Vaskos köteteket lehetne megtölteni azon műalkotások felsorolásával, amelyek a különböző háborúk során idegen országba keveredtek. Ezek visszaszolgáltatása hatalmas vitákat vált ki az egyes államok, illetve a politikusok és muzeológusok között. Néhány évvel ezelőtt a néhai Melina Mercouri – akkor görög kulturális miniszter – megkísérelte visszaszerezni a Parthenon frízeit a British Múzeumtól; nem járt sikerrel. Dél-Korea viszont hozzájutott néhány olyan kézirathoz, amelyeket Rose admirális rabolt el 1866-ban a koreai udvarból. Igaz, mint azt a francia sajtó felhánytorgatta, Mitterand elnök nem egészen ingyen volt nagyvonalú. A mérleg másik serpenyőjében ugyanis egy francia közreműködéssel létesítendő Szöul-Pusang közötti TGV-vonal volt.
A II. világháborús hadizsákmányból a szisztematikus orosz gyűjtögetés ellenére maradt Németországban is. Ezek többségének sorsa rendeződött, e folyamat egyik végjátéka volt egy 1994 őszén megrendezett Louvre-beli kiállítás, amelyen 28 mesterművet – köztük Delacroix, Courbet, Manet, Cézanne alkotásokat – mutattak be azzal a céllal, hogy megtalálják jogos tulajdonosaikat. A viták itt-ott azért nyugaton is fellángolnak. Így a közelmúltban a Gentili család egyik örököse a Louvre-tól követelt vissza festményeket, közöttük egy Tiepolo-alkotást. A képeket az eredeti tulajdonos kényszer alatt adta el a németeknek, jóval a reális ár alatt, miután menekülnie kellett a háború alatt Franciaországból.
Végül egy németországi hír: a közelmúltban rábukkantak Brémában a szentpétervári Carszkoje Szelo híres borostyántermének egyik darabjára. A németek 1941-ben fosztották ki a cári kastélyt, és a világ úgy tudta, hogy a Vilmos Frigyes porosz uralkodó által 1716-ban I. Péter cárnak ajándékozott terem teljes berendezésével megsemmisült Köningsbergben. Tavaly ősszel aztán egy brémai ügyvéd, Hans Achtermann helyi jegyző megbízásából egy mozaik képet kísérelt meg eladni 2,5 millió márkáért a feketepiacon, a német rendőrség azonban lecsapott rá. Az ügy kirobbanását követően a hatóságok azonnal vizsgálatot kezdtek, s kijelentették: ha bebizonyosodik, hogy a borostyánterem részben vagy egészben Németországban van, úgy azt azonnal visszaszolgáltatják Oroszországnak.
