Több fejlett országban is használatos az az úgynevezett Credit Bureau-nyilvántartás, amit – egy múlt heti bejelentés alapján – nálunk a Girodat Információ-szolgáltató Rt. (Girodat) kíván meghonosítani. A bankok és lízingcégek – cserébe azért, hogy ügyfeleik adatait, természetesen a banktitok sérelme nélkül, egy hálózat keretein belül úgymond közprédára bocsátják, vagyis csatlakoznak az rt. által működtetett rendszerhez – hozzájuthatnak a hitelintézetek lakossági ügyfeleiről vezetett “feketelistához”.
Ez a speciális lajstrom nem véletlenül kapta ezt a cseppet sem pozitív jelzőt. Azon ugyanis azok a banki adósok szerepelnek majd, akik 90 napot meghaladóan és a minimálbérnél (jelenleg 19,5 ezer forintnál) nagyobb összeggel tartoznak. E kritériumokat egyébként a hitelintézeti törvény határozza meg, kiegészítve azzal, hogy a szóban forgó listára kerültek paramétereit a rendszer 5 éven át tárolja.
Az egyes magánügyfelek adatait az idővel csatlakozó bankok viszik majd fel a rendszerre, s azokat később bármikor aktualizálhatják; arról azonban egyelőre nem tudni, hány hitelintézet él majd a Girodat adta lehetőséggel – tájékoztatta a Figyelőt Török Béla, a társaság igazgatóságának elnöke. A szerződésekre irányuló referencia-nyilatkozatokat nemrég küldték ki a bankokhoz. A magánszemélyeket három adat – nevük, anyjuk neve és lakcímük – alapján tartják majd nyilván. A lekérdezéskor pedig csupán annyit tudhat meg az érdeklődő bank, hogy a szóban forgó személy szerepel-e a feketelistán, vagy sem.
Éppen a jogszabályok által behatárolt keretek miatt nem meglepő, hogy a már korábban – egészen pontosan a tavaszi közgyűlések idején – nyilvánosságot kapott másik “feketelistás” kezdeményezés (Figyelő, 1998/17. szám) is ugyanezen kritériumokra épít. A jogi személynek minősülő banki ügyfelek hitelképességét már korábban is nyilvántartó Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR) azonban már hónapokkal ezelőtt közzétette ez irányú szándékát – nem sokkal a hitelintézeti törvény azon módosítását követően, amely lehetővé tette a természetes személyek hitelreferencia szolgáltatását. Ennek ellenére – tájékoztatta lapunkat Rácz Lajos, a működtető Bisz Rt. ügyvezető igazgató-ja – e szisztéma próbaüzeme is várhatóan csak szeptemberben indul, a felhasználók számára pedig decembertől lesz elérhető valamennyi adat.
A BAR azonban mindenképpen más megítélés alá esik, mint a Girodat, vagy esetleges a jövőben további potenciális versenytársai, minekutána – a hitelintézeti törvény nyomán – ezt a rendszert ismerte el hivatalosan az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF). Így a jogszabályban azon passzus esetében, amely a bankközi hitelinformációs rendszerhez való csatlakozást követeli meg – és teljesítése mellesleg alapfeltétel a működési engedély elnyeréséhez – az ÁPTF a “BAR-tagságot” tartja irányadónak.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a hasonló tevékenységű más pénzügyi vállalkozásnak a felügyelet ne adna működési engedélyt, ahogyan meg is tette ezt a Girodattal. Ám e társaság csupán “önkéntességi alapon” kapott jogosítványt az ÁPTF-től, vagyis az általa működtetett rendszerhez a hitelintézeteknek nem kötelező csatlakozniuk. Ahogyan – szemben a BAR-ral – a listás ügyfelek adatai sem adhatók ki banktitok sértés nélkül a Girodatnak, csak abban az esetben, ha arról az illetékes bankok ügyfeleiktől felhatalmazást kapnak.
Mindebből egyenesen következhet, hogy a 60 millió forintos alaptőkéjű Girodatnak a meghódítandó bankokat olyan feltételekkel kell magához édesgetnie, amelyek alapján azok érdemesnek ítélik a csatlakozást. A cég malmára hajthatja a vizet, hogy már a nyár végére jelezte az indulást. További előnyre tehet szert a BAR-ral szemben pluszszolgáltatásaival, amelyek keretében a lekérdezők számára elérhetővé válnak az ingatlan-, illetve az ingó jelzálognyilvántartások is. Sőt, a tervek között szerepel egy központi (közjegyzői) értékpapír-letiltási rendszer kialakítása, továbbá az ingatlanfedezeti hitelek banki jelzálog-bejegyzési kérelmének elektronikus eljuttatása a földhivatalokhoz is.
Persze ez önmagában kevés a boldogsághoz. Még akkor is, ha a Girocom Kft. (a Giro Rt. leányvállalata) és az Idom Rt. (az egyik legnagyobb hazai szoftvercég) közös tulajdonában lévő társaság kifejezetten azoknak a hitelintézeteknek és pénzügyi vállalkozásoknak kínálja információit, amelyek kölcsöneikkel – ahogyan a társaság elnöke fogalmazott – erősen jelen vannak a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának finanszírozásánál. Hátrányosan érintheti viszont a Girodatot, hogy a Bisz Rt.-ben éppen a bankok a tulajdonosok, amelyeknek annak idején törvényi kötelességük és egyéni érdekük is fűződött a bankközi hitelinformációs rendszer létrehozásához.
Amire azonban mindkét vállalkozás biztosan rászorul, az a bankok önálló hitelbírálati tevékenysége. Hiszen adóst nem minősíthet sem a BAR, sem a Girodat, csupán nyilvántartja és hozzáférhetővé teszi a hitelintézetektől kapott adatokat. Emellett mindkét adatbázisra igaznak tűnik az a tétel, hogy – már csak a szolgáltatás jellegéből adódóan is – minél nagyobb a bankok által lekérdezett ügyfelek száma, annál olcsóbban szerezhetik meg az egyes információkat. A Girodat tájékoztatása szerint a bankoknak – amelyek saját adataikat más hitelintézetek számára névtelenül bocsátják rendelkezésre – az egyszeri, csatlakozási költségeken felül a használatért lekérdezésenként kell majd fizetni, havi elszámolási ciklussal. E tranzakciós díj konkrét összegét azonban Török Béla még nem tudta megmondani, annak nagyságát csak most kalkulálják.
A Girodat szolgáltatásainak kommunikációs alapját a magyarországi bankközi elszámolást végző zsírórendszer (BZSR) adatátviteli rendszere adja majd, szabványos informatikai és technikai megoldásokkal. A bankoknál kialakított úgynevezett “egységes végponti felhasználói felület” pedig az adatbázisok töltését, módosítását, illetve a lekérdezéseket teszi lehetővé.
Egy biztos, bármelyik hitelinformációs szisztémát használják is a honi bankok, annak nyomán jó eséllyel javulhat hitelkihelyezéseik biztonsága. Ami már csak azért is figyelemre méltó, mert a felmérések szerint a bankszektorban – az összes hitelezési fajtát figyelembe véve – átlagosan 5-10 százalékra tehető a vissza nem fizetett kötelezettségek aránya.
