Összesen négy érdeklődője akadt a látszatra jelentős ügyfélkört és vele nagy volumenű szolgáltatást ígérő kincstári kártyapályázatnak, melyet még tavaly ősszel hirdetett meg a MÁK. Igaz, az esélyesek körét rögtön a kiírás beszűkítette: az önálló kártyaüzletág minimális korára és piaci részesedésére a kincstár olyan kritériumokat szabott, amelyeket csak kevés hitelintézet képes teljesíteni.
Az ügy előzménye, hogy a kincstár számára készpénzkímélést írtak elő. A szervezet ennek alapján egyfelől – jókora viharokat kavarva – a közalkalmazottak munkabérének plasztikra terelésén fáradozott (Figyelő, 1998/ 6. szám), másfelől éppen önnön intézményeit kártyásítja. Ez utóbbira egy 1996-ban született kormányhatározat predesztinálja, mely elrendeli, hogy a költségvetési készpénzforgalom jelentős mérséklése érdekében a kincstári körbe tartozó intézmények kiadásaikat elsősorban átutalással kötelesek rendezni. Ahol ez nem lehetséges, ott a központi verdikt szerint a kifizetéseket kártya felhasználásával kell teljesíteni.
Mindez igencsak vonzó piacot teremt. Mint ahogy azt a múlt héten pályázati győztessé avatott OTP-nél kifejtették, ily módon már az idén 20 milliárd forint csordogálhat a bank kártyáin keresztül, jóllehet a plasztiklapok csak a második félévben kezdik szolgálatukat. Az ügylet még kecsegtetőbb lehet, ha a többi vágyálom is valóra válik, és e kártyák lesznek az adó-, vám- és illetékfizetések “hordozói” is. Ezzel ugyanis – vélekedett Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója – a kincstári kártyák forgalma a 100 milliárdot is elérheti.
A kártyaszolgáltatásaik felfuttatásán fáradozó bankok közül néhány azonban még ezen adatok fényében sem tartotta a kincstárt pályázatra érdemesnek. Azt valószínűsítették ugyanis, hogy e szervezeteknél a pénzek áramlásának fő útvonala továbbra is az átutalás lesz, a kincstári ügyfélkör megszerzése pedig drága, s így kevesek által vállalható mulatság. A pályázaton persze nem is indulhatott volna bármely hazai bank, hiszen a szervezet eleve olyan indulók jelentkezését várta, amelyek a hitelintézeti szférában már jelenleg is kiterjedt bankkártya infrastruktúrával bírnak. Ezt is szem előtt tartva nyilván nem véletlen, hogy a pályázati anyagot megvásárló bankok közül végül csak kettő adta be ajánlatát.
A nyertes kiválasztásakor az egyik döntő kritérium a pályázó meglévő és működő kártyahálózatának mérete volt, mely az elbírálásnál az elérhető pontoknak közel egyötödét adta. Így szinte magától értetődő – magyarázta a Figyelőnek a másik induló, a Postabank bizonyítványát Haraszti Zsuzsa, a hitelintézet főosztályvezetője -, hogy az OTP vitte el a pálmát. Az elbírálási szempontok között egyébként a költségek mértéke, a piaci részesedés, a biztonság és a fejlesztési lehetőségek szerepeltek még nagy súllyal.
A fentieken túl alapfeltétel volt az is, hogy a kibocsátandó kártyákat a kereskedők szívesen lássák, azaz nemzetközi logo díszelegjen rajtuk. Mivel a Mezőbank kártyakínálata nem tesz eleget ezen elvárásnak, a hitelintézet – tudtuk meg Szaklajda Lászlótól, a bankszolgálati osztály igazgatójától – a megvásárolt pályázati anyag áttanulmányozása után már nem is adott be ajánlatot. Ahogyan e ponton túl a Budapest Bank sem érdeklődött a MÁK nyújtotta lehetőségek iránt, bár itt a visszalépés okát nem részletezték, mondván: ez a cég “üzleti magánügye”.
Az OTP minden kétséget kizáróan országos kiterjedtségű kártyahálózattal rendelkezik, ennek ellenére a bank elnök-vezérigazgatója mintegy 200 millió forintra taksálta a kincstári ügylet költségeit. Ennek azonban még a negyedrészét sem költötték el – bár ugye még a kártyát sem bocsátották ki, arra először 120 nap múlva kerül sor -, az összkiadások egy hányada pedig az egyéb forgalmon keresztül úgyis megtérül. (A kártyákról lásd külön írásunkat.) A MÁK-kal a következő három évre szerződő OTP első kincstári plasztiklapjának kibocsátását a bank és az államkincstár együttesen végzi, s karöltve teremtik meg a kártyaforgalom elszámolásának feltételeit is. A kincstár hatókörébe tartozó intézmények a plasztiklapokat önkéntesen igényelhetik. Ellentétben az egyes bankok és más államháztartási intézmények – nevezetesen az önkormányzatok – vonatkozásában már bejáratott szokásokkal, a kincstárral elszámolási kapcsolatban álló ügyfelek nem vezetnek majd számlát az OTP-nél. Sőt, maga az államkincstár sem helyez el betétet a kereskedelmi bankban, hanem csupán egy technikai számlát nyit, amelyhez intézményi limitek kapcsolódnak majd. A hitelkártya módjára működő plasztiklapok tulajdonosai a szóban forgó összegek tényleges igénybevételét követően rövid időn belül rendezik majd tartozásukat.
Várhatóan ugyancsak eltér majd az országos szokásoktól a kereskedők és a bank viszonylatában felszámított tranzakciós díjak mértéke is. Mert míg az általánosan bevett gyakorlat szerint ez többnyire 2-3 százalék körül mozog, ebben az esetben – ösztönzésképpen – várhatóan mindössze annak egyharmada, azaz maximum 1 százalék lesz. Thuma József, a MÁK elnöke szerint a kártyákat eleinte minden bizonnyal zömében készpénzfelvétre használják majd birtokosaik. Idővel azonban kívánatos lenne, ha a forgalom egy jelentős hányada mögött már tényleges kifizetések, vásárlások állnának. Ezt megcélozva az OTP első embere jelezte: az igényekhez igazodva tárgyalásokat kezdenek a kereskedőkkel, s egy év leforgása alatt ezer új POS terminált helyeznek el szerte az országban. A költségvetési intézmények tehát – az eddigi debit-kártyákkal ellentétben – akár már idén nyáron credit-kártyákkal fizethetnek. Ám az OTP vélhetően nem “reszket” majd a kockázatok miatt, hiszen a háttérben az államkincstár fedezetvállalása áll. Ezzel újabb jelentős intézményi csoporttal bővül a legnagyobb hazai hitelintézet ügyfélköre, miközben a bank az önkormányzati területet sem hanyagolja el.
