Immár tizenkét regionális, illetve önkormányzati fejlesztési társaság működik országszerte, segítendő az MFB gazdaságfejlesztési tevékenységét. Zömük a bank többségi tulajdonában van, de emellett részvényesek a környező települések jelentősebb önkormányzatai is. Tulajdonosi vonatkozásban azért akadnak kivételek. A budapesti XVIII. kerületi és a veszprémi rft-ben például – melyek kifejezetten helyi projektek megvalósítását hivatottak segíteni – a helyi önkormányzatok szava dönt. A záhonyi vállalkozási övezet külön rft-t vívott ki magának: a 285 millió forintos jegyzett tőkéjű kft. többségi tulajdonosa a régió fejlődéséért elkötelezett, Baja Ferenc által irányított környezetvédelmi tárca. A pécsi központú Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Rt. többségi részvényese pedig Pécs városa, de jelentős tulajdonosnak számít Szekszárd is.
A helyhatóságok összességében átlagosan 15-20 százalék közötti részesedést tudhatnak magukénak az rft-kben. Ezek egyik alapfeladata az önkormányzati gazdaságfejlesztési elképzelések megvalósításának szakmai támogatása, melynek kapcsán részt vesznek például a helyi ipari parkok létrehozásában is. A székesfehérvári központú Közép-Pannon Regionális Fejlesztési Rt. eddig négy ipari park megvalósíthatósági tanulmányát készítette el, más rft-k pedig társtulajdonosai a szombathelyi, a pécsi, a marcali, az egri és a nyíregyházi ipari parkokat létrehozó-működtető gazdasági társaságoknak.
A tulajdonszerzés – a szakértői munka mellett – az rft-k legfontosabb gazdaságfejlesztési eszköze. Likvid pénzeik jelentős részét – kockázatitőke jellegű befektetések formájában – jó növekedési lehetőségekkel megáldott vállalkozások feltőkésítésére fordítják. Ennek során rendszerint kisebbségi részesedést szereznek a megcélzott vállalkozásban (ám ez alól is vannak kivételek). A befektetés futamideje többnyire 5 év, az elvárt hozamszint pedig általában valamivel a jegybanki alapkamat – jelenleg 20,5 százalékos – szintje felett húzódik.
A tipikusnak számító esetekben az rft az első egy-két évben nem vesz ki pénzt a vállalkozásból, utána viszont erre osztalék és szakértői díj formájában egyaránt sor kerülhet – persze csak az előre rögzített szerződéses keretek között. A kockázatitőke-befektetések egyik legérzékenyebb pontjának számító “kiszállás” jellemző módja a célvállalkozásban szerzett részesedés többségi szakmai tulajdonosnak való értékesítése.
Az rft-k nemcsak tőkebefektetéssel finanszírozzák a fejlődőképes helyi vállalatokat, hanem – úgynevezett kombinált finanszírozást végezve – különböző pénzügyi szolgáltatásokat is nyújtanak. Ezek közt operatív és pénzügyi lízing, követelésvásárlás, illetve kötelezettségátvállalás egyaránt szóba jöhet, s a célvállalkozásoknak adott tulajdonosi kölcsönök ugyancsak viszonylag gyakoriak. Utóbbiakon kívül a fejlesztési társaságok segédkezhetnek a szükséges bankhitelek megszerzésében is. Hasonló szolgáltatásokra olykor az rft-k önkormányzati ügyfelei, tulajdonosai szintén igényt tartanak: előfordul például kórházi berendezések vagy éppen szemetes kukák lízingbe adása is.
Kár lenne persze tagadni, hogy a helyhatóságok a nagyobb léptékű fejlesztéseik előmozdításában az rft-k anyagi és szellemi tőkéje mellett azok “felső” kapcsolataira is számítanak. A különböző projektek finanszírozásában – a fő tulajdonos MFB pénzügyi lehetőségein túl – az elérhető költségvetési forrásokra beadott pályázatok elkészítése és “menedzselése” is fontos szerepet játszik.
Jelenleg a bankhoz tartozó valamennyi rft nyereségesen működik – közölte a Figyelővel Csuhaj V. Imre, az MFB regionális fejlesztési társaságokért felelős ügyvezető igazgatója. A bank számára összesen több mint 4 milliárd forintos tőkebefektetést jelentő, egyenként jellemzően 250 és 630 millió forint közötti MFB-s hozzájárulással létrehozott társaságok eredményei megfelelnek az elvárásoknak. (A szóban forgó kör összesített alaptőkéjéből a bank 53,3 százalékot mondhat a magáénak.)
Az átlagosan 3 éve működő, tőkéjüknek eddig mintegy 60 százalékát kihelyező társaságok teljesítményét egyébiránt a banknál a sajáttőke-arányos adózás előtti eredménnyel mérik. A tavalyi mutatók alapján a több megyében működő rft-k két, egymástól jól elkülöníthető csoportra oszthatók. A tapasztalatok szerint amíg a legalább 700 millió forintos saját tőkéjű fejlesztési társaságok jellemző tőkearányos nyeresége 7,5-10,5 százalék, addig az ennél kisebb vagyonúaké csupán 4,0-6,0 százalék. A különbség kialakulása vélhetően összefüggésben áll azzal, hogy a tőkeerősebb rft-knél magasabb az egy befektetésre jutó átlagos tőkeérték. Ez egyrészt komolyabb finanszírozási lehetőségeket jelent a célvállalkozások számára, másrészt lehetővé teszi, hogy az rft a nagyobb gazdálkodási múltú és kiterjedtebb piaci kapcsolatrendszerű, közepes tőkeerejű cégekbe fektesse pénzét.
Fontos, hogy az rft-k képesek legyenek tevékenységüket a helyi kulturális környezet követelményeihez igazítani. Az északkelet-magyarországi, több mint egymilliárd forintos tőkéjű fejlesztési társaság például előszeretettel alkalmazza a különböző pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó kombinált finanszírozási eszközöket. A helyi vállalkozások egy része ezt ugyanis szívesebben veszi, mint egy nagy tőkerészesedésű tulajdonostárs beszállását. A békéscsabai székhelyű Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Rt. gyakran nyújt lízing és faktoring szolgáltatásokat, a már említett Közép-Pannon Regionális Fejlesztési Rt. viszont gyakorlatilag szabályos kockázatitőke-társaságként tevékenykedik.
