Várakozások szerint jövő heti ülésén – azaz a Mehib-törvény módosításának hatályba lépése után három és fél hónappal – tárgyalja az új jogszabályi keretek gyakorlati hasznosításához elengedhetetlen kormányrendelet tervezetét a gazdasági kabinet. A nem-piacképes kockázatok biztosítási feltételeinek kidolgozása tehát folyik, eközben pedig – egészen pontosan március végéig – a biztosító 16,7 milliárd forint értékű szerződést kötött, ígérvényt pedig mintegy 30 milliárd forint értékben adott ki. Mégpedig úgy, mintha mi sem történt volna: a régi, jelenleg is érvényes módozati feltételek alapján. Hiába hatályos ugyanis a törvénymódosítással bevezetett új kockázati fogalomrendszer, azt a módozatokban csak a kondíciókat rögzítő kormányrendelet nyomán alkalmazhatja a Mehib. Ez egyébként a rendelet kihirdetése után is további egy-másfél hónapot vesz majd igénybe.
Az eredeti, 1994. évi törvény közel két éven át előkészített módosításának első gyümölcseit tehát további majdnem fél év múltán élvezheti a nagyközönség. Közülük is elsősorban az olyan partnerrel rendelkező exportőrök, akik eddig kiestek a kockázati csoportok – politikai és kereskedelmi kockázatok – között tátongó résen. Biztosításra ezentúl jobb eséllyel pályázhatnak azok a FÁK országaiba, egyéb kelet-európai államokba és mindazon országokba szállítók, akikkel eddig nem-piacképes kereskedelmi kockázataik miatt nem szerződött a Mehib. A piacképes és nem-piacképes kockázatok fogalmának bevezetésével (Figyelő, 1997/31. szám) viszont már az e helyekre árut vivők is szóba jöhetnek akkor, ha rövidebb futamidejű biztosításra ezen relációkban található viszontbiztosítás (ez piacképes voltuk fokmérője). Ha nem, akkor marad a költségvetési készfizető kezességvállalással “megtámogatott”, nem-piacképes kockázatokra szóló termék.
A nem-piacképes biztosítások feltételeit rögzítő – és e minőségében a kormány készfizető kezessége mellett vállalt biztosítások feltételeit ecsetelő kormányrendeletet felváltó – verzió számos területen teremt új körülményeket: a biztosítási eseményektől az önrész mértékéig, sőt, egészen az országkategóriákig.
Gyökeresen új biztosítási esemény teljesíti majd be ezután a tenderajánlat-biztosítás sorsát. Ma még e konstrukció arra fizet, ha az exportőr bizonyos nemzetközi pénzügyi szervezetek által finanszírozott versenytárgyalásokon alulmarad, annak ellenére, hogy eleget tesz az előírásoknak. Ezzel szemben a rendelettervezet jelenlegi állapotában akkor javasolja a kárkifizetést, ha az exportőr a pályázatot ugyan megnyeri, szerződést azonban mégsem vele kötnek. Az árfolyam-biztosítás pályafutása viszont, úgy tűnik, hamarosan véget ér. Az exportőrnek a forint felértékelődése nyomán elszenvedett árfolyamveszteségét ugyanis ma már több ügylet is segít kivédeni, ezen esemény bekövetkeztét ugyanakkor a jelenlegi árfolyam-politika nemigen valószínűsíti.
Főbb vonalaiban, de kibővített eseménykörrel, eredeti állapotát őrzi viszont a kormányrendelet kihirdetése után is a Mehib többi terméke, nevezetesen a szállítói és a vevőhitel, valamint a befektetés-biztosítási módozat, illetve a konszignációs raktári készlet biztosítása. A rendelet ugyebár nem érinti a piacképes kockázatok csoportját, és a májustól induló belföldi hitelbiztosítást (Figyelő, 1997/46. szám), ezek mehetnek a maguk, leginkább pedig a Mehib útján.
Ugyanakkor módosulás várható az egyes termékeknél a minimális önrész mértékében, amelyet a jelenlegi rendelet konstrukciótól függően 5-10 százalékban szab meg. A kialakuló mértékeket ugyan még javában tárgyalják a rendelet alkotói, információink szerint azonban a legfrissebb változat 10 százalékra voksol valamennyi módozatnál. Ez némiképp magasabb az EU-ban megszokottnál; ott a közép- és hosszú lejáratú ügyletek esetében az ajánlás 5 százalékos minimumhatárra szól.
A kizárások köre nem alakul át. A Mehib “védelme” tehát továbbra sem terjed majd ki a kötbérből, szerződéses bírságból, késedelmi kamatból, kártérítésből eredő követelésekre, a számlával nem igazolt költségekre és a közvetett károkra. Emellett azokra sem, amelyek vagy biztosíthatóak más konstrukciókkal, vagy pedig a biztosított, illetve annak bedolgozói okozták a kárt azáltal, hogy nem szerződésük szerint teljesítettek. Ugyanígy javarészt továbbélnek a biztosíthatóság feltételei, melyek szerint a hitelbiztosítással támogatott export 90 százalékának magyar származású terméknek, szolgáltatásnak kell lennie. Ilyenkor a Mehib a fennmaradó – külföldi eredetű – 10 százalékot is biztosíthatja. Az exportáruk előállításánál felhasznált termékek származásának megállapításánál immár nem rögzít a rendelet konkrét mértéket, annak meghatározását az időközben módosult vámtörvényre bízza (eddig a végtermék árának legfeljebb 40 százalékát tehette ki a külföldről származó összetevő). A készülő rendelet várhatóan immár a biztosítások alap- és kiegészítő díjáról sem tesz majd említést.
Rendeletileg rögzülnek viszont az országkategóriák: eszerint a világ országai minimális, alacsony, közepes és nagy kockázatú csoportra lesznek bonthatók, A-tól D betűjelig. Megszűnik tehát az E jelzés és vele az eseti biztosítható mivolt, létrejön viszont a nem biztosítható kategória. A besorolásokat a Mehibnek ezentúl is rendszeresen, de legalább fél évenként felül kell vizsgálnia.
A kormányrendelet megszületése után már csak egyetlen pénzügyminiszteri rendelet várat magára, s ezzel jó időre lezárulhat a Mehibbel kapcsolatos jogszabályalkotás. A pénzügyi tárca vezetőjének azt kell írásba adnia, miként is számoljon el a biztosító a büdzsével. Ez többek között a Mehib egyik, a törvénymódosítással megerősített feladata, s a kárkintlévőségek behajtása fejében neki járó jutalék mértékét rögzíti.
