Újabb rekeszt alakíthatnak ki páncélszekrényeikben a gazdálkodó szervezetek, lévén, hogy a május 15-től hatályos devizarendelkezések szerint – a magánszemélyeken túl – immár a cégek is tarthatnak „otthon” valutát. Ez a korábbi, szigorúan a számla teherbírásához kötött állapothoz képest még akkor is előrelépés, ha az effajta, összességében 3,5 millió forintban maximált összeget csak utazási költségek fedezésére lehet beszerezni. A most módosított kormányrendelet szerint mindössze annyi a megkötés, hogy egy személy külföldi kiruccanására az adott szervezet nem áldozhat 350 ezer forintnál többet.
A korrekció azt szolgálja, hogy mondjuk egy váratlanul közbejövő, jobbára hétvégi hivatalos út ne hiúsuljon meg amiatt, mert a kiküldő szervezet a számlavezető bank zárva tartása okán nem fér hozzá a devizájához – magyarázta a Figyelőnek Farkasné Pagonyi Judit, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) osztályvezetője. Az adott szabály kivételes jellegét egyébként az a tény is tükrözi, hogy a szóban forgó összeget nem kiviteli igazolás (hiszen azt csak egy bank állíthatná ki), hanem a kiküldő szerv által kitöltött, három napig érvényes úgynevezett tanúsítvány kíséretében lehet átvinni a határon. Az utazás során fel nem használt pénzt a gazdálkodó szervezet valutában is visszaveheti házipénztárába, de akár forintra is válthatja azt. Az esetleges visszaéléseket a devizahatósági ellenőrzések hivatottak kiküszöbölni. Ezeket a jegybank szakértői azoknál a cégeknél folytatják le, amelyek az első igénylésnél kinyilvánítják, hogy folyamatosan kívánnak maguknál valutát tartani.
A külföldiek a Magyarországon vásárolt értékpapírjaikat hazavihetik és ott letétbe helyezhetik. Az ilyen, devizabelföldi által kibocsátott részvényről, kötvényről, vagy más, tulajdoni hányadot, illetve hitelviszonyt megtestesítő értékpapírról – a devizakülföldi értékpapír-kezelő által – kiállított letéti igazolások forgalmazása a devizatörvény alapján engedélykötelesnek minősül, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok mégiscsak átruházható eszközök. Azon belföldi értékpapírok esetében, amelyek külföldi forgalomba hozatalához, tőkepiaci bevezetéséhez, valamint eladásához nem kell devizahatósági engedély, illetve amelyekhez ez már rendelkezésre áll – hangsúlyozta az MNB illetékese -, célszerű volt a letéti igazolások forgalmazását is ily módon felszabadítani.
Eddig némi kellemetlensége támadt annak a külföldinek, aki hazamenetelekor itt felejtette bankkártyáját. Ennek visszaszerzéséért viszont a jövőben már nem kell ismét repülőre ülnie, minekutána a módosított szabályok lehetővé teszik, hogy a kártyát jogos tulajdonosa után küldjék.
A fizetésimérleg-statisztika pontosítása indokolta a vámszabad területi társaságokra és az úgynevezett területen kívüliséget élvező (off-shore) cégekre vonatkozó passzusok megalkotását. Míg a hatályos devizaszabályok ezen gazdálkodókat devizakülföldinek minősítik, addig a fizetési mérleg összeállítói rezidensként veszik számba azokat. E sajátos helyzet összehangolása jegyében fogant az az elképzelés, hogy a jövőben külön jogszabály hozza „közös nevezőre” az említetteket, adatszolgáltatási kötelezettséget írva elő számukra külföldi devizahiteleik felvételéről és forgalmáról.
A módosítás bizonyos fokig felmentést ad azon kötelezettség alól, hogy egy devizabelföldi társaság külgazdasági tartalmú szerződése alapján fennálló devizakövetelését egy bankra engedményezze. Korábban engedélyt kellett kérni ahhoz, hogy az exportcég a banktól igényelt hitele fedezeteként a kivitt áru vagy szolgáltatás később esedékes ellenértékét jelölje meg. Ma már viszont emellett szabaddá válik az is, hogy az exportcég az ellenérték beérkezése előtt az okmányos meghitelezésen (akkreditíven), illetve a készfizető kezességen vagy bankgarancián alapuló követelését egy hitelintézetre átruházza. Mint ahogy az is, hogy a felhatalmazott bank olyan váltót számítoljon le, amelyen devizakülföldi a kötelezettségvállaló.
Kevesebb változás érinti a magánszemélyeket. Ezek közül a legfontosabb, hogy május közepétől 50 ezerről 100 ezer forintra emelkedett az az összeg, amelyet kiviteli igazolás nélkül lehet külföldre „utaztatni”.
Az igazoláshoz kötött összeghatárra alapvetően azért van szükség, hogy a devizahatóságnak legalább hozzávetőleges képe legyen arról, mennyi valuta hagyta el az országot – indokolta Farkasné Pagonyi Judit a kívülálló számára első ránézésre feleslegesnek tűnő korlátozás létjogosultságát. (Amúgy a világ más országaiban sem volt ritka az effajta, jóformán csak regisztrációs célokat szolgáló szabály. Ausztriában sokáig 30 ezer schilling feletti összeg kivitelénél volt szükség engedélyre, az Egyesült Államokban pedig a 10 ezer dollár feletti készpénzkivitelt kellett bejelenteni.)
A magánszemélyek egyébként turistacélokra tavaly – az MNB adatai szerint – hozzávetőleg 435 millió dollár értékű külföldi fizetőeszközt vásároltak (csak összehasonlításként: ez az összeg szinte hajszálra megegyezik az 1993. évivel, noha akkor még személyenként 300 dollár volt az éves turistakeret). Szintén az utazni vágyók eltérő igényeinek kielégítését szolgálja az a változtatás, hogy míg eddig a honi bankok a 300 ezer forint feletti turistavaluta-igényeket csak csekk formájában elégíthették ki, addig ma már az ügyfél kívánságára akár a teljes összeg kiadható készpénzben.
