Egyre hangsúlyosabbá válik a közép-kelet-európai reformországok már eddig is megfigyelt szétválása (a Neue Zürcher Zeitung szóhasználata szerint „búzára és ocsúra”), legalábbis ez olvasható ki a WIIW legújabb prognózisából. Az intézet az első negyedév adatai alapján az élenjáró országoknál egy sor előrejelzési értéken javított a februárban közzétetthez képest, a lemaradozóknál ezzel szemben rontotta ugyanezeket a mutatókat. Az Európai Unió keleti bővítése első fordulójának jelöltjei – mindenekelőtt Lengyelország és Magyarország, amelyeket Szlovénia és Csehország követ -, eszerint fokozottan profitálnak az átalakulás első éveinek reformjaiból. Számíthatnak a GDP növekedésére, amely mindenekelőtt az export és a beruházások bővülésén nyugszik.
Lengyelország már 1996-ban túlhaladta az 1989-es GDP-szintjét, Közép-Európa többi országa ezt a küszöböt várhatóan ebben az évben lépi át. (A cseh gazdaságban ugyan 1998 első negyedében az előző év azonos időszakához képest 0,9 százalékkal esett vissza a GDP, azonban a WIIW szerint ez a tavalyi valutaválság következtében szükségessé vált korrekció hatása, s az országban még az idén megindul a fellendülés.)
A skála másik végén találhatók a lemaradók a Balkánon és a FÁK kulcsországaiban. Ezek GDP-je még mintegy 20-30 százalékkal (Bulgária, Románia és Horvátország) vagy éppen 40 százalékkal (Oroszország, Ukrajna) marad el az 1989-estől. A lassú szerkezeti reformok, a következetlen makrogazdasági politika és az ezzel összefonódó politikai instabilitás kombinációja beárnyékolja a gazdasági kilátásokat: pénzügyi bizonytalanságot és periodikus válságokat provokál. Amíg azonban a bécsi szakértők Bulgáriában fokozatos fellendülést várnak, addig szerintük Romániában nem zárható ki, hogy 1998 további hanyatlással zárul majd. Oroszországban és Ukrajnában a jövőbeni fejlődés erősen függ attól, hogy képesek-e finanszírozni a költségvetési hiányt és felgyorsítani a strukturális reformokat. Oroszország esetében (a Moszkva-IMF-tárgyalások napjaiban kibocsátott jelentésben) a WIIW támogatta a nemzetközi segítségnyújtást az állam rövid távú fizetési kötelezettségeinek teljesítése érdekében, amelyet az intézet a „legsürgetőbb kihívásnak” minősít. Amennyiben folytatódna az orosz pénzügyi válság, úgy ez a pénzpiacokon, a kereskedelmen és a befektetők bizalomvesztésén keresztül az egész régióra kihathat. Azonban az intézet ezt a hatást korlátozottnak tartja, mivel az Oroszországgal lebonyolított forgalom a legtöbb államnál (Bulgária és Ukrajna kivételével) már csak 5-8 százalékkal részesedik a külkereskedelemben.
Különleges helyet foglal el a WIIW szerint Szlovákia és Horvátország: egyelőre ugyan mindkét állam magas növekedési rátákat mutat fel, azonban a strukturális reformok lassú tempója, a rendszertelen bankhitelek és a túlértékelt valuta miatt fokozódik egyensúlyvesztésük, aminek egyik tünete a különösen magas folyómérleg-hiány. Ezért mindkét országban átfogó gazdaságpolitikai váltásra lenne szükség. Szlovákia esetében a WIIW elemzése az ősszel sorra kerülő parlamenti választásokon az ellenzék győzelméből indul ki, annak nyomán egy takarékossági csomagra és a korona 10-15 százalékos leértékelésére számít. Ez magyarázza, hogy a bécsi intézet miért prognosztizál Szlovákiában 1999-re az eddiginél jóval kisebb GDP-bővülést, növekvő inflációt, másrészt viszont csökkenő folyómérleg-hiányt.
A WIIW kiemeli, hogy az idei első negyedévben a régió legtöbb államában romlott a folyó fizetési mérleg helyzete – Magyarország és a Cseh Köztársaság kivételével, amelyek e téren már maguk mögött tudják a kényszerű visszaeséseket és korrekciókat. Noha a kutatóintézet ezeknél az országoknál sem tart közvetlenül küszöbön álló fizetésimérleg-válságtól, szerinte a helyzet állandó figyelmet indokol. Ami az inflációt illeti, az a fegyelmezettebb pénz- illetve költségvetési politikának köszönhetően a régióban általában lassulóban van, azonban az elhúzódó strukturális kiigazítás jegyében a relatív árszint egyelőre meghaladja az EU-ban mért átlagos értéket. A növekedés legjobb esetben is csak a munkanélküliség fokozatos csökkenéséhez vezethet, mivel az ipari termelés bővülése messzemenően a termelékenység javításától függ. A foglalkoztatottság elkerülhetetlen növekedése a szolgáltató szektorban és ugyancsak elkerülhetetlen csökkenése a mezőgazdaságban és a nehéziparban csak hosszú távon vezethet kiegyenlítődéshez.
Nem könnyíti meg a helyzetet – figyelmeztet végül a WIIW -, hogy a legtöbb országban a szerkezeti reformok lassulása észlelhető; ezt az intézet jelentése Magyarországon és a Csehországban a választási évre, Lengyelországban pedig a koalíción belüli ellentétekre vezeti vissza, megjegyezvén: a vontatottság veszélyeztetheti az elért makrogazdasági stabilitást, mi több, késleltetheti a szóban forgó országok EU-csatlakozását.
