Ugyanígy, vélhetően a kisebb bankok szemszögéből is vonzó az a tény, hogy bár az internetes szolgáltatások kiépítése tetemes költséggel jár, az elérhető potenciális piac is óriási.
Ezzel együtt sem szolgáltatnak a világhálón Magyarországon bejegyzett bankok, még azok sem, amelyeknél a külhoni anyacég sikeresen működik ily módon. Ide tartozik például a Hypo-Bank Hungária, a Bank Austria Creditanstalt Hungary (BA-CA) vagy éppen a Westdeutsche Landesbank tulajdonosa. Az utóbbinál az aktuális információk közlésén és a levelezésen túl a szerződött partnerek bizonyos megbízásokra is használhatják az Internetet. Erre azonban az itteni ügyfeleknek leghamarabb 1999 első felében nyílik módjuk. Hasonlóképpen a BA-CA mindkét tulajdonosa szolgáltat a világhálón, ám magyarországi leányuknak még önálló honlapja sincs. Ennek fejlesztésén munkálkodik éppen a cég, ahonnan azután két lépcsőben az aktív banki tevékenységig is el kívánnak jutni. Addig elsőként következik az információadás, a második grádics pedig ugyanez immár interaktív módon – azaz a banki rendszerből kérhet majd le a számlatulajdonos adatokat, de még nem személyre vonatkozókat.
Úgy tűnik, elsőként az IEB ér el szakaszgyőzelmet, minthogy már a felhasználók számára szükséges programok CD-re írásánál tart. Az Internet lehetőségeit amúgy két úton – a banki szolgáltatások átirányításán kívül az elektronikus kereskedelemben – is kihasználni szándékozó intézmény először magánszemélyeknek kínálja majd a világhálós kapcsolatot. (Az elektronikus banki szolgáltatások máris rendkívül szertelen elnevezéseinek egyébként újabb muníciót ad, hogy az IEB internetes termékét phone-bankingre keresztelte.) A még az idén vállalkozások számára is kifejlesztendő szolgáltatás valójában azt takarja, hogy a „hagyományos elektronikus bankolás” ezentúl nem modemek között zajlik majd, hanem az ügyfél az Internet szolgáltatót hívja.
Ugyancsak ősztől a Postabank is elindítja az Egus Kft. által kifejlesztett Internet Banking rendszerét, amelyet még jó fél évig csak lekérdezésre használhatnak az ügyfelek (vállalatiak és lakosságiak egyaránt). Jövő tavasztól viszont már szinte valamennyi banki művelet e csatornára terelhető: az ügyfélnek alkalma lesz többek között számlaegyenlege lekérdezésére, egyszeri és állandó átutalási, illetve beszedési, betétlekötési és felbontási, valamint értékpapír-kereskedési megbízások kiadására.
Érdekes módon míg electronic banking szolgáltatásaikat főként a vállalatok számára kínálják a bankok – ilyen szinte kivétel nélkül mindenütt akad -, addig az Internettel első körben a lakosságot tervezik célba venni. Minderre azt a – némiképp meglepő – magyarázatot adják csupán, hogy a céges partnerek inkább tartanak a világhálótól, bennük erőteljesebben felmerülnek a biztonság körüli problémák. A magánszemélyek internetes igényeinek kielégítését nyilván a lakosság felé egyre nagyobb számban nyitó bankok stratégiái is erősítik.
A biztonsági kérdések hordozta kockázatokkal szemben e szolgáltatási csatorna megítélésénél több előny is sorakozik. Mindenekelőtt a költségek. A hagyományos, a bankfiókokban papíron zajló tranzakciók tételenként egy dollár körüli áránál az interneten zajló szolgáltatás jóval olcsóbb, annak egytizede. (A telefonon végrehajtott tranzakciók fél dollárba, a személyi számítógép és modem útján bonyolítottak ennek körülbelül a felébe kerülnek. Mindezek természetesen banki forgalomtól, rendszerektől, illetve a munkabérektől függően némileg eltérhetnek.) Ugyanakkor az ügyfél, a világ bármely pontjáról kívánja is utolérni a bankját, csupán egy helyi hívás árát fizeti – azét, amellyel az Internet szolgáltatót hívja. Az internetes értékpapír-kereskedés ugyancsak olcsónak számít, ennél a formánál ugyanis nincs tanácsadás, s az elektronikus úton történő megbízások teljesítésének is alacsonyabb a költsége. Épp ezért külföldön e cégeket diszkont brókereknek is nevezik. További előny, hogy míg az összes többi hozzáférési módnál a bank egyidejű elérésének – a kiépített rendszertől, a modemek számától függően – van mennyiségi korlátja, az Internet esetében ilyen nem merül fel. Mindemellett fontos szempont, hogy a webhely rendkívül jó marketing eszköznek bizonyul. Egyfelől azáltal, hogy a máskülönben bankba járásra fordított időt – de legalábbis annak egy hányadát – az Interneten közölt banki anyagok olvasásával tölti az ügyfél, másfelől ily módon méginkább testre szabott információkat kap. Ebben pedig komoly potenciál rejlik – vélik tanácsadók -, hatása akár ötszöröse is lehet a közvetlen írásos megkeresésekének. Ezzel együtt is a nagy bankoknak mindössze 2 százaléka használja a világon az Internetet az ügyfelek pénzügyeinek és életstílusának ismeretében indított marketingprogramokra.
