Megkezdődött az a folyamat, amelynek során a Magyarországon keletkező radioaktív hulladékok kezelését egyetlen szervezetbe vonják össze. A június elején alakult, állami kézben lévő cégnél a tulajdonosi jogokat az alapító Országos Atomenergia Hivatal (OAH) főigazgatója gyakorolja. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. létrehozását a tavaly elfogadott atomtörvény rendelte el, működéséhez a január elsejétől élő Nukleáris Pénzügyi Alap nyújtja a fedezetet. A költségvetési törvény 1998-ra 7 milliárd 428 millió forintban határozza meg azt az – áramdíjban elismert – összeget, amelyet a Paksi Atomerőmű Rt.-nek kellene fizetnie az alapba. A villanyáram júliusi áremelésének egyik indoka lett volna (3,6 százalékban) az alap várható hiánya. Az idénre tervezett összeg helyett ugyanis várhatóan 2,5 milliárd folyik be a kasszába. Miután az áremelés elmaradt, a feltöltés vagy az októberi energiaár-változáskor lesz esedékes, vagy nem teljesül az előirányzat. Az alapból fedeznék a hulladékok elhelyezését, illetve Paks majdani lebontását. Becslések szerint ez utóbbihoz mai árakon 120 milliárd forintot kellene megtakarítani.
Nem véletlen, hogy a zöldek és az atomosok egyaránt felvetik az értékállóság problémáját. Ámon Ada, az Energia Klub szakértője „neuralgikus pontnak” nevezte, hogy politikai döntéstől tették függővé a befolyó összeget. Szabó József, a Paksi Atomerőmű Rt. vezérigazgatója pedig arra figyelmeztetett, hogy az idén hiányzó pénzt a következő években kell előteremteni. A vezérigazgató amúgy azt állítja: az erőmű eddig már befizetett 2 milliárd 388 millió forintot az alapba, a második félévre pedig 1,7-1,8 milliárd lerovására a mostani árak is fedezetet nyújtanak.
A kht. a költségvetési törvényben szereplő, erre az évre tervezett mintegy 3,7 milliárd forintját – összhangban az alapért felelős miniszter rendelkezéseivel – négy alaptevékenységre fordíthatja: a Paksi Atomerőműben lévő kiégett kazetták átmeneti tárolójának bővítésére; a kis és közepes aktivitású hulladékok lerakótelepeivel kapcsolatos kutatásokra; a nagy aktivitású hulladékok temetőjének előzetes vizsgálatára; illetve a kht. felállítására és a meglévő létesítmények működtetésére. Ördögh József, az OAH főigazgató-helyettese mindenképpen szükségesnek nevezte a cég létét, amely része az atomenergia biztonságos alkalmazásának. A cég saját működtetésére legfeljebb 300 milliót költ; költségvetésének túlnyomó részét beruházásokra fordítja.
Július elsejétől a kht. megkapta a kis és közepes aktivitású hulladékok Püspökszilágyban lévő tárolójának kezelői jogait – és egyben problémáit is. A Váctól keletre fekvő telep mára lényegében megtelt, legfeljebb 170-200 köbméternyi szabad hely maradt. Paks januártól már nem szállíthat oda, kizárólag egyéb felhasználók – ipari és egészségügyi intézmények, kutatóintézetek – vehetik igénybe. A szállítók fizetnek ugyan, ám az korántsem fedezi a tároló költségeit.
A kht. feladata lesz az is, hogy megtalálja a kis és közepes aktivitású hulladékok végleges lerakóhelyét. Az Üveghután (Bátaapátiban) és tartalékként Udvariban most folyó kutatás végleges jelentése a harmadik negyedévben várható. A tanulmány minősíti majd a területeket, azaz állást foglal arról, hogy alkalmasak-e részletes kutatásra. Maróthy László, a kht. ügyvezető igazgatója – az atomerőmű eddigi elnöke – jövőre reméli a végleges határozatot. Ha ezután megkezdődik a beruházás, a létesítmény négy év múlva fogadhatja az első szállítmányokat.
A cég folytatja majd a kutatásokat a kiégett nagy aktivitású fűtőanyagok végleges lerakójának meglelésére is, többek között az egykori mecseki uránbánya közelében. A vizsgálatok már elindultak. Bár a sajtó helyenként sürgős feladatként említi a nagy aktivitású atomtemető beindítását, használata valójában legkorábban 40 év múlva válik aktuálissá.
Ezzel kapcsolatban Ámon Adának fenntartásai vannak. Szerinte félő, ha nem lesz elég pénz a nagy aktivitású hulladékok telephelyének kutatására, úgy külföldi forrásokat vonhatnak be. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a kívülről jött pénz gazdája feltételeket támaszt, például „saját” nukleáris hulladékának elhelyezését.
A paksi kiégett üzemanyagok átmeneti tárolójának bővítése – az eddigi három modul és a központi egység mellé – 1999 végéig négy újabb modul létrehozását jelenti. (Az atomerőművön belül található átmeneti tároló a kiégett fűtőanyag félszáz éves elhelyezésére szolgál.) A tároló meglévő és új egységei egyaránt a kht. kezelésébe kerülnek. Maróthy László szerint az átvétel módjának megtalálása bonyolult feladat. Paks az első ütemre 7 milliárdot költött, s ugyan a fedezetet megkapta rá, aligha lehet elvárni, hogy az atomerőműnek anyagi hátránya származzék a tulajdonváltásból. Szabó József is több változat lehetőségéről beszélt, ám mereven elutasította, hogy társasága komolyabb mértékű vagyonvesztést szenvedjen el egy egyszerű átadás-átvételnél.
