Úgy tűnik, kezd kioldani a PK Bankhoz becsempészett “időzített bomba”. A vészt hozó szerkezetet még tavaly helyezte el a Postabank, amikor – közvetett tulajdonosi pozícióba jutását követően – kevés haszonnal kecsegtető üzletrészeit postázta ki a PK-nak, részben közvetlenül, részben az önmaga által tulajdonolt érdekeltségein keresztül (Figyelő, 1998/6. szám).
Már akkor látni lehetett azonban, hogy korántsem csak erre az egy ügyletre terjed ki a csupán az egyik fél számára gyümölcsöző kapcsolat. Így tulajdonképpen nem is hatott váratlanul, hogy ez év márciusában – újabb portfoliotisztítási célból – a PK 15,3 milliárd forint értékben készfizető kezességet vállalt a Postabank 10 darab hitelére (Figyelő, 1998/14. szám). Ráadásul az átvett kihelyezésekre a szakértők szerint kalkulált 7-8 milliárd forint helyett a PK mindössze 1 milliárd körüli összegben képzett céltartalékot. Az ügylet kifejezett célja az volt, hogy a Princz Gábor által irányított hitelintézet mérlege kedvezőbb színben tűnjön fel.
Az ÁPTF most azért látta indokoltnak a felügyeleti biztosok kirendelését, mert úgy ítélte meg, hogy a PK nem teljesítette elfogadható módon a korábban hozott határozataiban előírt intézkedéseket. Emiatt a felügyelet nem kapott megbízható adatokat a hitelintézet helyzetéről. Alkalmasint a biztosokat a főhatóság a megjelölt határidő előtt is visszahívhatja, ha megalapozott információkat kap arról, hogy a jogszabálysértő helyzet megszűnt, azaz a kockázatvállalás szabályszerűen megtörténik. Utóbbi feltétel teljesítése viszont a Postabank rendbetétele nélkül igen nehezen képzelhető el.
