Bár az elmúlt héten újabb nagybankok csődjéről nem számoltak be a hírügynökségek, a távol-keleti válság kedvezőtlen hatásai alól ezúttal sem mentesülhettek a részvények tulajdonosai. A kínai, illetve a hongkongi fizetőeszköz felértékelődése a környező országok valutáihoz képest egyre több elemzőben veti fel a kérdést, hogy vállalataik képesek lesznek-e megőrizni eddigi piaci helyzetüket. Az indonéz rúpia dollárral szembeni árfolyama 15 ezer fölé szökött, és csak a jegybanki beavatkozása tudta megállítani a valuta további elértéktelenedését. E hét elején viszont ismét 9 ezer alatt jegyezték az indonéz fizetőeszközt. (Tavaly nyáron még csak 2,5 ezer rúpiát adtak egy dollárért.) A állandósuló bizonytalanság hatására pedig újabb mélyrepülésbe kezdtek a részvénypiacok másodkarmesterévé avanzsált hongkongi árfolyamok.
A Bill Clinton amerikai elnök körüli botrány csak újabb adalékként szolgált az amúgy is kellően elbizonytalanodott befektetők számára, akik így inkább a kivárás taktikáját választották. Az eddig szappanoperába illő történet hatásai ugyanis jóval kiterjedtebbek annál, amint az első ránézésre látszik. A nemzetközi tőkepiacok a botrányt kedvezőtlenül fogadták: a délkelet-ázsiai krízis miatt eleve nagy a bizonytalanság a befektetők között, és egy esetleges amerikai politikai válság ezt csak tovább növelheti. Az elmúlt hónapokban a piaci szereplők az Egyesült Államokat tartották a biztos menedéknek a válság elől, így megnőtt a kereslet a dollár és az amerikai értékpapírok iránt. Clinton elnök botránya azonban az amerikai stabilitásba vetett hitet tépázta meg. A szakértők szerint mindez hozzájárult a dollár múlt heti gyengélkedéséhez (a zöldhasú márkaárfolyama 1,84-ről 1,77 alá esett), illetve az amerikai részvénypiacok romló teljesítményéhez. A leglátványosabb változás azonban az aranypiacon volt megfigyelhető. A nemesfém unciánkénti ára 290 dollárról 300 dollárra ugrott. Úgy tűnik, a biztonságra vágyók az ilyenkor általában bevált tartalékolási eszközre voksolnak.
A befektetők reakciója talán túlzottnak tűnhet, hiszen köztudott, hogy az Egyesült Államokban a kormányzatnak jóval kisebb a hatása a gazdasági folyamatokra, mint Európában. Az elnök bukása tehát elvileg nem jelenthet túl nagy problémát a tőkepiacok számára. A mostani kiélezett helyzetben azonban, amikor a világ elsősorban Amerikától várja az ázsiai válság orvoslását, az elnök lemondása veszélyes hatalmi űrt idézne elő.
Nem érkezett viszont kedvezőtlen hír Japánból a múlt héten. A felkelő nap országának befektetői – a kormányzati reformintézkedések jótékony hatásába bízva – újból teljes mellszélességgel az ottani részvények felé fordultak. A Nikkei-225 tőzsdeindex jóval 17 ezer pont fölé emelkedett, pedig alig néhánynapja még 14,6 ezer ponton állt. Ezzel párhuzamosan a dollár jennel szembeni árfolyama 133-ról 126 alá zuhant. Áprilisban – pótköltségvetés keretében – újabb reformintézkedések bevezetését ígérte a japán kabinet, s úgy nézett ki, hogy a régióban elsőként a szigetország kerülhet ki a válság szorításából. E hét kedden viszont a befektetőknek ismét tudomásul kellett venniük, hogy a felszín alatt lappangó problémák továbbra is időzített bombaként ketyegnek, s hatástalanításukra semmi esély sincsen.
Mint kiderült, négy japán nagybank átvilágítása során a menedzsment megvesztegette a pénzügyminisztérium tisztségviselőit, így próbálván kedvezőbb színben feltüntetni gondokkal küszködő hitelintézeteiket. A tárca alkalmazottainak letartóztatását követően kedden a pénzügyminiszter benyújtotta lemondását. Az így kényszerűségből elhalasztódott reformintézkedések mellett további bizonytalanság forrása, hogy az adott bankok pénzügyi helyzete a valóságban mennyire aggasztó.
A befektetőkben eluralkodó bizonytalanság érthető velejárója volt annak, hogy a Budapesti Értéktőzsdén is az árfolyamok esése jellemezte a kereskedést. Az elmúlt hetek hektikusan ingadozó árfolyamai ellenére az Egis jegyzése 10 százalékos emelkedéssel örvendeztette meg tulajdonosait. A tavalyi év vesztesei között nyilvántartott gyógyszergyári papír ismét az érdeklődés előterébe került, mivel részben alaptalannak tűntek a társasággal kapcsolatos fenntartások. A cég árbevételének ötödét adó Tensiominhoz hasonló vérnyomáscsökkentő termékek gyártását kezdte meg a Pharmavit és a Human, s a Richter Gedeon Ednyt nevű terméke – bár a vérnyomás csökkentésének más jellegű terápiája során alkalmazzák – ugyancsak az Egis vezértermékének a piacait veszélyeztette. A kedvezőtlen kilátások miatt a befektetők közül többen hátat fordítottak az Egisnek. Annak ellenére, hogy a tavalyi féléves adatok tükrében megalapozottnak tűntek az elemzők kedvezőtlen előrejelzései, a befektetők túlreagálták a híreket, és az indokoltnál mélyebbre zuhant a részvény jegyzése. Az év végére viszont elvonultak a viharfelhők a Tensiomin piacairól. Kiderült, hogy a Pharmavit és a Humán terméke nem jelent komoly konkurenciát, s az Ednyt ellen is megvolt az orvosság a hasonló terápiák során használatos és korszerűbbnek tartott Coverexben. (Ez utóbbi az Egis többségi tulajdonosának, a Serviernek a terméke.) Így már a harmadik negyedéves gyorsjelentésben bizakodásra okot adó eredményeket tehettek közzé a cég vezetői, és az elemzők szerint a tavalyelőtti 5,5 milliárd forintnyival szemben 1997-ben 6,0-6,3 milliárd forintnyi adózott nyereséget ért el az Egis. (Az ősz elején még több elemző kétségeinek adott hangot, hogy a cég képes lesz-e felülmúlni korábbi eredményeit.) A közeljövőben kerül ki a szabadalmi védettség alól a Bristol Capoten terméke, s ezáltal a generikus termékek közé tartozó Tensiomin előtt megnyílhatnak Nyugat-Európa és Amerika kapui, ami a Servier hathatós közreműködése esetén tisztes bevételhez juttathatja az Egist. A tények ismeretében az érintett elemzők sorra módosítják a cég részvényeire vonatkozó ajánlásaikat, s ez még jó ideig kedvező hatással lesz a papírok jegyzésére.
