POZITÍV KERESLETI HATÁS. Adott reálértékű kiadások mellett az adócsökkentés kedvezően hat a keresletre, miután a háztartások és a vállalatok rendelkezésére álló jövedelem emelkedik. Ez teljesen érthető a személyi jövedelemadó esetében, de igaz akkor is, ha a forgalmi és fogyasztási adókat, vagy épp a tb-járulékokat vesszük szemügyre.
KÍNÁLATÖSZTÖNZŐ HATÁS. Ez a momentum érthető, ha például az adóterhek és a profitvárakozások kapcsolatát nézzük, vagy ha arra gondolunk, hogy magasabb teljesítmény várható a dolgozóktól akkor, ha az adók levonása utáni bérek nagyobbak. A közgazdasági irodalom vitatja ugyan, hogy a magasabb nettó bér hatására a munkavégzési kedv növekszik-e (hiszen az is előfordulhat, hogy az adók csökkentése nyomán rövidebb idő alatt nagyobb nettó kereset érhető el, több szabadidő mellett), a legtöbben azonban ezt valószínűsítik. Ez különösen igaz a közepesen fejlett, nem túl alacsony és nem különösebben magas reálbérű országokban.
ADÓMORÁL-JAVÍTÓ HATÁS. Többen az adófizetési hajlandóság erősödését várják az adócsökkentéstől. Nálunk az adófizetési morál rossz, aminek oka sokak szerint a magas adókulcsokban és az igen megterhelő tb-járulékokban keresendő. Így az adókulcsok csökkentése akkor is az államháztartási bevételek növekedésével járhat, ha a GDP nem nő. Jó néhányan ezt az összefüggést tartják döntőnek, mondván: a meglévő vállalkozók jelentős hányada tönkremenne, ha az adó- és tb-járulékfizetési kötelezettségüknek eleget tennének. Ez az állítás azt implikálja, hogy e közterhek érdemi csökkentése mintegy automatikusan vezet az adómorál javulásához.
