A Dicobe már a tárgyalások elején pontosította, hogy nem megvenni kívánja a Fradit, hanem be akar fektetni mintegy 25 millió dollárt az FTC-be – mondta el lapunknak Giorgio Chinaglia. Mint megtudtuk, a cég a szerződés aláírásának pillanatában készpénzben letenné a fenti summát, amely azonban csak egy része a Ferencváros “átvételére” szánt összegnek. Már készen állnak ugyanis a szponzorálási szerződések is: a Simpson and Turner és a WÉS Rt. összesen további 1,5 millió dollárral kész támogatni azonnal az egyesületet.
Mint ismeretes, a sporttörvény módosítása értelmében legkésőbb 1998. július 1-jéig minden sportegyesületnek át kell alakulnia gazdasági társasággá. Az FTC már 1995-ben életre hívta a Fradi Befektetési Rt.-t, s az egyesület vezetősége azt szeretné, ha a befektető ezen keresztül “pumpálná be” a pénzt a klubba. Chinaglia szerint számukra e megoldás kedvező. Elképzeléseik szerint a klub elsősorban játékosait, logóját és nevét apportálná a részvények 20 százalékáért cserébe, míg a Dicobe 25 millió dollárja 80 százalékot érne. A rövid távú tervek között szerepel a részvények tőzsdei bevezetése is, s az olaszok kikötötték, hogy a nyereséget és az osztalékot a társaság működésének első három évében vissza kell forgatni. Az említett 20 százalék egyébként a felek szerint éppen arra lesz elegendő, hogy a Fradi – szükség esetén – megvétózhasson minden fontos döntést. A klub szakmai vezetése azonban a Dicobe, közelebbről Chinaglia kezébe kerülne.
Én leszek a labdarúgó-szakosztály elnöke, teljes döntési joggal rendelkezem majd – jelentette ki az egykori futballista, aki azért hozzátette: természetesen számít a helyiek, például Albert Flórián segítségére, támogatására.
A Dicobe által invesztált összeg a hazai játékosárak mellett óriásinak tűnik, és még a nyugati tarifák mellett is több értékes labdarúgó megvásárlását tenné lehetővé. Chinaglia nagy, 30-35 fős kerettel kíván dolgozni, s legalább 10 millió dollárt szeretne játékosvásárlásra fordítani. Mint mondja, nem nagy sztárokat kell idehozni, hiszen arra úgyis kevés ez az összeg, hanem megbízható játékosokat, akiknek a segítségével a célok elérhetőek.
A Dicobe célja teljesen egyértelmű: minél hamarabb, lehetőleg már 1999 őszére bejutni a Bajnokok Ligájába (BL). Tudvalévő, hogy az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) által az egykori Bajnokcsapatok Európa Kupája helyett életre hívott ligában a kontinens legjobb csapatai indulnak (a nagy futballországok két, sőt három csapatot is nevezhetnek), s a résztvevők között hatalmas összegeket osztanak szét az esetleges továbbjutás, a szerzett pontok, a gólok arányában.
Befektetésünk valószínűleg akkor is megtérülhet, ha a Fradi nem jut be azonnal a BL-be, de mindenképpen meg kell próbálnunk az elitbe kerülni – vallja Chinaglia, aki elismeri, hogy a megszerezhető pénzek miatt nőtt meg az érdeklődés a közép- és kelet-európai csapatok iránt. (A rivális ENIC például az olasz Vicenza mellett nemrégiben megvásárolta már a görög AEK Athént és a cseh Slavia Prahát is; ma mind a három klub a Kupagyőztesek Európa Kupája legjobb nyolc csapata között van.) A befektetők ugyanis ebben a régióban annyiért juthatnak a BL-be könnyen bejuttatható csapathoz, amennyiért erre a nyugat-európai egyesületek esetén esélyük sem lenne. Ráadásul az ehhez szükséges játékosvásárlási invesztíció is kisebb, mint nyugaton.
A Ferencváros persze nem csak labdarúgó-szakosztályból áll. Nos, Chinaglia elmondása szerint a költségvetés mintegy 85 százalékát szánnák a focistákra, a maradék 15 százalékot pedig a többi szakosztályra. Ezek az arányok azonban a többi sportág eredményességétől függően módosulhatnak: a kézilabdázók, kosárlabdázók jó szereplése esetén például a 15 százalék felkúszhat akár 30-ra is. A Dicobét az Üllői úti stadion megvásárlása – ha meg tudnak egyezni az árban – ugyancsak érdekli, hiszen úgymond ez is az üzletpolitikájuk része. A stadiont egyébként jelenleg a IX. kerületi önkormányzat kezeli, használati joga a Ferencvárosé, tulajdonjoga a Földművelési Minisztériumé.
A Dicobe elnökhelyettese a cég egyéb magyarországi befektetéseiről tájékoztatva elmondta: a Simpson and Turner 70 százalékát – 5 millió dollárért – 1997 őszén vásárolták meg. Ez a társaság virágokat, gyümölcsöket fagyaszt és szárít, illetve illatosítók hozzáadásával foglalkozik. A cég központja jelenleg New Yorkban van, ám át akarják telepíteni Magyarországra, ahol 15 millió dolláros beruházással egy új, 500 fős gyártóüzemet is létre kívánnak hozni. A szolnoki WÉS Rt. szintén a Dicobe befektetése lesz; a tejüzem 75 százalékának megvásárlása után az amerikai-olasz cég további 10 millió dollárt szán tőkeemelésre. Kérdés, a társaság lefölözheti-e a Ferencváros hasznát is.
Giorgio Chinaglia 1947-ben született az olaszországi Carrarában. Ötéves korában szüleivel Nagy-Britanniába emigrált, iskoláit a walesi Cardiffban végezte. Tizenöt évesen már a Swansea City profi labdarúgója volt, innen igazolt haza 1966-ban a Masseséhez. Egy évre rá már az Internapolit erősítette, majd 1969-ben megvette őt a Lazio. A római egyesületnél töltött hét bő esztendő alatt bajnokságot nyert a Lazióval, kétszer gólkirály lett, így nem csoda, hogy a válogatottságig vitte. 1975-ben a New York Cosmoshoz igazolt, ahol hat év alatt négyszeres bajnok és hatszoros gólkirály lett, majd 1982-ben a klub elnökévé választották. Ugyanekkor megvette a csőd szélére sodródott Laziót, amelyet szintén elnökként vezetett, de három gyenge idény után eladta az egyesületet. Tévés szakkommentátorként folytatta pályafutását, majd kipróbálta az újságírást, ám közben már üzleti vállalkozásait is irányította: New Yorkban, illetve a floridai Bocaratonban éttermeket nyitott, könyveket írt és adott ki, illetve New Jersey-ben építőipari vállalatot alapított. Jelenleg a Dicobe elnökhelyettese.
