Nem kifejezetten magánszemélyek számára fejlesztették ki a pénzügyi piacokon a hetvenes évek óta széles körben használt származékos termékeket. A fedezeti és spekulációs célokat egyaránt szolgálni képes eszközök még a legszofisztikáltabb tudású brókerek és befektetési bankárok kezében is könnyen bajt okozhatnak, ha nem vigyáznak kellőképp velük. A származékos piacok (határidős és opciós tőzsdék, valamint bankközi forward ügyletek) működése ugyanis – a magas tőkeáttételi ráta és a termékek absztrakt jellegéből adódó szélsőségesen nagy ingadozás okán – különösen nagy rizikóval jár.
Az “alultőkésített” ügyfelekből következő veszélyek ellen védekezve a brókercégek gyakran többszörös biztosítékokat fizettetnek ki a magánbefektetőkkel. Ez nyilván megnöveli a költségeket, s adott esetben elriasztólag is hathat. Ez utóbbi azonban nem mindig áll ellentétben a brókercég szándékaival. Az értékpapír-forgalmazók – illetve a mögöttük álló bankok – kockázatelemzői ugyanis nem egyszer kifejezetten erős fenntartásokkal viseltetnek a magánbefektetők határidős piaci részvételével kapcsolatban, mondván: mi lesz, ha Kovács urat, miközben nyitott pozícióinak értéke zuhanórepülésbe megy át, netán elüti a villamos. Ráadásul a vezető brókercégek olykor már csak azért is szabadulni igyekeznek a magánbefektetőktől, mert ezek megbízásainak teljesítése fajlagosan sokkal több munkát jelent számukra, mint a nagyobb összegekben “játszó” intézményi invesztoroké.
Egy, a Financial Times-ban megjelent beszámoló szerint a derivatívák használata ennek ellenére olyan nagynevű pénzügyi szolgáltatók ügyfeleinek körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, mint amilyen például a Chase Manhattan Private Bank. A származékos termékeket forgalmazó tőzsdék némelyike pedig – köztük a Chicago Board Options Exchange és a párizsi Monep – kifejezetten a magánbefektetők igényeihez igazítja egyes kontraktusainak méretét.
Idehaza is akad azonban magánügyfelei pénzét tőzsdei határidős piacokon kamatoztató hitelintézet. A CIB Bank február 3-án immár harmadik alkalommal indította útjára határidős deviza-kontraktusokra épülő, kizárólag magánszemélyeknek ajánlott, féléves lejáratú konstrukcióját. Hasonló származékos terméket először tavaly júliusban “alkotott” a bank treasury-je, s ennek teljesítménye a decemberi záráskor éves szintre vetítve 25-26 százalékos hozamot jelentett. A programban részt vevőknek minimum 3 millió forintot, illetve azzal egyenértékű valutát kell az ügy érdekében mozgósítaniuk, amelyhez – optimális esetben tisztes hozammal megnövelve – legközelebb csak egy félév múltán juthatnak hozzá. Az idő előtti kiszállás ugyanis (ez a határidős befektetésekkel foglalkozó pénzalapok általános jegye) veszélyeztetné a termék életképességét. A feltételeket egyébként egy, a hitelintézettel megkötött tanácsadói szerződésben rögzítették, a tényleges érték-, illetve árutőzsdei üzletkötések pedig az illetékes CIB-es brókercégekkel kötött megbízási szerződéseken alapulnak. Határidős deviza-ügyleteket kizárólag a forint devizakosara ellen – 70 százaléknyi márka és 30 százaléknyi dollár határidős eladásának formájában – kötnek, valamennyi esetben azonnali piaci ügyletekkel fedezve. Tekintettel a hazai fizetőeszköz – ugyan csökkenő ütemű, de még létező – csúszóleértékelésére, a potenciális veszteségek ez esetben meglehetősen korlátozottak. Mindazonáltal a bank – miután a forint olykor a devizakosár egészével szemben is meg-meggyengül – csak a befektetés eredeti nominális értékének megőrzésére vállal garanciát. Forintbefektetés esetén ennek hozamától eshet el az ügyfél, valutabefizetéskor pedig akár az eredeti összeg 15 százalékától is. A kockázatok így összességében, ha nem is túl magasak, de meghaladják az egyszerű bankbetétekét, ám cserébe azok kamatát jelentősen felülmúló hozamszint elérésére van reális kilátás.
A mellékletet Csabai Károly szerkesztette
