Minthogy az Európai Központi Bank (ECB), valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének ez év közepi útnak indításával a kiteljesedő Gazdasági és Monetáris Unió (EMU) 11 tagországának jegybankjainak feladatköre látványosan lecsökken, az új helyzetben teret nyerhetnek az időben eszmélő kereskedelmi bankok. A hitelintézetek eddigi üzletmenetében annál is inkább indokolt a változás, mert 1999. január elsejétől startol az EMU második szakasza, amelyben megkezdi pályafutását az új egységes európai valuta. A 2002 elejéig tartó periódus azzal nyit, hogy az unióban visszavonhatatlanul rögzítik az EMU-tagországok valutáinak euróval szembeni – már idén májusban előzetesen meghatározott (lásd ábránkat) – átváltási arányát. E három év alatt kell legyártani a szükséges mennyiségű új bankjegyet és érmét. Az euró ebben a szakaszban ugyanis gyakorlatilag csupán számlapénzként lesz jelen az EMU-övezet fizetési forgalmában, de például az „első körös” országok mindegyikében már ezalatt is euróban bocsátják ki az államkötvényeket.
Az „euró bankja” státuszra pályázók körében főleg azok a hitelintézetek indulhatnak jó eséllyel, amelyek az EMU valamennyi tagországában jelen vannak. E kritériumnak eleget tesz az egyik aspiráns, az amszterdami központú ABN Amro Bank, amely nem győzi hangsúlyozni a kiterjedt hálózat jelentőségét. A közös valutához kapcsolódó ügyletek kiemelt centrumának pozíciójára azonban még jó néhány bank pályázik, köztük több németországi székhelyű hitelintézet is. Az, hogy végül melyik bank kaparintja meg e fölöttébb kitüntető, azonban elsősorban szimbolikus jelentőségű címet, az ma még a jövő titka. Már most is elég kézzelfogható azonban, hogy az EMU-országok bankjaira – de idővel valamennyi európai bankra – milyen feladatok hárulnak. Annak érdekében, hogy a közös pénzügyi rendszer bevezetésével a hitelintézetek szolgáltatásaiban ne következzenek be fennakadások, az érintettek gőzerővel készülnek a küszöbön álló új feladatokra. E téren minőségi ugrás várható 2002. január elsejétől, amikorra a bankok valamennyi ügyfelük valamennyi ügyletét, betétjét, hitelét, befektetését már kötelezően és automatikusan euróra konvertálják.
Attól azonban nem kell tartania egyetlen ügyfélnek sem, hogy az átváltás bármiféle árfolyamveszteséget, vagy akár -nyereséget okoz, hiszen alapvető kikötés, hogy e művelet következtében senki nem bukhat vagy nyerhet. Az Európai Tanács előírása amúgy érvényes minden élő szerződésre, legyen az akár nyugdíj- vagy biztosítási konstrukció, hosszú lejáratú betét vagy személyi kölcsön. Azokat a banki műveleteket persze, amelyek már az átmeneti időszakban (vagyis a jövő év januárja után, de még 2002 előtt) útjukra indulnak, az ügyfél jegyeztetheti euróban, ám ez esetben több bonyodalomra számíthat, mintsem előnyre – állítják a bankok. A régebbi bankszámlákról pedig folyamatosan két kivonat is készül, az egyik az adott ország nemzeti valutájában, a másik euróban.
Az eddig felsorolt változások az egész eurózóna valamennyi pénzügyi szereplőjére vonatkoznak. A módosuló körülményeket kihasználó bankok azonban – elsősorban a versenyelőnyük növeléséért – nemcsak az egységesen kötelező, hanem sok esetben új, egymástól eltérő szolgáltatásokkal is színre lépnek. A Westdeutsche Landesbank Girozentrale például egyike azon kiválasztott bankoknak Németországban – tájékoztatta lapunkat a hitelintézet képviselője -, amely az új európai bankközi kamatlábat, az EURIBOR-t tekinti majd hivatkozási alapnak. Emellett a West LB számos más uniós banki társával rendszeresen tájékoztató előadásokat tart, konferenciákat rendez ügyfelei részére, s továbbképzéseket szervez saját alkalmazottai számára is. Az ausztriai székhelyű BankAustria Creditanstalt (BA-CA) pedig egy úgynevezett CA-EUROpa irodát is működtet Bécsben, ahol telefonos forróvonalon bárki érdeklődhet az új valutáról.
A technikai feltételeken kívül az első és legfontosabb feladatnak a müncheni központú Hypo-Bank is az ügyfelek megfelelő informálását tartja, így a BA-CA-hoz hasonlóan ott is van egy információs telefonszám – válaszolták kérdésünkre a cégnél. A németországi helyzetről szólva a hitelintézetnél elmondták: országukban elképzelhető, hogy a márkában vezetett számlákat 1999. január elsejétől átállítják az euróra. Az erre irányuló kérvényeket az ügyfelek már az idén szeptembertől benyújthatják, sőt, az átállítást a direkt banki szolgáltatás révén telefonon is megrendelhetik a kliensek. A számlakivonatot majd abban a pénznemben küldik meg a számlatulajdonosnak, amelyben a számlát vezetik. Ugyanakkor kiegészítő információként közlik az ügyféllel az általa nem választott nyilvántartási forma alapján összeállított adatokat is. Mindez azt is felveti, hogy az új valuta bevezetésével mennyiben változhat a számlákon elvégzett tranzakciók díja. Az viszont biztos: a könyvelési rendszert abból a szempontból nem érinti az átállás, hogy az euró használata miatt megdrágulnának a belföldi átutalások.
A hitelkártyákról több bank is úgy nyilatkozott: az euró-korszak kezdetétől a plasztiklapos fizetés alkalmával majd a kereskedőn múlik, nemzeti vagy közös valutában fogadja-e el a vételárat. A kártyák külföldi használata esetén az összeg kiegyenlítésére 2001 végéig vagy a kártyatulajdonos országának pénznemében, vagy – feltéve, hogy Eurocard/Mastercard-ügyfélről van szó – már rögtön euróban lesz lehetőség. Mindazonáltal bármelyik oldalról – a bankok avagy az ügyfelek szemszögéből – nézzük is a küszöbön álló változásokat, a turisták mindenképpen jól járnak. Leginkább azért, mert az átváltások megszűnésével egységesen és azonnal összehasonlíthatóvá válik a termékek ára: a hamburgeré vagy az üdítőé éppúgy, mint a videomagnóké vagy akár a személyautóké. Vagyis az EMU-országokban pillanatok alatt kideríthető, hol, mit érdemes venni.
Az egységes valutával kapcsolatban általában igaz, hogy bevezetése csökkenti a költségeket. Ez a vállalatok esetében egyrészt arra vezethető vissza, hogy megszűnnek az árfolyam-biztosítási ügyletek, másrészt nagy valószínűséggel javul a tervezés biztonsága. Ezen felül – például az egyszerűsített fizetési forgalom révén – csökken a költségráfordítás is. A magánügyfelek számára pedig – az átváltási díjak már említett megszűnése, s az árak összehasonlíthatósága mellett – olcsóbb lesz az utazás is. Hogy aztán mindennek a magyar bankok ügyfelei mikor érezhetik áldásos hatását, azt ma még nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre a hazai bankok készülnek 1999. január elsejére (Figyelő, 1998/21. szám), amikorra készen kell állniuk akár arra is, hogy ha egy ügylet úgy kívánja, képesek legyenek euróban is számlázni.
