A társaságok döntő többségét a kockázatmérséklés szándéka viszi
a származékos piacra – derült ki abból a felmérésből, amelyet
a közelmúltban a University of Pennsylvania egy kutatócsoportja végzett olyan amerikai vállalatok körében, amelyek nem a pénzügyi szektorban tevékenykednek. Kérdéseiket, amelyek arra vonatkoztak, hogy élnek-e
a származékos piac lehetőségeivel, s ha igen, akkor mennyire vannak tisztában az ottani kockázatokkal, 2 ezer céghez juttatták el. A részletesen válaszoló 350 társaság kétötöde jelentette ki, hogy érdekelt a származékos pénzpiacon. Ezen belül a 250 millió dollár feletti tőzsdei kapitalizációjú társaságok 59 százaléka él e lehetőséggel, az 50-től 250 millió dollár piaci értékű vállalatok 48 százaléka, míg az 50 millió dollár alattiaknak csupán
13 százalékuk merészkedik e területre. Ám csak háromnegyedük felelt úgy, hogy az ilyen ügyleteinek írásban lefektetett szabályai vannak – a többinél tehát gyakorlatilag ellenőrizhetetlen a származékos piaci aktivitás.
A társaságok felénél nem kötik időponthoz az igazgatótanács tájékoztatását, míg egyharmaduknál havi, vagy negyedéves rendszerességgel az igazgatóság elé kerülnek az aktuális pozíciók. Azok, akik nem merészkednek e veszélyes vizekre, tartózkodásuk elsődleges okaként a nyereséggel aránytalan kockázatot említették. Sokan hivatkoztak a magas költségekre, mondván: azok gyakran meghaladják az elérhető nyereséget. A nemmel felelők körében szép számmal akadnak „tudatlanok” is. Az ilyen nagyvállalatok 17 százaléka, míg a kicsik 22 százaléka nem is ismeri ezt a lehetőséget; a távolmaradók 13 százaléka azért elutasító, mert szerinte a nyilvánosság és a hatóságok rossz szemmel nézik az ilyen ügyleteket.
