Egyértelmű kormányzati el- utasítás fogadta annak idején a Mol azon szándékát, hogy részt vegyen az 1995 végi gázipari privatizációban. A hivatalos indoklás szerint a társaság hitelekből szándékozott vásárolni, ami állami vállalat számára „természetesen” megengedhetetlen. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. tulajdonából az öt vidéki gázszolgáltató így külföldi kézbe ment át. A Mol azonban nem adta fel eredeti szándékát, s mint Magyari Dániel vezérigazgató-helyettes is elismerte, a tulajdonváltás óta folyamatosan tárgyaltak a szolgáltatókkal az együttműködés formáiról.
A privatizáció óta eltelt két és fél évben a nagy gázszolgáltatók árnyékában sorra alakultak önkormányzati kezdeményezésre a helyi közműtársaságok (lásd keretes írásunkat). A gázellátás folyamatábrája tehát ma a következőképpen fest: a Mol Rt. a gáz nagykereskedője, tőle vásárolnak (mástól nem is tehetik) a kormány által meghatározott áron a szolgáltatók. Az azonban nincs előírva, hogy kizárólagos jogai lennének a gázszolgáltatónak meghatározott terület bekötésére és ellátására. Szerepüket tehát átvehetik az önkormányzati vállalatok, mivel ezek tulajdonosai lehetnek a lakosság pénzéből épülő gázhálózatnak.
A Dél-Dunántúli Gázszolgáltató (Ddgáz) Rt. május 29-i közgyűlése hozzájárulását adta, hogy a Mol az alaptőke emelésével 10 százalékos pakettet kapjon. Miután korábban 7,5 százalékot már felvásároltak, a Ddgáz döntésével ez (a megemelkedett alaptőkében) 17 százalékra gyarapodott. Lapunk úgy tudja, hogy a Közép-Dunántúli Gázszolgáltató (Kögáz) Rt.-ben is 7 százalékos a Mol részvétele. Július közepén az Észak-Dunántúli Gázszolgáltató (Égáz) Rt.-ben a Mol Rt. 35,45 százaléknyi részvényhez jutott, egy héttel korábban pedig 27,18 százalékhoz a Dél-Alföldi Gázszolgáltató (Dégáz) Rt.-ben. (Létezik olyan feltételezés is, hogy a Mol az orosz Gazpromtól is vett részvényeket. A világ legnagyobb gáztársasága tavaly májusban még 19,9 százalékot birtokolt a Dégázban és 14,5 százalékot az Égázban. Meg nem erősített forrás szerint azóta a Gazprom megvált ezektől a pakettjeitől.) A Mol azokon a helyeken, ahol tulajdonosi pozícióba került, megállapodásra és az árrésen való osztozkodásra törekedett és törekszik az öt nagy céggel. Cserében viszont részt vesz a bekötetlen térségek hálózatba csatlakoztatásának finanszírozásában.
Tamás Tibor, az Égáz vezérigazgatója szerint köztudott volt a Mol érdeklődése. Amikor pedig az önkormányzatoknak 1996 végétől kiadták a gázszolgáltatói részvényeket, több brókercég is vásárolt, ma már bizonyíthatóan a gáznagykereskedő számára. Egyébiránt a vezérigazgató úgy véli, miután az Égáz hosszú távú együttműködési szerződést kötött a Mollal, a szállító tulajdonossá válása garancia a fogyasztó számára is. Bernard Faivret, a Gaz de France (GdF) nemzetközi igazgatóságának vezetője megkeresésünkre közölte: „a Mol Rt. bizonyára anyagi előnyökre tesz szert a többi befektetőhöz hasonlóan, ha a tarifakérdést a magyar állam kedvezően rendezi”. Egyébként pedig a GdF (az Égáz és a Dégáz többségi tulajdonosa) valamint a Mol „felhasználhatják a helyzetet arra, hogy közösen vegyenek részt különféle projektekben Magyarországon és másutt”.
