Több mint fél éve tart a Dunabank felszámolása. A hitelintézet működési engedélyét az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) 1997 májusában vonta vissza. Mostanra – vázolta a Figyelőnek Bányai Endre, a Dunabank felszámolását végző Hitelintézeti Felszámoló Kht. ügyvezető igazgatója – sikerült túladni a könnyebben értékesíthető ingóságokon. A még gazdátlan vagyon egy – főként számítógépekből és berendezésekből álló – része azonban korszerűtlen, elavult, s így meglehetősen nehezen értékesíthető. A hitelintézet eszközállománya amúgy sem túl rózsás; abban az ügyvezető igazgató szerint igazából csak a 100 millió forintra rúgó készpénzállomány mondható stabilnak.
A hitelezők követelései között kétségtelenül a Magyar Nemzeti Bank 1,5 milliárd forintos igénye a legborsosabb (ez a jegybank refinanszírozott kölcsöne kapcsán fogalmazódott meg), de komoly súlyú a Pénzügyminisztérium által a Dunabanknak még az állami konszolidáció során, alárendelt kölcsöntőke címén juttatott 90 millió forint is. Mindezeken túl 1,2-1,5 milliárd forint közötti összegre taksálható az úgynevezett nem megalapozott követelések állománya, melyek jogosságát a felszámoló vitatja. Mint Bányai Endre elmondta: eme, összességében cseppet sem kis összegű igényekkel kapcsolatos pereskedés valójában megelőzte a bank ellen indított felszámolást. A követelések tulajdonosa a Dunabank által forgalmazott értékpapírokat vásárolta meg, ám később megbánta a vételt, s most megpróbál valamennyit viszontlátni befektetett pénzéből. A két elindított perből az egyikben a Legfelsőbb Bíróság már jogerősen elutasította a követelést, míg a másikkal kapcsolatos határozat márciusra várható.
Összességében egyébként mintegy 20 peres ügy kíséri a Dunabank felszámolását. A már említetten kívül további három már lezárult, de várhatóan lesznek olyanok is, melyekben csak a felszámolás befejezését követően döntenek. A még hátralévő jogvitás ügyek felperesei közé tartozik például az a három ügyfél, akik személyiségi jogaik megsértésével vádolják a Dunabankot. Az érintettek azt sérelmezik, hogy személyi adataikat 1996 márciusában a megkérdezésük nélkül adták át a holland ING Banknak, amely pályázaton nyerte el a Dunabank működőképes részeit – a kártyaüzletágat, az ingatlanokat és vámpénztárakat. Az ügyfelek “átörökítése” így most fejenként 4-4 millió forintjába kerülhet a felszámolás alatt álló hitelintézetnek; ennyi az érintettek kártérítési igénye, amellyel kapcsolatban az adatvédelmi biztos megállapította a jogszabályban foglalt banktitok megsértését.
Alkalmasint a Dunabank felszámolásának menetében január 31-ével lezárult egy újabb szakasz. Ezen időpontig ugyanis a felszámoló azok jelentkezését kérte, akik a bank javára bejegyzett jelzálogjoggal vagy elidegenítési és terhelési tilalommal érintettek. Vagyis, akik például már régen visszafizették a banknak a hitelt, de a jelzálog tulajdonjogát “elfelejtették” feléjük rendezni. E lépésnek valójában nincs nagy hordereje a felszámolási folyamat menetében, ám annak híján nem lehetne tovább értékesíteni az érintettek – jogi személyek és magánemberek – tulajdonában lévő ingatlanokat.
Minekutána a peres ügyek lezárása nem feltétele a felszámolás befejezésének, a Dunabank megszűnése valamelyest igazolhatja a folyamat lebonyolítója, a Hitelintézeti Felszámoló Kht. küldetését. Hiszen amikor az 1997 januárjától hatályos hitelintézeti törvény életre hívta a társaságot, az indokok közt az első helyen a korábbi bankbezárásokban tapasztalt negatív kísérőjelenségek jövőbeni kivédése szerepelt. Az addigi tapasztalatok szerint a felszámolás nehézkességének és elhúzódásának gyakran a betétesek itták meg a levét. Az illetékesek többek között éppen abban reménykednek, hogy a kht. a hitelintézeteket szakértelemmel, gyorsan, s a betétesek érdekeit szem előtt tartva számolja majd fel. A társaságnak már csak azért is “jó pont”, ha a jogszabályban előírt két évnél hamarabb lezárja a folyamatot, mert már létrejötte is egy kicsit elcsúszott. Hiába jelölhette ki ugyanis a Fővárosi Bíróság már 1997. január elsejétől a kht.-t a bankok felszámolójának, erre nem volt módja, minekutána a társaságot az ÁPTF csak később alakította meg.
Amúgy a közhasznú társaság alapításának gondolatát nem csekély mértékben az 1992 nyarán csődöt jelentett Ybl Bankkal kapcsolatos tapasztalatok indították el. Úgy tűnik, hogy a kht. kizárólagos jogkörével megszűnnek az eddigi felszámolások során más cégek által is kihasználható “nagy üzleti lehetőségek”. A felügyeleti “családtagság” mindemellett nem kevés költséget takarít meg a felszámolónak, hiszen az ÁPTF nemcsak irodahelyiséget és infrastruktúrát biztosít a számára, de szükség esetén akár alkalmazottait is kölcsönadja. A társaság fő tevékenysége mellett egyébként adószakértői és könyvvizsgálati tanácsadással is foglalkozhat.
A hitelintézeti törvény banki felszámolásokra vonatkozó passzusának jóvoltából e tevékenységet a jövőben tehát kizárólag az ÁPTF tulajdonában lévő közhasznú társaság végezheti majd. A pénzügyi világ és a betétesek nyilván abban bíznak, hogy az elkövetkező időkben nem lesz sok munkája a kht.-nek. Nem zárható ki azonban, hogy idővel az Iparbankház 1996 júliusa óta tartó felszámolása is e társasághoz kerül.
