Az OTP Értékpapír Rt. és a szakmai tulajdonos francia EdF által zárt körben felkínált 1,234 millió, tízezer forintos névértékű Démász-részvény 17,5 ezer forintos árfolyamon talált gazdára. (A külföldi forgalmazásban a névérték egyötödét megtestesítő nemzetközi letéti igazolások kibocsátási ára 16,42 dollárt tett ki.) A vételi ajánlatok 27 százalékát brit, 26 százalékát magyarországi, 7 százalékát pedig franciaországi befektetők tették. Ezzel a két évvel ezelőtti eseményekhez hasonlóan, amikor a kárpótlási jegy-részvény cserék keretében a Démász papírjai kerülhettek először hazai befektetők tulajdonába, ugyancsak a dél-magyarországi cég iratkozhat fel elsőként a tőzsdei kibocsátók listájára.
A börzei debütálásra április elsején került sor, és a részvények tulajdonosai feltehetőleg mát közvetlenül a kibocsátást követően tisztes haszonra tehetnek szert. Ezt sejteti ugyanis, hogy a hét elején 21 ezer forint fülé kúszott a papírok jegyzése a tőzsdén kívüli kereskedelemben. A mostani forgalomba hozatal során a befektetők 9,5-szeresen jegyezték túl az értékesítésre felkínált pakettet. Így a hozzávetőleg 180 milliárd forint értékű kielégítetlen kereslet egy része megjelenik a tőzsdén is. Ez egyfajta biztosítékként is szolgál a közeljövőben az árfolyam stabilitására, és újabb lendületet adhat a tőzsdevárományos áramszolgáltató részvények börzén kívülijegyzéseinek.
Az áramszolgáltatói papírok – alacsony kockázatuknak és stabil hozamuknak köszönhetően – világszerte közkedvelt befektetési célpontoknak számítanak. A hazai sajátosságok miatt viszont ez idő tájt még jelentékeny különbség mutatkozik az egyes cégek jövőbeli eredményességében, így cégenként a várható árfolyam-alakulásban is számottevő az eltérés. Az árbevételeik és ezen keresztül a nyereségük alakulását ugyanis az általuk ellátott régió fogyasztásának növekedése határozza meg leginkább. Így a hazánk legfejlettebb régiójaként nyilvántartott Észak-Dunántúlt és Budapestet ellátó Édász, illetve Elmü helyzete a legrózsásabb. A kedvező földrajzi fekvése miatt ugyancsak a hazai átlagot meghaladó mértékű fogyasztásnövekedés prognosztizálható a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt. esetében.
Elemzők szerint a Démász növekedési tartalékai átlagosnak tekinthetők. Kedvező viszont a társaságra nézve az a tény, hogy a cég méretéhez képest minimális az eladósodottsága, azaz tetemes kamatkiadások nem terhelik a nyereségét.
Ezenkívül hozzávetőleg 1 milliárd forinttal növeli a társaság pénzügyi eredményét a saját részvények értékesítésén elért nyereség. Annak ellenére, hogy Észak-Magyarország az egyik legiparosodottabb régiónak számít, s egy sor kiváló cég (például a BorsodChem és a TVK) szerepel az Émász ügyfelei között, a régió relatív elmaradottsága és a társaságok többségének súlyos pénzügyi gondjai miatt. rövid távon nem várható, hogy a többi áramszolgáltató növekedési ütemével lépést tud tartani. Ebben nem csekély szerepe van még a privatizációt megelőző időszakból örökölt tetemes adósságnak és kintlevőségnek is.
A növekedési tartalékok alapján a legkedvezőtlenebb helyzetben a tiszántúli régió ellátásáért felelős Titász van, mivel – a szerény mértékű iparosodottságon kívül – a lakosság jövedelme is jócskán elmarad más régiókhoz képest, és a jövőben sem várható számottevő változás egyik ügyfélkörnél sem. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a tőzsdén kívüli kereskedelemben e két cég részvényei a legkevésbé kelendőek. Az árfolyamokra ennek ellenére a közeljövőben leginkább annak lesz hatása, hogy milyen sorrendben vezetik be az egyes társaságokat a BÉT-re. Piaci elemzők szerint azáltal, hogy a tőzsdére kerülnek ezek a cégek, és ezen belül is a jegyzett “A” kategóriában kereskedhetnek a brókerek a papírokkal, számos külföldi befektetési alap előtt nyílik majd meg a vásárlás lehetősége. Az erre való spekulálás miatt, a tőzsdei bevezetéssel kapcsolatos konkrét hírek hallatán akár 20-25 százalékkal emelkedhet az egyes papírok jegyzése. A Démász tőzsdei áralakulása nagyban megkönnyíti a később tőzsdére kerülő áramszolgáltatók részvényeinek beárazását, s egyben támpontot jelenthet a közeljövőben abban, hogy miként fogadják ezeket a papírokat külföldön.
A tőzsdei bevezetések sorrendjével kapcsolatos találgatások alapjául a szakmai tulajdonosok korábbi nyilatkozatai szolgálnak. A német Bayernwerk képviselői ugyanis még nem látják elérkezettnek az időt arra, hogy az irányításuk alatt álló Titász, illetve Dédász papírjait a parketten is forgalmazzák. A várakozások szerint ennek megfelelően jövő tavasszal e két cég iratkozhat fel legkésőbb a kibocsátói listára. Az ugyancsak német RWE lényegesen könnyebben hozzájárult ahhoz, hogy a többségi tulajdonában lévő Émász és Elmü részvényei a parketten is megmérettessenek, így a következő hónapokban feltehetőleg e cégek követik majd a Démászt. A privatizáció után az EdF eladta az Édász részvény-pakettjének felét a Bayernwerknek. Így a két szakmai tulajdonos eltérő “tőzsde-affinitása” miatt, ennél a társaságnál a legkevésbé kiszámítható a bevezetés időpontja. Ennek ellenére a várakozások szerint még az idén sor kerülhet erre.
