Hazánkban 109 településen 330 távfűtőrendszer szolgáltat hőt, s közel 650 ezer lakás van bekapcsolva a hálózatba. Utóbbiak közül félmillió panellakás, ami jelzi, hogy elsősorban a városiakat érintő ügyről van szó. Ilyen otthonokban él a népesség ötöde – 2,2 millió ember. A legtöbb – 240 ezer – távfűtéses lakás egyébként a fővárosban található.
Ligeti Pál, az ipari tárca energetikai főosztályvezetője szerint több szempontból is időszerű volt a törvény megalkotása. A szektor tevékenységét eddig több jogszabály szabályozta – olykor egymásnak ellentmondóan. Ugyanakkor megkezdődött a privatizáció, s létezik település, ahol az önkormányzat már el is adta a távhőszolgáltatóját. (A legnagyobb ilyen cég, a Budapesti Távhőszolgáltató Rt. azonban nem kelt el: az egyetlen pályázó, a francia-finn Elyo-IVO konzorcium ajánlatával elégedetlen volt a fővárosi testület.)
Amíg az önkormányzatok tulajdonosok voltak, könnyen elláthatták a fogyasztók védelmét – tette hozzá Ligeti Pál. A jövőben ez már nem lesz így, szükséges tehát a törvényi védelem is. Ezen felül világosan el kellett különíteni a fogyasztók és a szolgáltatók jogait és kötelezettségeit. A törvény fontos előírása a fogyasztás házankénti, úgynevezett hőközponti mérése. A szolgáltatók öt évet kapnak a mérés bevezetésére (az eredeti javaslat csak 3 évet szánt erre). A költség vitatott: 150 és 500 ezer forint között mozog; pontos számot senki sem ismer. A bevezetés a szolgáltató számláját terheli, s ezt a tételt nem lesz egyszerű a fogyasztókra áthárítani. A szolgáltatás ára az indokolt költségeket, plusz a tőkéhez szükséges nyereséget tartalmazhatja. A távhővel kapcsolatos árügyek továbbra is az önkormányzatok hatáskörében maradnak.
Az egyik legnagyobb szociális bombáról van szó, amit az előző rendszer ránk hagyott – érvelt Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke. A 10 milliárd forintra hízott lakossági közüzemi – gáz, villany és távhő – tartozásokból ugyan az áram a legnagyobb tétel, ám a távhőszolgáltatás helyzete különleges. Ez a probléma ugyanis elsősorban a rosszabb anyagi helyzetben, a panellakásokban élőket érinti.
Nem véletlen tehát, hogy a távhővel ellátottak 47 százaléka szeretne szabadulni a hálózattól – állítja Járosi Márton, a Magyar Energetikai Társaság szakértője, aki a távhőtartozások nagyságát februárban 2,5 milliárd forintra becsülte. Ezzel szemben a Levegő Munkacsoport szakértője, Beliczay Erzsébet környezetvédelmi okokból nem a leválást, hanem éppen a bővítést szorgalmazza.
