A SmithKline egyesülni szeretne a Glaxo tengerentúli konkurensével, az American Home Products céggel – ez a nemrég kiszivárgott hír adta meg a lökést ahhoz, hogy a Glaxo és a SmithKline elnöke ismét felvegye annak a beszélgetésnek a fonalát, amelyet még 1997 elején folytattak egy esetleges fúzióról. Akkor nem sikerült megállapodni, ezúttal viszont igen.
A tervet nagy titkolódzás övezte: csupán néhány vezetővel közölték a hírt, s azt is inkább csak azért, hogy elő lehessen készíteni a két cég 110 ezer alkalmazottjának tájékoztatását. A SmithKline igazgatósága a cég philadelphiai központjában bólintott rá a fúzióra, s 24 óra múltán greenfordi székházában hasonló döntést hozott a Glaxo vezetése is.
Az angol lépés megerősítette, hogy bölcs döntés volt a két bázeli rivális, a Ciba és a Sandoz 1996-os egyesítése – így értékelték a bejelentést a svájci Novartis vezetői. A Financial Times elemzése szerint egyébként a két üzlet között több megdöbbentő hasonlóság is mutatkozik. A Ciba és a Sandoz földrajzilag szomszédok voltak; a most fuzionáló britek székháza szintén alig néhány kilométerre van egymástól Nyugat-Londonban, s fő kutatóközpontjaik is közel fekszenek egymáshoz. Ugyancsak azonos körülmény, hogy a két vállalat felső vezetése jól ismeri egymást, és hasonló társadalmi-ipari kultúrával rendelkeznek. A Glaxo és a SmithKline együttes piaci részesedése egyébként a gyógyszeriparban 8 százalék feletti lesz: jóval magasabb tehát, mint a jelenleg 5 százalékos Novartisé és Mercké.
Ha a Glaxo SmithKline elnevezésű új társaság számára tényleg a Novartis jelenti a példát, akkor az elkövetkezendő két-három évben az alkalmazottak legalább 10 százaléka elveszítheti állását. A svájci cég egyébiránt körülbelül 20 százalékkal szorította le a létszámot, elsősorban a korkedvezményes nyugdíjazás módszerére támaszkodva. Ez valószínűleg nem lesz olyan könnyű a Glaxo számára, amely alig lábalt még ki a Wellcome céggel történt fúzióból, s ennek keretében – csak Angliában – 1700 munkahelyet szüntettek meg.
Fúzió révén csak két évig, a költségcsökkentés időszakában nő a nyereség – figyelmeztette kollégáit a francia Rhone-Poulenc elnöke. Azután az új céget – s ez a gyógyszeripar hosszú távú problémája – ismét rá kell állítani a kutatás-fejlesztésre, amely viszont általában nem produkál elég új terméket ahhoz, hogy tartani lehessen a múltbéli növekedési ütemet. Az Andersen Consulting egy tavalyi tanulmányában például kimutatta: egy átlagos vállalat évi 10 százalékos növekedéséhez a termelékenységet nyolcszorosára kell növelni. Nem csoda hát, hogy a gyógyszeripar több ezer partnerszerződést kötött biotechnológiai vállalatokkal – gyakorlatilag a K+F egyre nagyobb részét adják ki bérmunkába.
A francia óvó szó nyilván nem tántorítja majd el az ágazat vezetőit attól, hogy újra megvizsgálják a fúziós lehetőségeket. Efféle akciók, illetve felvásárlások 1993 óta minden évben voltak. A Glaxo és a Novartis mellett megemlíthető például, hogy az American Home Products majdnem 10 milliárd dollárt fizetett az American Cynamidért; a Merck és a Lilly 6,3, illetve 4 milliárdot adott forgalmazókért; a SmithKline 2,3 milliárdért szerzett meg egy forgalmazót, s több mint 4 milliárdot tett le a Kodakhoz tartozó Sterling Health-ért. A tavalyi év viszonylag csendesebb volt a többinél: a legnagyobb üzletet az jelentette, hogy a svájci Roche 11 milliárd dollárért átvette a Boehringer Mannheim német gyógyszergyárat.
A Mercktől mint ritka kivételtől eltekintve, kevés vállalat zárja ki, hogy előbb-utóbb szintén valamilyen nagy fúzió részese lesz. Valamiféle szabályszerűség is kibontakozni látszik már az ügyben. E szerint azok az üzletek a legsikeresebbek, amelyben a partnerek kulturálisan és földrajzilag közel állnak (Novartis); ott viszont, ahol nagyon eltérő körülményekből jöttek a házasulandók (Pharmacia&Upjohn) már gondok mutatkoznak.
Ez azt jelenti, hogy a kristálygömb-jósoknak a jövőben a német Bayer, Hoechst és Schering cégekre, a francia Rhone-Poulenc, Sanofi és Synthélabo társaságokra, valamint a brit Zeneca ügyeire kell különösen odafigyelniük. Az Egyesült Államok külön fejezet: ott a nagyágyúk – a Bristol-Myers Squibb, a Pfizer, az American Home Products, a Shering-Plough és az Abbott – mellett tucatnyi más céget is meg lehetne említeni a potenciális fúziójelöltek között.
A vállalatokat az egyesülések felé vagy az a vágy hajtja, hogy így az ágazat élbolyába kerüljenek, vagy egyszerűen csak a félelem, hogy máskülönben – megállíthatatlan kutatási, fejlesztési és marketingerejükkel – elnyomják őket a behemótok.
