Beigazolódott azon elemzők várakozása, akik – a távol-keleti válság tovagyűrűző hatásaként – a feltörekvő részvénypiacokról távozó tőkének a lényegesen alacsonyabb kockázatú tőzsdékre való visszatérését prognosztizálták. Az utóbbi hónapok dolláralapon számolt 20-50 százalékos veszteségei láttán mind többen fordítottak hátat az ázsiai régiónak. Korábban egyes elemzők úgy vélték, hogy az onnan távozó befektetők – akik a nagyobb nyereség reményében a magasabb kockázattól sem riadnak vissza – a többi feltörekvő piacon költik majd el pénzüket. A Távol-Keleten ért veszteségek azonban egy időre a határon túli befektetők kockázatviselő képességét is megviselték.
A hazatérő tőke a New York-i, a londoni, a frankfurti és a párizsi börzék részvényindexét – a januári eleji általános ár-esés ellenére – soha nem látott magasságokba repítette. Az ötszáz legnagyobb amerikai vállalat részvényeit tartalmazó súlyozott index, a Standard&Poor-500 például átlépte a bűvös 1000 pontos határt (lásd a grafikont). A londoni Financial Times indexét, a FTSE-t pedig immár 5600 pont fölött jegyzik, ami év eleje óta majd 10 százalékos áremelkedéssel egyenértékű. A gondokkal küszködő német gazdaság ellenére a frankfurti részvényindex, a DAX is soha nem látott – 4550 pont fölötti – magasságban áll. A párizsi részvényindex, a CAC értéke eddig csak néhány napra tudott 3000 pont fölé emelkedni, ez idő tájt mindenesetre 3200 fölött jegyzik.
Korántsem alakult ilyen jól a – feltörekvő társaival összevetve kiemelkedő helyen álló – Budapesti Értéktőzsde sorsa. Az utóbbi hetek bizonytalanságai a hazai részvénypiacon is az árak esésében tükröződtek. Ez még akkor is tény, ha a fejlett piacokra visszatérő optimizmus kétségtelenül arra késztette a globális befektetési alapokat, hogy portfoliójuk újraosztását követően a feltörekvő piacok részvényei közül is vásároljanak. A délkelet-ázsiai régiótól magukat távol tartó invesztorok ugyanis Közép- és Kelet-Európában, azon belül is elsősorban hazánkban és Lengyelországban költötték el előszeretettel pénzüket.
Mások viszont – az óvatosságra intő elemzésektől függetlenül – ismét a Távol-Keletet célozták meg, pedig ez (a különben vonzó, 6-7-es P/E-mutatóra rímelő árfolyamok ellenére) tetemes kockázatot rejt magában.
A hazai tőzsdei cégek – közzétételi kötelezettségüknek eleget téve – a napokban hozzák nyilvánosságra a tavalyi negyedik negyedéves gyorsjelentésüket, illetve az előzetes mérlegüket és eredménykimutatásukat. (A fontosabb társaságok múlt évi tevékenységét összegző elemzésünk a Figyelő jövő heti számának tőzsde-mellékletében lesz olvasható.) Alkalmasint a jelentések többségében szereplő rekordadatokat a várakozások szerint a cégek többsége idén is felülmúlja, s ez, kedvező makrogazdasági környezettel párosulva, megalapozhatja az árfolyamok emelkedését.
Az előrejelzések alapján az idei év húzópapírjának címére a vezető kibocsátók közül a Mol pályázhat a legnagyobb eséllyel. A cég 30 milliárd forintnyira várható tavalyi adózott nyeresége után az elemzők idénre 40 milliárdos eredményt prognosztizálnak. Mivel azonban a statisztikai illeték és a vámkezelési díj 3 százalékosra mérséklése, majd a tavasszal várható eltörlése a Molnak éves szinten több mint 10 milliárd forintnyi megtakarítást jelenthet, egyesek az 50 milliárd forintos eredmény elérését sem tartják elképzelhetetlennek. (Mivel az elemzőket nem érte váratlanul az illetékekkel kapcsolatos döntés, az általuk prognosztizált ütemezéstől függően már számoltak ennek a nyereségességet befolyásoló hatásával.) Ezzel szemben kedvezőtlenül érinti a cég eredményét, hogy a közelgő választások miatt feltehetőleg elmarad a tavaszra várt gázáremelés. Mindazonáltal a Mol-árfolyam látványos emelkedésének gátat szabhat a privatizáció közeljövőben esedékes újabb szakasza. Ám a részvények március közepére tervezett forgalomba hozatalát követően – kedvező nemzetközi tőkepiaci hangulat közepette – nem merészség azt jósolni, hogy a papírok jegyzése átlépheti a közeljövőben a 6000 forintos álomhatárt.
Némi csalódással töltötte el viszont az érdekelt befektetőket a Matáv-papírok mérséklődő jegyzése. Az általános áremelkedésből való kimaradás okát egyértelműen azzal hozzák összefüggésbe, hogy a novemberi kibocsátáskor egyes magánszemélyek tőkeerejüket meghaladó mennyiségben jegyeztek kedvezményesen részvényeket, mondván: annak úgy is csak a töredékéhez juthatnak hozzá. Az allokáció során viszont mindenki megkapta az általa igényelt csomagot, így ezek a befektetők egy csapásra finanszírozási nehézségekkel találták magukat szemben. A forgalomba hozatal során kedvezménnyel élő invesztorok február 16-ától férhetnek hozzá a papírokhoz, azaz a halasztott fizetést választók közül többen is részvényeik értékesítésére kényszerülhetnek. (Ezen tranzakciók árfolyamértéke meghaladhatja a 10 milliárd forintot is.) E részvények a múlt héten még nem jelenhettek meg a parketten. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a vételen gondolkodó befektetők – az alacsonyabb árfolyam reményében – egyelőre kivárnak. A bizonytalanság közepette a papírok kínálatát csak tovább növelhetik azon befektetők eladásai, akik a néhány hónap alatt felgyülemlett több mint 30 százalékos áremelkedés láttán a nyereség bezsebelése mellett döntenek.
