Magyarország integrálódása szempontjából a kis- és középvállalatokat illetően nem látszanak különösebb problémák – vélik az Agenda 2000 nevű EU-bővítést előkészítő program szakértői. Más helyütt viszont az derül ki a dokumentumból: az Európai Bizottság a dolgok jelenlegi állása szerint nem tud véleményt formálni arról, hogy e kör képes-e megfelelni a közösségi joganyag elvárásainak. A szektor brüsszeli átvilágítása inkább az első állítást látszik igazolni. A magyar fél nem jelzett kivételes elbánásra vonatkozó (derogációs) igényt, amit a tárgyalások irányítói azzal magyaráznak, hogy a hazai kisvállalkozás-fejlesztés lényegében már harmonizált a vonatkozó uniós politikával.
Miután egyértelművé vált, hogy az Európai Bizottság a kérdéskört külön témaként kívánja átvilágítani, az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumban (IKIM) Schifner Marian főosztályvezető-helyettes vezetésével megkezdte munkáját az a szakértői csoport, amely az efféle vállalkozások problémáival foglalkozik.
Bár az EU-ban a tárgyalt szektor társadalmi, gazdasági jelentősége széles körben elismert, megkülönböztetett szabályozásának nincs hosszú múltja. A kisvállalkozás-fejlesztési programok 1985-től jelentek meg, a tagállamok pedig – gazdasági, foglalkoztatási szerepét felmérve – kiemelt figyelmet fordítanak e körre. A szabályozás célja a termékeny környezet megteremtése, a kisvállalkozások európaivá válásának ösztönzése és versenyképességük javítása. Erre vonatkozóan az EU 2000-ig négyéves fejlesztési programot valósít meg: a közösségi büdzséből a tagországok ezalatt összesen 127 millió ecu-t használhatnak fel.
A fenti program 1998-tól a társult országok előtt is nyitva áll, méghozzá hat területen (Figyelő, 1998/17. szám). Hazánk még tavaly határozott az ezen projektekhez való csatlakozásról. Az unió miniszteri tanácsa elfogadta ezt – az erről szóló döntés várhatóan az idén augusztusban lép hatályba. Ettől kezdve pályázati úton nyílik mód a támogatások elnyerésére, amelyek segíthetik a magyar kisvállalkozások piacra jutását, versenyképességének javítását. A konstrukció révén az érdekeltek megismerhetik az EU vállalkozásfejlesztési gyakorlatát, részt vehetnek a programok értékelésében, s bekapcsolódhatnak az ezzel foglalkozó bizottsági munkába is. A most megnyíló programok nem nyújtanak közvetlen támogatást az üzleti infrastruktúra kiépítéséhez, hanem a nemzetközi piacra való kilépéshez adhatnak segítséget. Az országnak ugyanakkor az az érdeke, hogy minél korábban bekapcsolódhasson azon beruházásösztönző és vállalkozásfejlesztő konstrukciókba is, amelyek például kamattámogatást kínálnak, továbbá, hogy részt vegyen a jelenleg csak a tagországok számára elérhető európai közös vállalatok létrehozásában.
A közös kisvállalati politika szempontjából fontos – bár nem kötelezően átültetendő a magyar jogba – e csoportok uniós definíciója. Létszám tekintetében a kis- és középvállalati kör felső határa a 250 foglalkoztatott. A forgalom oldaláról közelítve az EU-kritérium 40 millió ecu-s nettó árbevételt vagy 22 millió ecu-s mérlegfőösszeget tartalmaz. Végül egy harmadik előírás szerint a vállalkozásnak függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy nem haladhatja meg benne a 25 százalékot olyan cég részesedése, amely nem felel meg a kisvállalati létszám- és értékhatároknak.
A magyar kormány tavaly fogadta el a kis- és középvállalkozói törvény koncepciójáról szóló határozatát, kialakítván egyúttal – az uniós kritériumokat figyelembe véve – a hazai definíciót is. A tervezet a létszám és a függetlenségi kritériumot egy az egyben át kívánja emelni a hazai szabályozásba, ellenben az értékhatárt – a gazdaság reális teljesítőképessége alapján – az uniós javaslat mintegy felében határozza meg. Azaz – magyar pénzre átszámítva – a nettó árbevételre vonatkozó határt legfeljebb 4 milliárd forintnál, a mérlegfőösszegét pedig 2,7 milliárdnál kívánja megvonni. Az EU által a szóban forgó kör számára kiírt pályázatokon tehát csak ezen értékhatárokon belül maradó vállalkozások vehetnek majd részt.
Egyelőre nyitott kérdés, hogy mennyiben érintik majd ezt a területet a Fidesz-MPP a gazdasági minisztériumok átszervezésére vonatkozó tervei. Az azonban biztos, hogy a kétoldalú megbeszéléseken az EU kiemelten fontosnak minősítette a kisvállalkozási törvény megalkotását, amely már a most leköszönő kormány törvényalkotási programjában is szerepelt, de 1999 előtt aligha került volna a honatyák elé. Most nyílttá vált, vajon az új kabinet nem helyezi-e majd előbbre ennek a törvénynek a tárgyalását – már amennyiben elfogadja elődje koncepcióját.
Akárhogyan is, a törvénynek tartalmaznia kell a szektor definícióját, az előbbiekben vázolt uniós prioritásokat, valamint a vállalkozói szervezetek bevonásának módját a hatásvizsgálatok elvégzésébe, az intézkedések előkészítésébe. További jogharmonizációs feladat a vállalkozás átadását könnyítő illetékek bevezetése az egyéni vállalkozói körben; ez az illetéktörvény módosítását igényli. Az unió szükségesnek tartja az induló, illetve a kisvállalkozások adó-, tb- és adminisztrációs terheinek csökkentését, az egyszerűsített eljárások körének bővítését, valamint a késedelmes fizetéshez kapcsolódó áfa-kötelezettség megszüntetését. Szintén fontos a finanszírozást, illetve a beruházásokat segítő konstrukciók, a pénzügyi intézményrendszer fejlesztése.
Az IKIM szakértője szerint e területeken az uniós joganyag hazai alkalmazása nem jár elviselhetetlen költségekkel. A támogatási programokban való részvétel évente 200 millió forinttal terheli a büdzsét, ehhez azonban a nemzeti Phare-programok a magyar hozzájárulás mintegy felének megfelelő értékű támogatást nyújthatnak.