Az rt.-nek a nagy regionális szolgáltatókba való belépési törekvése egyetlen esetben volt sikertelen. Információnk szerint – s ezt Szitó János, a Mol földgáz-kereskedelmi üzletágának igazgatója is megerősítette – a megjelent adatokkal ellentétben csupán 0,5 százalékos a tulajdonrészük a Tiszántúli Gázszolgáltató (Tigáz) Rt.-ben. A legnagyobb hazai gázvállalat vezetőivel ugyanis hiába próbáltak megállapodni az új, hosszú távú gázvásárlási szerződés aláírásakor, ezért az önkormányzatok alapította társaságok felé fordultak.
Már folyik három, Mol-részvétellel működő regionális szolgáltató kialakítása. Az egyik a Tiszántúlon, a következő Borsod-Abaúj, a Mátra és a Jászság területén, a harmadik pedig a Pilis és a Börzsöny vidékén érdekelt. A Mol részvényeket szerzett az önkormányzati alapítású cégekben, cserében pedig kifizette a cégek bekötésekre felvett, külön-külön is minimum több száz milliós hitelét. A Figyelő számításai alapján egyébként a három régió a Tigáz potenciális szolgáltatási területének nagyjából ötödét fedi le. A fogyasztást ezekben a térségekben előrejelzések évi 350-400 millió köbméterre prognosztizálják, ami a magyar gázpiac 3-4 százaléka. A Mol egyébként ott is hajlandó befektetni az önkormányzati társaságokba, ahol érdekelt a regionális gázszolgáltatóban.
A terjeszkedés okát Szitó János a gázszektor egész világra jellemző változásaival indokolta. A nagy gázipari cégek integrációja két irányban tart: a nyersanyagforrások, illetve a fogyasztók közvetlen kiszolgálása felé. Hazánkban ez utóbbit különösen indokolja az előző kormányzat árpolitikája. Magyarán: a külföldi tulajdonosok nyomása erősebbnek bizonyult a hazai vállalatokénál, s árrésüket nagyobb arányban növelhették. (Most júliusban például 2,7 százalékkal mérsékelték a Mol nagykereskedelmi tarifáját, miközben 5,5 százalékkal nőtt a gázszolgáltatók árrése.) Tavaly a Mol 8,3 milliárd forintot veszített a gázüzleten, idei eredménye attól függ, hogy az új kormányzat miként kezeli a gázár ügyét. „Eddig csak ráfizettünk a fűtőanyag kereskedelmére – mondta Szitó János -, a jövőben részesedni akarunk a haszonból.”
A Magyar Energia Hivatalnak (MEH) csak akkor kell engedélyeznie a tulajdonosváltást, ha azzal 25 százaléknál nagyobb önálló tulajdonosi pakett keletkezik. Erre eddig két esetben volt példa – tudtuk meg Hatvani Györgytől, a hivatal főigazgatójától -, mindkétszer Mol volt a vevő. A hivatal egyik esetben sem gördített akadályt az akvizíció elé, teljesült ugyanis legfőbb feltétele: a részvényvásárlás nem akadályozza a cég működési engedélyében foglaltakat, azon belül is elsősorban a fogyasztók ellátását.
A piac felosztása bizonyosan folytatódik. Következő nagy fejezete 2000 decembere után íródik majd. Akkor jár le a szolgáltatókat 1995-ben eladó ÁPV Rt. által a privatizációs szerződésekben megszabott ötéves részvény-elidegenítési tilalom. Egy tízmilliós piacon kizárólag szolgáltatásból külföldi tulajdonos nem lesz képes megélni – vélekedett az érintettek egyike. Hazai viszonyok közepette azonban mindenképpen fejlődő, s nem csupán távlataiban jó üzletről beszélhetünk. Az elmúlt három évben több mint 400 települést kötöttek be Magyarországon a hálózatba, a következő három évben hasonló mértékű előrelépéssel számolnak: 2002-re tehát mintegy 3 millió magyar háztartást fűtenek majd földgázzal.
