Beteljesedni látszanak azok a jóslatok, amelyek szerint a japán pénzügyi újév beköszöntével a felkelő nap országának befektetői elárasztják vételi ajánlataikkal az amerikai és a fejlett európai tőkepiacokat. Április elsején lépett hatályba az új japán devizakódex, amelynek értelmében lényegében megszorítások nélkül “költekezhetnek” a japán intézmények és magánszemélyek a határon túli börzéken. Márpedig az alig 1 százalék körüli jenkamatokkal szemben a jóval 5 százalék fölötti hozammal kecsegtető amerikai állampapírok állnak. Ráadásul a makrogazdasági gondok a japán valuta tartós gyengélkedését vetítik előre. Így nem érte váratlanul az érdekelteket a múlt héten felerősödő jen-eladási láz, amely miatt a dollárral szembeni árfolyam hétéves mélypontra zuhant. A konzervatív japán befektetők átváltott pénzei főként az amerikai államkötvénypiacon landoltak. A pótlólagos kereslet hatására a 30 éves futamidejű papírok éves hozama 0,2 százalékponttal, 5,76 százalékig esett. Bár feltehetőleg a részvénypiacokat uraló hosszból is kivették részüket a távol-keleti intézmények, a továbbra is rekordot rekordra halmozó tőzsdéken az események hátterében főként más okok húzódnak meg.
Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve vezetősége – a várakozásoknak megfelelően – változatlanul hagyta a dollár irányadó kamatait. Egyesek szerint a túlfűtött gazdaság rémképét oszlatta el, hogy a munkanélküliségi ráta márciusban a februári 4,6-ról 4,7 százalékra emelkedett. Így a túlfoglalkoztatottság miatt beinduló bér-ár spiráltól való félelmeknek ez idő tájt nincs alapjuk. Az elemzők többsége szerint viszont a szokatlanul enyhe telet követő zimankós március okolható elsősorban a munkanélküliségi ráta növekedéséért, azaz e tényből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni.
A részvényárfolyamok hosszú távon is szinte töretlen emelkedését tápláló “gyökerek” időben sokkal távolabbra nyúlnak vissza. Miközben ma a rekordszintű lakossági megtakarítások 45 százaléka – befektetési alapokon keresztül – közvetve vagy közvetlenül részvényekben fekszik, addig tíz évvel ezelőtt e részarány még 30 százalék alatt volt. Az amerikai gazdaság – évtizedek óta nem látott alacsony szintű inflációs környezetben – robusztus, 4 százalék feletti növekedéssel büszkélkedhet. Az egyes társaságok évről évre látványosan bővülő nyereségről számolnak be, a makrogazdaság kiváló kondíciónak örvend, így a befektetők érthetően teljes mellszélességgel dobják be magukat a részvényekért folytatott “küzdelembe”.
Úgy tűnik, az amerikai csodának rövid távon csupán a japán gazdasági válság elmélyülése vethet véget. Vezető japán közgazdászok megdöbbenve fogadták azt a hírt, miszerint a Moody’s stabilról bizonytalanra minősítette gazdaságuk kilátásait. A kedvezőtlen fejlemények közepette a tokiói börze részvényei átlagosan közel 10 százalékot veszítettek értékükből, a dollár jenárfolyama pedig átlépte a 135-ös szintet (lásd a grafikont). Némi optimizmusra adott okot viszont, hogy a napokban kinevezett új jegybanki vezető a befektetők által már hónapok óta szorgalmazott mielőbbi általános adócsökkentés mellett tört lándzsát. A jövedelemadó lefaragásával megélénkülő belső kereslet mentőöv lehet a recesszióval küszködő vállalati szféra számára (még mielőtt a gazdaság egészét megrázó csődhullám söpörne végig az országon). Ezáltal az év végére megcélzott 1,9 százalékos gazdasági növekedés is elérhetővé válhat. A kormányzati nyilatkozatok természetesen elvetik a pénzügyi nehézségek drámai elmélyülésének lehetőségét, sőt, ezek szerint a gazdaság kátyúba ragadt szekere már ki is mozdult a holtpontról.
A független elemzők azonban jóval óvatosabbak, amikor a válságból való gyors kilábalás esélyeit latolgatják. A japán lakosság eddig sem a költekezési hajlandóságáról volt híres, s a gazdasági bajok láttán az adócsökkentésből származó többletjövedelmük is elsősorban a bankszámláik egyenlegét javítja majd. Így – a kilátásba helyezett újabb gazdaságélénkítő reformcsomag ellenére – a dollárhoz képest 140-es jenárfolyam prognosztizálható. A tartósan gyengélkedő jen viszont az olcsó import miatt komoly nehézségeket okozhat számos ágazat – így például az autóipar és az informatika – amerikai képviselői számára: a távol-keleti dömpingár érzékenyen érintheti utóbbi cégek nyereségességét.
